Keszler Borbála professzor asszony, a helyesírási bizottság elnöke válaszol Balázs Géza kérdéseire.
Mikor és hogyan kezdődött a 12. helyesírási szabályzat előkészítése? Az indulásnál még ott volt Fábián Pál, a 11. kiadás „atyja”, mit üzent az utódoknak?
– Fábián Pál is tudta (s le is írta): „minden helyesírási szabályzat menthetetlenül elavul egyszer, mert egy bizonyos idő (századunkban 20-30 év) múltán már más igényeket támaszt a társadalom a szabályzattal szemben, mint korábban tette; s mert megváltozik a kibocsátásakor még híven tükrözött nyelv is”. De azt is vallotta: „Ha eljön az ideje a 12. kiadás kidolgozásának (…), én a mából a jövőbe nézve csak csiszolásra látok lehetőséget, reformra nem.”
Hogyan kell elképzelni a helyesírás-szabályozást? Van egy kutatóintézet, kutatócsoport, munkacsoport? Ki finanszírozza a munkát? Ki bólintott rá?
– Mikor megalakult a Magyar Tudományos Akadémia (Magyar Tudós Társaság néven), az Akadémiának a célja az anyanyelv művelése és olyan magas szintre emelése volt, hogy azon a tudományokat magyar nyelven lehessen művelni. A magyar nyelv műveléséhez természetesen hozzátartozott a helyesírás egységének a megteremtése is. Ezért a Magyar Tudós Társaság 1832-ben közzétette első helyesírási szabályzatát A’ magyar helyesírás és szóragasztás’ főbb szabályai címmel, de „nem mindenkorra, sőt a’ további vizsgálódásból származható javítások hozzáadhatósága mellett elhatározottan” (AkÉvk. I. 77–78). Az MTA azóta is gondját viseli a magyar helyesírásnak, s a munkálatok szervezését eleinte (1855-től) a Nyelvtudományi Bizottmányra, majd 1911-ben egy külön bizottságra, a Helyesírási Bizottságra bízta. Később az átszervezések során ennek a munkáját a Magyar Nyelvi Bizottság vette át. A bizottság mai hivatalos neve: az MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottsága. A Helyesírási Bizottság készítette el évtizedes munkával az AkH. 10. kiadását 1954-ben, mely megteremtette a magyar helyesírás egységét. A 10. kiadást 30 év után, 1984-ben követte az AkH. 11. kiadása. Az l984-es szabályzat csupán egyetlen reformot hozott: kimondta, hogy a dzs és a dz elválasztáskor ugyanúgy kezelendő, mint az összes kétjegyű betű: a betűjegyeik nem választhatók szét (vagyis mad-zag, hod-zsa helyett ma-dzag, ho-dzsa). Ezzel a dz és dzs – mint önálló fonémát jelölő betűk – teljes jogú tagjai lettek az ábécének. A módosult írású szavak listája (mamut, aligátor, hívő stb.) is igen rövid volt. Joggal kerülhetett be tehát az AkH. 1984. előszavába ez: „a szokásosan elsőnek emlegetett helyesírási alapelvről, a kiejtés tükröztetéséről […] a hagyományőrzés felé tolódott el a hangsúly”.
A Magyar Nyelvi Bizottság is tudta, hogy a szabályzat nem lehet örök Ezért 2003-ban úgy látta, hogy elérkezett az idő, amikor már nem elég csupán a szóanyagot módosítani (mint 2000-ben), bizonyos szavakat elhagyva, másokat bevéve, ismét másokat – de ezek közül minél kevesebbet – eddigi írásának megváltoztatásával módosítani, hanem szükséges a szabályzatot tüzetesen átvizsgálni, a szabályzati pontokat bizonyos mértékben átalakítani, s a szabályzatot néhány új ponttal bővíteni. A munkálatok 2004-ben kezdődtek, és 11 évig tartottak. Fábián Pál örült ennek, de nagyon féltette a bizottságot, mivel tudta, hogy mennyire hálátlan feladatra vállalkozott. Nagyon nehéz ugyanis olyan szabályzatot készíteni, ami mindenkinek megfelel. Ha kevés változás történik a szabályzatban, akkor az lesz a vád, hogy ezért kár volt új szabályzatot írni. Ha sok a változtatás, akkor pedig az, hogy nem lett volna szabad ilyen nagy felfordulást csinálni. Fábián Pálnak egyébként az volt a véleménye, hogy ha csupán egyetlen szabály vagy szabálypontrész változik, már új kiadásnak kell tekinteni a munkát.
A bizottság anyagi támogatást nem kapott, de nem is kért. Nagy segítséget jelentett azonban az, hogy az Akadémiai Kiadó a vitaanyagokat (kb. 70-et; ezek között voltak 30-40 oldalasak is) minden bizottsági ülésre előállította, sokszorosította, és kiküldte a bizottsági tagoknak.
A szabályzatokban soha nem szerepelnek nevek. A mostaniban sem. Csak annyit tudni a sajtótájékoztató meghívójából, hogy Keszler Borbála a 12. kiadást kidolgozó bizottság elnöke. Lehet tudni a bizottság névsorát?
