Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Nagy család a hallgatók és tanárok kárpátaljai közössége

2020.06.07. vasárnap, 18:40

1 509 megtekintés

 

LIZANEC PÉTER professzor válaszol BALÁZS GÉZA (BUDAPEST) és NAGY NATÁLIA (UNGVÁR) kérdéseire

 

 

Mikor és miért fordult érdeklődése a nyelvészet és a magyar nyelvészeti kérdések felé? Vannak magyar gyökerei? 

 

-Szolyvai járásban, Izvor faluban születtem 1930. július 2-án. Ez egy kis falu a hegyek között, ahol csak ruszinok laknak. 1936-ban a családunk áttelepült a Beregszászi járásban található Békési (földesúr) tanyájára, mely később Somi tanya nevet kapta. Most Kastanovo. Itt először találkoztam magyar nemzetiségű gyerekekkel, játszottam velük, beszélgettünk, és lassan megtanultam magyarul beszélni. 1942–1944 szeptemberéig a munkácsi ruszin nyelvű polgári iskolában tanultam. Októberben átmentem a beregszászi ruszin nyelvű gimnáziumba, amelyet 1948-ban elvégeztem. Beregszászban elmélyültebben ismerkedtem a magyar nyelvvel és a magyarság anyagi és szellemi kultúrájával. Fontosnak tartottam, hogy ne külön vizsgáljam hol a magyar, hol az ukrán (ruszin) hagyományokat, kultúrát, nyelvet, hanem a két nemzet nyelvi és hagyománybeli kölcsönhatását is. 1948 szeptemberében felvettek az Ungvári Állami Egyetem Bölcsészeti Karának ukrán tagozatára, ahol 1953-ban kitüntetéses oklevéllel végeztem.

 

Mikor és hogyan indult Kárpátalján a magyar egyetemi oktatás? 

 

-1963 márciusában mint az ukrán tanszék docense, azzal  a kéréssel fordultam az egyetem rektorához, hogy az egyetemen be kellene indítani a magyar nyelvű oktatást, mert Kárpátalján már megnyíltak az elemi és középiskolák, melyekben magyar nyelven folyt a tanítás. A rektor úr egyetértett velem, és kért, hogy segítsem az egyetemi magyar nyelvű oktatást. Ezt megtettem. De a  másik kérést, hogy legyek tanszékvezető, nem vállaltam, mert ukrán szakot végeztem, és  már az ukrán tanszéken dolgoztam. Mondtam a rektor úrnak, hogy az idegen nyelvű kar dékánja és az orosz tanszék vezetője, Szimulik is tud magyarul, és vállalja el ő a magyar tagozatot. Sajnos a magyar oktatás nem felelt meg a követelményeknek, ezért a rektor úr ismét hozzám fordult, hogy mégis vállaljam el a megbízatást. 1966-ban az Ungvári Állami Egyetem tudományos tanácsa a bölcsészeti karra helyezett Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék vezetőjévé választott. A tanszék neve 1970-től Magyar Filológiai Tanszék. A tanszéket 1966-tól 2015-ig vezettem. Igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy a tanszékünkön tanuló diákok semmilyen szempontból ne kerüljenek hátrányos helyzetbe orosz anyanyelvű társaikkal szemben. Nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy minél több tantárgyat magyar nyelven oktassunk. Hol békés, hol pedig erélyes módon ezt sikerült is elérnem, s elmondhatom, hogy leköszönésem idejére csupán 3-4 tantárgyat oktattak ukrán nyelven, de minden, a filológus számára fontos ismeret magyar nyelven hangzott el.

 

Melyek voltak a tanszék életének további nagy fordulópontjai? 

 

-A Magyar Filológiai Tanszék vezetőjeként elsősorban az oktatást és a tudományos munkát szerveztem meg. Meghívtam Magyarország és Ukrajna ismert tudósait. Kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy a jövő tudósa, a felnövekvő generáció széleskörű, többszempontú oktatásban részesüljön. Ezzel kiszélesedik látóköre, s meg tudja ítélni, hogy melyek azok az információk, kutatási területek, amelyek számára relevánsak, jelentőséggel bírnak. Másodsorban aktív részt vállaltam az aspiránsok képzésében, fontosnak tartottam, hogy a Magyar Filológiai Tanszéken tanuló hallgatók nagytudású tanároktól sajátítsák el az ismereteket. Az általam vezetett fiatal kutatók foglalkoztak az ukrán-magyar nyelvközi (nyelvjárásközi) kapcsolatokkal, a lexikológiával, szemantikával és nyelvföldrajzzal, hiszen jómagam is e témaköröket kutattam. Létrehoztam az aspirantúrát (1968), a Hungarológiai Központot (1988), az Acta Hungarica című szakfolyóiratát (1990), a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaságot (KMTT, 1993), amely nagydoktorokból, professzorokból és docensekből áll. 1994-ben a KMTT-nek saját folyóirata lett: A KMTT közleményei. Megalapítottam a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségét (1998). Scientia Denique folyóiratok 10. száma az imént jelent meg. Fontos volt számomra, hogy a fiataloknak megkönnyítsem a tudományos fokozat megszerzését, s ezért szaktanácsot  hoztam létre, a kandidátusi értekezések védésére (2000-ben). A Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar létrejötte is a nevemhez fűződik, amelynek első dékánja voltam, most tiszteletbeli dékánja vagyok.

