MÁLNÁSI FERENC, KOLOZSVÁR
Magyari Lajos (1942-2015) emlékére
Magyari Lajos több versét tanítjuk, s a nyolcadikosok a Csoma Sándor naplója című poémájának részletét is. Kollégák voltunk, az egyetemen is, Ő aztán újságíró lett, néhányszor összefutottunk Kolozsváron, most pedig… Fájdalom, hogy lassan-lassan több búcsúztatót kell írnom. Szabó Zoltán, Beke György, Sütő András, Petőfi S. János, most pedig Magyari Lajos.
Magyari Lajos erdélyi magyar költő, műfordító, közíró, akit Farkas Árpád és Király László mellett a második Forrás-nemzedék tagjaként ismerünk. 1967-ben a Vitorla-ének című antológiában jelentkezett, Hétarcú ballada (Forrás, 1969) című kötete Kányádi Sándor bevezetőjével látott napvilágot. 1970-ben Csoma Sándor naplója című poémája a magyar mellett román, német, orosz, japán, francia, angol nyelven, majd hindi nyelven is megjelent. 1976-ban és 1988-ban még két verskötettel jelentkezett. Verseiben a saját maga és közössége kérdéseire próbál válaszolni, a népiség és a modernség sajátos és egyetemes vonásainak szintézisét Tamási Áron, Illyés Gyula, Kányádi Sándor képviselte hagyomány szellemében szólaltatta meg verseiben.
Magyari Lajos: Nem a fenyők…
Nem a fenyők, a hegyek, a borvizek, / nem a mítosz, nem ködlő hangulat, /
nem a születés bíbor mágiája, / mi e földdel engem összead./
A szépség, a vérség mind kevés / nőhetnek bennem fenyvesek, /
zúghat honi szél, fakadhat forrás… / E kötés más. Keservesebb. /
Jogom van hozzá: földem a Föld, / Európa, én hű szülővárosom, /
Nem vagyok kisebb és nem nagyobb / mint milliárdnyi ember-rokonom, /
kiket más tájnak lége éltet, / más nyelvek zenéje ringat el, /
más robajlással árad a vérük, / és ereikben más dalt énekel. /
Más történelem homlokuk mögött / és másként megszerkesztett jövő, /
de a jövendő csak úgy igaz, / hogyha hazát is kap az eljövő. /
Nem a fenyő, a hegyek, a borvizek, / nem mítosz, nem ködlő hangulat, /
nem a születés bíbor mágiája, / mi e földdel engem összead. /
A szépség, a vérség mind kevés, / több kell ide: hű számvetés – /
itthon vagy, itt lehetsz magad, / kötések kötnek, hogy légy szabad, /
léted csak itt lelheti igazát, / lényegét: házat és Hazát.
Szövegtani megközelítésben ezt mondhatjuk el a versről: Magyari Lajos szövege eredetiben kézzel/írógéppel írott, kötetben nyomtatott, lírai alkotás, költemény. Megszokott nyomdai formájú, egy szakasz 30 sor. A vers alapgondolata: a szülőföldhöz fűződő vallomás. Ezt hitelesítik a birtokos személyjeles szavak: mágiája, engem, bennem, jogom, földem, szülő városom, ember-rokonom, zenéje, vérük, ereikben… A vers igéinek nagy része egyes szám, harmadik személyű. Határozott névelős szavak a fenyők, a hegyek, a borvizek…, de a vérség, a jövendő szavak felidézésével a szülőföld fogalmát jelenítik meg az olvasóban is. Ezt a színes palettát a költő megtoldja, kiegészíti, személyes véleményével egyéniesíti. Jelentéstani elem az első négy sor ismétlése – mintha refrén lenne -, amely a felsorolt fogalmak társaságában az olvasót is igyekszik meggyőzni a költő igazáról. Felsorolással vall arról, hogy a szülőföldhöz való kötődés más, keservesebb, joga van szülőföldjéhez, Európához, mert „Nem vagyok kisebb és nem nagyobb / mint milliárdnyi ember-rokonom, / kiket más tájnak lége éltet, / más nyelvek zenéje ringat el, / műs robajlással árad a vérük, / és ereikben más dalt énekel. / Más történelem homlokuk mögött / és másként megszerkesztett jövő,…” Az a fontos, hogy „hazát is kap az eljövő…” S a megismételt négy sor után újabb felsorolás következik: „…több kell ide: hű számvetés – / itthon vagy, itt lehetsz magad, / kötések kötnek, hogy légy szabad, / léted csak itt lelheti igazát, / lényegét: házat Hazát.” S ebben a felsorolásban a szöveg kulcsszavait is felismerhetjük.
A költemény Magyari Lajos monológja. A szöveg valóságos és elképzelt világkép ötvözete, s az olvasó a saját világképének megfelelően elfogadhatja, elutasíthatja a költői világképet.
A vers magyar nyelvű, mai, írott, szavalva szóbeli, érzelemkifejező, szépirodalmi alkotás. Stílusa is szépirodalmi. Egyetlen nagybetűs szó, a Haza zárja a verset. A szülőföldhöz való ragaszkodás, kötődés érzelmi töltése kellemes hangzású szavakkal valósul meg. Rímképlete: a b c b. A költemény szavainak szótári jelentésére ráépül a szövegösszefüggésből adódó, érzelmi-hangulati többletjelentés. A szöveg igéinek többsége cselekvő, kijelentő módú, egyes szám harmadik személyű alakjukkal az olvasót igyekeznek meggyőzni. Mellettük a melléknévvel párosított főnevek is stílusértékűek: ködlő hangulat, bíbor mágiája, honi szél, hű szülővárosom, milliárdnyi ember-rokonom, más nyelvek, más dalt, más történelem, hű számvetés…
A szövegmondatok kijelentőek, de érzelmileg telítettek, közelítenek a felkiáltó mondathoz. Az igei állítmányok ún. verbális szöveggé, egyenes beszéddé formálják a szöveget.
0 hozzászólás