– Természetesen igen. A Bevezetésben fel van sorolva minden olyan bizottsági tag neve, aki az utóbbi 9 évben tagja volt a bizottságnak. Sőt: kiemelten szerepel (szerzők és lektorok címen) annak a 12 tagnak a neve, akik az utolsó 5 évben aktívan részt vettek a szabályzat szövegének és a szótár összeállításának a munkájában.
A helyesírás mindenkiben érzelmeket kelt. A másfél évtizedes procedúra során miről folyt a legnagyobb vita és milyen eredménnyel?
– A legnagyobb vitát a -féle, –fajta, –szerű „képzőszerű utótag”-nak nevezett elemeknek az utótag kategóriájába sorolása jelentette, mivel ezután az ilyeneket tartalmazó alakulatokat összetett szavaknak tekintjük (tehát: észszerű, gipszszerű). Voltak, akik örömmel fogadták ezt, voltak, akik tiltakoztak ellene, s voltak, akik helyeselték, de szerették volna kivételként megtartani az ésszerű írásmódot. Végül az utótag-elképzelés győzött, mivel más szabálypontokban a régi szabályzat is utótagnak tekintette ezeket a részeket, s egyébként az előtagokat is (bonc-, gyógy- stb.) mindig összetételi tagnak tekintjük.
A bizottság elnöke szerint: új helyesírás született?
– Egyértelműen: nem. A több mint egy évtizedes tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy azok az elvek, amelyek régóta irányítják az akadémiai helyesírást, szilárd alapjai írásrendszerünknek, s így nem megváltoztatásukra van szükség, hanem következetes alkalmazásukra a nyelvfejlődés újabb jelenségeinek leírásában. Ami megváltozott az AkH. 12.-ben a korábbi szabályzatokhoz képest, az éppen az elvek változatlanságának következménye. Ami pedig új a szabályzatban, az egyrészt a korábbi kiadványokban figyelmen kívül maradt kérdések, másrészt az újabb nyelvfejlődés fölvetette írásproblémák rendezése.
Mikor lép életbe a szabályzat, mire kell ügyelni a tanítóknak-tanároknak, szerkesztőknek, közintézményeknek?
– A szabályzat 2015 szeptemberében életbe lépett. Ezt kell tanítani az iskolákban is, s lehetőleg ezt kell követni a nyomtatványokban is.
Mi történik/mi történjen akkor, hogy egy kisdiák 2017-ben a 2015-ig érvényes helyesírás szerinti alakot ír le a dolgozatában? És ha egy újságíró?
– Az oktatásban bonyolultabb a helyzet. Arról, hogy a szabályzat hogyan és mikor kérhető számon az oktatási intézményekben, még folynak az egyeztetések az Oktatási Hivatal és az EMMI között.
A beszélgetést követően kaptuk a következő információt:
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint annak ellenére, hogy a 12. kiadás változásai alapvetően nem befolyásolják a Nemzeti alaptantervben és a kiadott kerettantervekben, vizsgakövetelményekben rögzített tartalmakat, ezeket részleteiben az új szabályzatban megfogalmazott elvek szerint indokolt tanítani már 2015. szeptember 1-től kezdve. A 12. kiadás változásait a szabályok alkalmazása és az egyes szavak és szókapcsolatok írása szintjén azonban csak fokozatosan szabad és lehet számon kérni. Az érettségi vizsgadolgozatokban a 2016/2017-es tanév tavaszi vizsgaidőszakáig a 11. és a 12. kiadás szerinti helyesírást is el kell fogadni. Középszintű vagy az alatti értékeléskor 3 év a türelmi idő.
Mit gondol: mikor lesz szükség újabb szabályozásra? És akkor milyen viták várhatók?
– Gondolom, hogy 25-30 év múlva, ha vállalják valakik ezt a hálátlan munkát. (Természetesen apróbb javítások, bővítések történhetnek közben is.) – Viták sok kérdésről lehetnek (pl. a dz, dzs elválasztása ügyében, az idegen szavak írásának kérdésében stb.), de nem hiszem, hogy 30 év múlva forradalmi változásoknak kellene történnie.
Arany Jánosnak van igaza, aki azt írta, hogy az 1874-i főtitkári jelentésében: a helyesírás, „mely részint az élő szokással haladni akar, részint a történeti múltból is köteles annyit megtartani, a mennyi a hagyomány megőrzésére szükséges, (…) nem siet eldöntéseivel”.
Névjegy:
Keszler Borbála: professor emeritus (ELTE), korábban az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője, több ciklusban (2015-ig) az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának, illetve az MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságának az elnöke.
Főbb művei: Szókezdő mássalhangzó-torlódások feloldása korai jövevényszavainkban (1969), Magyar grammatika (2000), Írásjeltan (2004), Kis magyar grammatika (Lengyel Klárával közösen, 2002), Írásjel-használati gyakorlókönyv (2006), Ungarische Grammatik (Lengyel Klárával közösen, 2008), Magyar grammatikai gyakorlókönyv (Lengyel Klárával közösen, 2009).
Az interjú rövidített változata megjelenik az Édes Anyanyelvünk 2015/4. (októberi) számában is. A szerk.
0 hozzászólás