 

Hányan végeztek Ungváron magyar szakon? Mit tudunk róluk? 

 

-Eddig az ungvári magyar szakon 1045-en kaptak diplomát. Többségük a kárpátaljai magyar nyelvű iskolákban és líceumokban dolgozik. Köztük húszan megvédték a kandidátusi disszertációjukat vagy PhD fokozatot szereztek, ebből 16-nak én voltam a vezetőtanára.  A magyar szakos hallgatók és tanárok közössége olyan, mint egy nagy család. Szinte minden végzős diákunkról tudunk valamit, hogy hol tanít, időközben gyereke, unokája született, milyen eredményeket ért el. Említhetem itt a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyt, melynek kárpátaljai fordulóit egykori diákom szervezi, s mely verseny kis pátriánkban, immár több mint tízéves múltra tekint vissza.

 

Mi az, amit nem sikerült elérnie? 

 

-Határozott jellemnek vallom magam. Amit el szeretnék érni, azért mindent megteszek, hogy sikerüljön. Éjjeleket és nappalokat képes vagyok dolgozni, gondolkodni létrejöttének megvalósulásán. Elmondhatom, hogy amit eddig elterveztem, többnyire sikerült megvalósítanom.

 

Mire a legbüszkébb munkásságában?

 

-Büszke vagyok eredményeimre, arra, hogy ruszin nemzetiségűként ennyi mindent sikerült létrehoznom a kárpátaljai magyarság számára. Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy az általam vezetett tudóspalánták mára egyetemi docensekké fejlődtek, akikkel éveken keresztül együtt dolgoztam, s ma is együtt tudunk működni, tiszteljük egymás munkáját, s közös eredményeket érünk el. Örülök, hogy vissza tudtam adni a kárpátaljai magyar falvaknak a történelmi nevét. 15 monográfiám és 150 cikk külföldön jelent meg, amelyek nem voltak elérhetőek a szlavisták részére, ezért 2008–2015 között az összes tudományos munkámat 33 kötetben kiadtam, beleértve a két új könyvet is: Recenziók, vélemények és hivatkozások Lizanec Péter tudományos munkáira (437 oldal); Levelezés Lizanec Péterrel (573 oldal).

 

Hogyan változott meg a helyzet a beregszászi főiskola beindulásával?

 

-A beregszászi főiskola 1996-ban nyitotta meg kapuit. Azóta szép fejlődési periódust tudhat magáénak.  Természetesen kihatással volt ránk létrejötte, hiszen a Kárpátalja magyarsága immár több felsőoktatási intézmény közül választhat, így megoszlik a hallgatói kontingens.  Úgy érzem, hogy mindkét tanintézmény megpróbál lehetőségeihez mérten tenni azért, hogy Kárpátalján megmaradjon a magyarság, s fejlődni tudjon szellemiekben.

 

Milyen értelmiségi, nyelvészeti, nyelvstratégiai vagy egyéb közösségi feladatra lenne szükség, hogy Kárpátalján nem szűnjön meg a magyarság, a magyar nyelv?

 

-Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a magyar nyelvet Kárpátalján továbbra is oktassák az elemi iskolától kezdve az egyetemig, hogy a az őshonos kárpátaljai magyarság Kárpátalján megmaradjon. Erről tartottam előadást a KMTT ülésén 2020. februárjában. Erről jelent meg cikkem ugyanakkor Kárpáti Igaz Szóban. Ezt a cikket ukrán nyelven mihamarabb elküldjük Ukrajna Oktatási és Tudományos miniszterének.

 

 

Megjegyzés: Az interjú megjelent az Édes Anyanyelvünk 2020/3. számában is.

1 hozzászólás

  1. Dr. H. Tóth István CSc

    Az Ungvári Állami Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének az 1992–93. tanévben kutatói ösztöndíjas vendégtanára lehettem. Dr. Lizanec Péter professzor úr felkérésére és támogatásával stilisztikát, szövegtant és pedagógiai kommunikációt taníthattam. Köszönöm, Professzor Úr, a bizalmát és a tudományos pályámhoz való hozzájárulását.

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu