Legutóbbi hozzászólások

  1. Múlhatatlan tisztelettel, figyelemmel és érdeklődéssel voltam, vagyok és maradok POMOGÁTS BÉLA professzor úr személye és életműve iránt. Professzor Úr bölcs…

Nyelvünk és irodalmunk őrzője, éltetője szórványban – Papp Imre prágai magyar költő

2014.11.10. hétfő, 08:46

2 192 megtekintés

H. TÓTH ISTVÁN

Mit tudhatunk magáról a költőről?
 

Papp Imre 1959. május 25-én született Deákin, vagyis Mátyusföld fiaként  nevelődött magyar. A Vág-mente dajkálta. Papp Imre ebben a kisvilágban eszmélődött, gyarapodott öt testvérével, a háztartásbeli édesanya és az üzletvezető édesapa gondoskodásával. A kilenc évfolyamos alapiskolai tanulmányait Deákin végezte.
A szakiskolai szellemi erősödését Nyitra világa biztosította Papp Imrének. A gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban folytatta. Miért lehet érdekes mindez a versolvasó, a Papp Imre alkotásaiban elmélyülő számára? Egyértelmű: az a földrajzi meghatározottság nyújtotta szellemi horizont tárult elénk, amely megmutatja költőnk világjárását és kultúrákkal történt gazdagodását.

 
A kis tavasz
 
csak úgy lefetyeltünk sokszor, igaz,
mintha, mondjuk, kutyák kar-öv nélkül,
nem kellett hülyülni – a parton jársz még,
tűző virágok is nyilogtak tán valamikor, mikor
erre jársz Vilém, Bogumil – a Rokytka partján,
hát fosztó vagy most, csúnya hosszú lépteid 
a görnyedt hascsikarás a krumpli helyett
 
fent a tetőn némi bicikli szaladt, ezek-ezek a koca
halászok, bízzál bennük, május van, s egy-két futó kan
kutya söpri a két nő előtt a tavat, így illene itt lenned,
nőm, üreges a fa, a kanyon meg egybeér, és tessék, vizes
 
Mostanáig három kötettel lépett olvasói elé a férfikora teljébe ért Papp Imre, akinek eddigi kötetei a Versek, a Pipacsok és a Papírvessző. Költőnk bátran vállalta a világ előtt lelkét, arcát, személyiségét, a gondolatait, az érzéseit sajátos kifejezésmódba öltöztetve: a grammatika és a nyelv szabályos-szabálytalan formavilágát híva segítségül, a nem egyszer bizony rejtélyes, de inkább meditatív verseiben. 
 
bagolyverés
 
no számoljuk meg hányat
huhog az Uhu bagoly mondta az anyám
hármat valaki meg fog halni
meg is halt.
 
Papp Imre ez idő tájt Prágában él. Habár a megélhetésének nehézségei erősen korlátozzák a kiérlelt alkotásra fordítható idejét, azért nem szűnt meg alkotókedvének fel-fellobbanása.
Költőnk szépirodalmi eszmélődését és érését az 1980-as években az Érsekújvárban kibontakozott irodalmi mozgalom, majd a prágai magyar irodalmi körökkel történt találkozások és a szellemi társak keresése jelentette. Kiváltképpen akkor ismerte fel a saját költészeti mozgásterét, amikor a kortárs magyar és cseh irodalomban megtalálta a saját filozófiájával rokon eszmetársakat Ivan Blatný, Seifert, Kormos István, Pilinszky János, József Attila, Ady Endre, Dominik Tatarka, Forbáth Imre személyében, alkotásaiban. Egy-egy költő, író faggatásakor, az alkotói műhelyébe való be-bepillantáskor mindig kíváncsi az olvasó, hogy kik voltak az alkotó tanítói és segítői. Papp Imre büszkén említi Lékó Istvánt, Urbán Máriát, Szentandrási Tibort, Csémi Tamást, mentorának:  Tőzsér Árpádot mondja. 
Melyek Papp Imre versformálásának az örömforrásai, hogyan alakulnak a küzdelmei egy-egy gondolattal és azok kibontásakor? A költő a rá jellemző szemérmességgel ezt hagyta üzenetül, mintegy kulcsot, hogy felpattinthassuk verseinek gondolat- és képrétegeit:  „Nem beszélhetek küzdelmekről vagy örömökről, mert csak azt tudom írni, amit már mások megfogalmaztak, talán csak annyit tudok ehhez hozzátenni, hogy új keretet adok ezeknek a gondolatoknak.” 
Amikor a felszínükön nézegetjük a Versek, a Pipacsok, a Papírvessző versszövegeit, akkor három központi témával szembesülünk: a szűk családi körből, a mindennapok élethelyzeteiből és az ihlető hely adta élmény versbe formálódásából komponálódnak Papp Imre művei.
 
Első kötete, a Versek 1995-ben jelent meg. Ezek addig irodalmi lapokban, az Irodalmi Szemlében, a Kalligramban láttak napvilágot. A Versek című kötete mintegy összefoglalta akkori költészeti termését. Az ifjú Luzsicza Lajos illusztrálta kötetbe harminc verset foglalt egybe Papp Imre, aki legközelebb 2002-ben jelentkezett a Pipacsokkal. Ez, a Lőrincz Zsuzsa grafikáinak köszönhetően vizuálisan különösen sejtelmes kötet huszonhat alkotást fogott egybe. 2008-ban ismét verskönyvvel lépett olvasói elé költőnk, ez a Papírvessző című gyűjteményes kötete; a benne olvasható ötvennyolc versből tíz frissebb alkotás, a többiek már ismertek a Versek és a Pipacsok jóvoltából. A félreértések elkerülése érdekében hadd jegyezzem meg: Papp Imre költő ez idő tájt is alkot, de megcsendesedve, mert korunk egyáltalán nem kedvez a múzsáknak, kiváltképpen az új utakat, az új téma- és formavilágot kereső költőknek. Napjainkban a nyelv kifejező és közlő szerepe lett a hangsúlyos, míg a befolyásoló, a felhívó jellegű, az érzelemmel telített nyelvtől sokan elzárkóznak. Talán mert ők csak a jelenidejűségben élnek? Papp Imre alkotásfilozófiájának a lényege: a keveset írás, azt is hosszan érlelés után önteni végső formába, rábízva a tudat és a lélek mélyrétegeiben megszületett művet az olvasó igényes érdeklődésére. 
Hogyan vélekedtek az eddigi recenzensek Papp Imre műveiről? 
 
A Versek előolvasója szerint Papp Imre versei különös, sejtelmes, sajátos világot tárnak az olvasó elé. Szabálytalan mondatainak, csapongó gondolatainak megfejtése nem mindig könnyű, de izgalmas vállalkozás. A Pipacsokat ajánló úgy látta, hogy Papp Imre mindent „elhallgatva”, amit ember tudhat érzelmekről, tapasztalásokról, történelemről, világról fűzte egybe az alkotásait, stílusosan mondva a pipacsszirmokat. A pipacsos versek beszélője a hallgatásával fejezi ki a mindent-elmondás reményét. Nem véletlenül nevezi a Pipacsok elemzője a „telt idő torkában” szorongó üzenethagyónak az alkotót. Papp Imre ebben a kötetében a létfilozófia kérdéseinek körébe jutva vall a teljesség öröméről és bármennyire is hihetetlen, de a teljesség rettenetéről is, és a szerző ezt különös érzékenységgel tárja elénk. A legfrissebbnek mondható Papp Imre-kötet, a Papírvessző könyvajánlója furcsa, erősen „alulstilizált” verseknek látta ezt a gyűjteményt, amely darabjainak megtanulatlan vagy inkább elfeledett grammatikájában, abszurd képeiben mintha egy személytelen személyiség és egy banálisan hétköznapi, mégis szinte metafizikai világ körvonalazódna. A legújabbnak nevezhető Papp Imre-alkotásokban ez a világ intellektualizálódni látszik, hangsúlyos művelődéstörténeti anyaggal, gondolati jelképekkel gazdagodik. Most is jelen vannak a Papp Imre-verseket interpretáló Lőrincz Zsuzsa-grafikák, amelyek bátorítást nyújtanak a költő és az olvasó értelmes, egymást elfogadó találkozásához. 
 
Papp Imre végtelenül szerény ember. Megjelenésével, érzékenységről tanúskodó gondolatai kifejtésével, kapcsolatai teremtésekor lecsupaszítja a nyelv használatát, egyszerűen mondva: abszolút a lényegre törő szellem és lélek. Talán azért, mert megható alázattal van beszédtársai, olvasói iránt, mert mindenkiben alkotótársat lát, legfőképpen olyanokat, akik értik, megérteni képesek őt, aki csendes, finom iróniával szemléli önmagát, környezetét és az időt, amelyik kinek bővebben, kinek szűkebben méri az alkotóenergiákat, a napvilágra kerülő köteteket. 
 
A kérdés: vállaljuk-e, hogy alkotótársai legyünk Papp Imrének? Arról van szó, hogy a költők korunkban egyértelműen alkotótársként tekintenek olvasóikra. Erről, az olvasóval szembeni alkotói elvárásról Illyés Gyula ekképpen gondolkodott: „… ő is (azaz az olvasó) fejtsen ki annyi erőt a megértés érdekében, mint a költő a megértetés érdekében.” Papp Imre felfogásában és versírásában is ez a szemlélet az alapvető a komponálást illetően.
 
Fatányéros
 
Milyen jó hogy egymásnak köszönünk, talán
Janus havában, úgy közepén, éjféltájt a veres hold,
mint múltkor a taxi kerekén és ürügyén,
és bált csinálunk itt, a városban, a fatornyok alatt 
dűlöngélünk, és roskadozunk, a púp a hátunkon a púpos zsák
– Évelődik az idő, nyom, leányom néha feltűnő, itt-ott köszörül,
ahogy elsikkan, a bútorok közt, lélegzel, megint ilyen a helyzet, a kép,
kifogott az orvos, hogy légy kész ha lecsavarnak
 
Ebben a jellegzetesen Papp Imre-versben éppúgy jelen van az alkotó egyértelmű, sajátságos nyelvhasználata és formavilága, mint a filozófiai gondolkodás irányába megmutatkozó tájékozódása. Egyaránt megborzongtató a vers felütése és a versben feltárt létküzdelem: Milyen jó hogy egymásnak köszönünk, (…) mint múltkor a taxi kerekén és ürügyén, (…) és roskadozunk, a púp a hátunkon a púpos zsák (…) légy kész ha lecsavarnak. Hogyan nevezhetjük az ilyen elbeszélői, versírói magatartást? Egyszerűen így: helyzetképfestés, életkép-megjelenítés, aforisztikus vallomástevés – és mindegyik kijelentésünk helytálló. Valamennyiben összpontosított az alkotó szemérmesen rejtegetett érzékenysége, amit férfias érzékenységnek mondhatunk.
 
Ütközés
 
kő örök vagy most az aszfaltba nyomódsz
a járdára estél fentről valahonnan a dombról
bemélyedsz kissé alakod majd szikla
én hogy porlik – csak a formád változik
majd kissé – facipők lépnek át
 
A Papírvessző című Papp Imre-alkotásfüzért a lét-és sorsfaggató filozófiájának és a szerző nyilvánvaló költészeti seregszemléjének, azaz gyűjteményes alkotásának tekintheti az olvasó. Ez a kötet alkalmat teremt arra, hogy Papp Imre kiérlelt hangú és formavilágú, kisebbségi, pontosabban mondva, hiszen Prágában él az alkotó, szórványmagyarságban teremtő költői világát helyezhessük nagyító alá. 
Eltűnődésre késztető a Papírvessző gyűjteményes kötet borítójának grafikai megoldása; Lőrincz Zsuzsa rajzát Varga Lajos használta fel a fedél megalkotásához, az olvasói szem elsődleges vonzására. Meghökkentő az ellenpontozás ezen a stilizált rajzon: a szögletes formák között két élőlény: egy meredt tekintetű macska és egy lustán-kéjesen nyújtózkodó nő aktja látható. Ez utóbbi téglavörös színnel kiemelve a környező kék legkülönfélébb árnyalataiból. És ettől a pillanattól kezdve valami egészen más, a hétköznapitól elrugaszkodott körülmény, egy izgatott olvasói beállítódás helyzete teremtődik meg. A belső borító tükörképe meghitt idillt tár a könyvvel barátkozó elé: gyengéden egymáshoz simuló férfi és nő tűnődve szemlélik a jövőt, mögöttük fekete tónussal kiemelve egy, ugyancsak a távolba kémlelő macska látható. Béke lenne? Nyugalom lenne? Vagy az ijedelem tükröződik? Ez az a két motívum: a vágy és a felelem kettőse az, amelyik meghatározza a Papírvessző alkotásait. Nyugalmat, vagy zaklatottságot sugároznak? Talán csendes, meditáló olvasásra szánhatta ezeket a műveit Papp Imre? Történetek bomlanak ki a versben beszélő által? Tanító bölcsességek jönnek elénk az egyes szemelvényekből? 
Ugyanezek a kérdések illeszkednek költőnk frissebb, még publikálatlan művei köré is; vegyük csak ezt a mindenképpen meghökkentő, talán nem túlzás azt állítanom, hogy ízig-vérig a cseh irónia világából sarjadzott Papp Imre-szemelvényt!
 
csend
 
ma egy nyolcvan éves öregasszonyra
pisilés közben a Smíchovi temetőben
az a sírkő amibe kapaszkodott ráesett
tudtommal a Radlickai temető évek óta
be van zárva
 
A kortárs magyar költészetben gyakoriak a verstöredékek, amikor minimálisra szűkül a vers, akár egyetlen szóra. Papp Imre művei között számosat találunk, amelyek szűkös terjedelműek, ám a képzeletet szélesre táróak.
 
A madarak éneke
 
A félárbocra eresztett szív olyan, mint mikor
egy zacskóba bevarrod a gombfelhőket,
és a végén kitárod karod.
 
A természet ábrázolásaként értelmezhetjük ezt a Papp Imre-szemelvényt. Legfőbb témája a bágyadtság, a lelki elernyedtség, az értékvesztettség. Az alkotó merész szimbólumokkal él, ezek a félig leeresztett árboc, a zacskó, a felhők – ezért az olvasónak a szerző alkotótársául kell válnia, hogy átélje a lírai hős vágyait, elvágyódását: és a végén kitárod karod. Mennyi titok rejtőzik ebben a sóhajban, ebben a végtelenített idősíkban! Ezért a szenvedés végpillanata éppúgy beleérthető ebbe a verssorba, amint az életút zárását kifejező széttárt kar, az örökre megadás létállapota. E versben a könnyednek tűnő természeti képek sorozata csupán vázlatolt, ugyanakkor súlyos és mély filozofikus gondolatokat hordoznak. A mű rövidségéből adódik a már-már eszköztelenség hatása, eközben a meghökkentő gondolati és formai fordulata. Így éri el a költő, hogy a festői képek hiánya ellenére is teljes a versszöveg hatásmechanizmusa. Az olvasó a beszélt nyelvet olvashatja, érezheti, élheti át.
Érdemes közelebb hajolnunk a Papírvessző lapjain található művekhez, mert egyenként is figyelemre méltóak, együtt azonban sokszoros áttűnésben érzékeltetik Papp Imre tárgyiasult líráját. 
 
No. 4.
 
tiszta száraz fűcsomók
szökkennek el a hajnalokkal
és mélyen süppedő
a csatalovak járása
izgatott fájón igazított
 
Jelenünkben is hat a tárgyias-intellektuális stílus, ez, a 20. századnak a máig érvényesülő, önálló irányzattá lett egyik súlyos kifejezésformája. Ez a közlésmód az értelmi, szellemi tényezők hangsúlyozását vitte diadalra. A tárgyias-intellektuális irányzat szellemében fogant alkotások olvasásakor az élmények kitörölhetetlen élességgel vésődnek az olvasói tudatba, és a dolgok lényegéig, a törvényekig látni, metszőn éles tekintettel kutatni: ez lehet a célja a költőnek, ha képes felismerni a körülötte zavarodott értékrendű világot. Ebben a kifejezésmódban, amint a neve is mutatja: a tárgyiasságnak és a szellemiségnek a kapcsolata fonódik együvé. A kettő egysége kommunikációs kölcsönösségből fakad. 
 
No. 1.
 
fehér tónusok jönnek ki az emberből
amikor megszületik belé akad a vészbe
kinő a meleg kékből
 
tovább megy a pirított fűcsomók
bele hessegetik a nyárba kevés
az amit meglehel
 
aztán teljesen a hamvas szürke
ágakkal kezd pepecselni
eljut a kigombolt földhöz
 
Erről a Papp Imre-versbeszédről nemcsak azt állítom, amit a tárgyias-intellektuális jegyek számba vételével elmondhatok, hanem ráirányíthatom az alkotótárs, vagyis az olvasó figyelmét arra a színvarázsra is, ami alapvetően meghatározója ennek, a No. 1. jelzetű alkotásnak. Miről van szó? Születésünkkor tiszták vagyunk: fehér tónusok, elhagyva az anyaóceán kékségét. Az életünk bontakozását a fűcsomók zöldje jelképezi, ám a remény zöldjébe bele-belemarnak a kudarcok, melyeket itt a pirított fűcsomók jelzős metaforával fest elénk Papp Imre. A nyár hevessége akár az élet delelője, a rendületlen küzdelem, amelyben nyugalom szinte sosincs. Ezt az életélményt az aranyló és vérző színkombináció vetíti elénk. És aztán? Igen, a hamvas és a szürke uralkodik el felettünk, körülöttünk, bennünk, a mindennapjainkban, hogy végül eljussunk a kigombolt földhöz, a sír szájához, amit ez a döbbenetes megszemélyesítésen alapuló metafora mutat meg egyértelműen, és így kétségtelenül idéződik fel a fekete, a gyász színe. Miközben az élet verbális rajzolatával szembesít Papp Imre, a nyelv segítségével az életünket meghatározó színvilág is az élet születését, kiteljesedését és elmúlását tárja az érzékenyen olvasó elé.
A kommunikáció nagyarányú térhódításával függ össze, hogy Papp Imre verseibe is jelentékenyen benyomult az élőbeszéd. A kötetlen, esetenként – stilisztikai értelemben – fésületlen versbeszéd visszaszorítja a szóképeket, a hagyományos képes beszédet.
 
Egysoros – Zsuzskónak
 
Csak az óvatlan alma lehet szebb a leheletednél
 
A Versek, a Pipacsok és a Papírvessző darabjaiban is hódít a hiányos mondat, nem egyszer a vulgáris kifejezéseknek is kitüntetett szerepet szán műveiben költőnk, aki a testiségről, a test titkos szenvedélyeiről, az erotikáról is rendkívül szemérmesen vall.
 
Pipacs
 
valami mobil, a meztelen
combok között a fehér bugyogó
mit takar, puha, kecses kincset
oly szexis, mint rabszolgaágyék
gyolcs, gyűrötten, fehéren feszít
az étvágy fölött,
ezt reméled, ezt a tetszést,
amikor mellé henteredsz,
mint fickó, vadóc, fogdosó
 
Papp Imre költészetében is feltűnő jelenség a játékosságra törekvés, például a hangok hangulati árnyalataival, a szótagokkal, a szó erejével és formájával. A hagyomány és az újítás, az új nyelvi-stilisztikai eszközök keresése is jelenlévő Papp Imre költői nyelvében. Ezt a kijelentést is igazolja a költészeti plakátstílus megléte költőnk alkotásaiban, amikor is a konkrét tárgyiassággal megjelenített dolgoknak és az időtlenségnek a kettőssége, valamint az ebből fakadó erős feszültség a jellemző. Mindezt a nyomasztó légkört a szokatlan metaforatársítással, a jelzésekre redukált élményekkel, a töredékességgel és a kihagyásos szerkezetekkel teremti meg költőnk, Papp Imre a Szelek, a Nász, a Lasszó és a többiek által.
A torzat, az ijesztőt, a rútat láttatja a groteszk összetett ábrázolásmód többnyire ironikusan, vagyis nem félelmetesen, hanem szánalmasan, nem egyszer nevetségesen, komikus elemekkel. Gyakran visszataszító, undort keltő nyelvi kifejezőeszközöket is felhasználnak a groteszk elemeit alkalmazók, így Papp Imre is, ekképpen kelt szorongást, félelmet, kétségbeesést, így hívja elő az önmagunkkal való szembenézést.
 
A passz igaza
 
És mindig előre fizetsz, ha
hajóra lépsz, Kháron, két
rézpénz a fogad között,
az elkért, csereberélt, kiköpöd,
a habban tejfehér bimbók úsznak,
mintha tolnának, kikövesedik a talpad alja
 
Papp Imre Versek, Pipacsok, Papírvessző című köteteiben erőteljes folyamként van jelen a panteizmus is, ez a romantikára jellemző nézet. A panteizmus lényege a természet felett álló Isten létezésének az el nem ismerését valló filozófiai irányzat, amelyik Istent a természettel azonosítja. Ebben a gondolkodásmódban Isten nem más, mint az univerzum lelke. Az avantgárd forrongó, lázas útkeresése, a 20. század első felének társadalmában keletkezett mind erőteljesebb feszültségek, felzaklató embertelenségek idején a klasszikus értékek felé fordultak az alkotók a szó erejében, hatásában reménykedők. Talán nem is véletlen, hogy ez idő tájt is élénkebben foglalkoztatja költőinket, így Papp Imrét is a panteizmus világlátása.
 
Mária
 
te csak ősz van
tegnap este kint ültem a kispadon
és átkaroltam a rózsatöveket
te csak ősz van igen nyugodt
csak ősz csak ősz
 
A 20–21. század fordulójának évtizedei olyan traumákat pakoltak egymásra, amelyek feldolgozatlanul feszülnek bennünk, mindennapi emberekben. 
 
Április
 
az öreg fa ripeg-ropog,
megtartja magát
aztán mondjuk jön a
madárköltözködés
abba beleroppan
 
Ebben a létállapotban különös lelki kapaszkodót, értelmes pillanatot nyújthat egy-egy vers, költői gondolat, útkereső mássággal jellemezhető látásmód. Papp Imre nem egy alkotása a megváltó kultúrába, a kölcsönös megértésbe, a magunkhoz és a másokhoz vezető útba vetett töretlen hitet hirdeti a viszontagságossá vált időkben. 
 
Űzött
 
Mindig hab voltál
aztán tiszta
 
a megszelt kenyér, lecsurog
az ajtón az illat
 
az illatod belém hasított
 
Vajon merre halad, miképpen fejlődik a távlatokban a szlovákiai magyar kisebbségi létből Prágába, a csehországi szórványban élő magyarok közé elszármazott Papp Imre magyar nyelvet őrző, a kortárs magyar irodalmat gyarapító költészete, költői nyelve, kifejezésmódja, eszköztára? 
Nem sejtjük, hogyan változik, miként őrzi és újítja meg eddigi kifejezési lehetőségeit, de remélhetően továbbra is ápolni fogja a magyar nyelvet és újabb alkotásokkal fogja gazdagítani a nyolc évszázados magyar nyelvű szépirodalmat. 
Legyen erős akaratú a további költői kiteljesedésében Papp Imre!
 
Vác – Kecskemét – Prága, 2014-11-03
 
——
Az Identitás – nyelv – irodalom  konferenciára készült előadás. 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu