MOLNÁR PÁL gondola.hu (2022. márc. 29.)

Bence Lajos lendvai költő a Balassi-kard idei kitüntetettje a muravidéki magyar irodalmat emelte a nemzeti figyelem magaslatára.

Fotó: magyarnemzet.hu
Bence Lajos, mögötte a Szent György Lovagrend bajvívói – magyarnemzet.hu

A negyvennyolcadik Balassi Bálint-emlékkardot vette át Bence Lajos lendvai költő Bálint napján a pesti Belvárosban, a Központi Papnevelő Intézet dísztermében. Őt kérdezte a Gondola.

– Mester, gratulálunk kitüntetéséhez! Miért fontos, hogy a muravidéki irodalom még élesebb fényben kerüljön be a nemzet figyelmébe?

– Köszönöm szépen! Mert olyan értékek közvetítésére szolgált a múltban és a jelenben is, amelyek a nemzetnevelés és nemzetmentés terén példa értékűeknek számítanak, sok esetben hiány- és hézagpótló funkcióval bírnak nemzeti irodalmunk színes palettáján, nevezzük kánonnak, vagy másnak. A nemzeti irodalom tényét azonban nem kerülik meg, sőt a XXI. századi értékrend szerint kanonizálják, visszahelyezve régi, emberi közegébe, fényébe, közösségteremtő és –építő funkciójába, amelytől mára eltávolodott.

A határon túli, mára határtalanná váló, kisebbségben–diaszpórában született kortárs alkotások a megmaradást és megtartást, valamint a magyarsághoz való tartozást zászlójukra tűző szerzők a magyar irodalom klasszikusai nyomdokain haladva, őrzik Petőfi, Vörösmarty, Dzsida, Ady szellemiségéből azt, ami a XXI. században is az összetartozás parazsának szunnyadó tüzénél éltetik a megmaradás reményét. Ilyen a muravidéki irodalom is, s bár gyakran érte a mellőzés és aligha kétséges, hogy a fönti értékek csatasorba állítása miatt, illették az anakronizmus vádjával (vagy éppen ezért hallgatták el) egy kis, mára diaszpórává váló közösség életéről, napi küzdelmeiről és nehéz sorséról kívánt tudósítani, gyakran a fogadókészség teljes hiányában.

– Emberségről példát, vitézségről formát! Hogyan érhető el, hogy ez a Balassi-sor akár hétköznapi, de mindenképp ünnepi köszönéssé váljon a magyar emberek körében?

– Különösebb törekvés nem szükségeltetik hozzá, néha elég ha az emberek figyelmét felkeltik a régen oly tisztán és makulátlanul a nemezt ügyében szolgálatot végző egyének, végvári vitézek, vagy közkatonák, akik a törökök és más betolakodók, az országunkra törők ellen fegyvert fogó szablyával és lanttal is védték Magyarországot. Ez esetben a szablya és a lant, a fegyver és a költészet, gyakran idegen nóták dalalmára szerzett verses megnyilatkozások is a helytállást, a talpon maradást és a küzdő szellemet erősítették: a szabadság erődítményeinek számítottak. Valóságunk a mindennapi csatározások és politikai hercehurcák közepette gyakran feledkezik meg a tisztesség és az emberiség eme két posztulátumáról, a nemzetféltést a nemzetárulással helyettesítve, önös és puszta haszonelvűségből, kicsinyes célok elérésének a reményében adjuk fel elveinket, önző hitszegéseinkért feláldozva legszentebb értékeinket: hazaszeretetünket, magyarságunkat, s velük emberi méltóságunkat.

Bence Lajos, és a díj idei másik kitüntetettje, Elena Lavinia Dumitru román műfordító a Központi Papnevelő Intézet dísztermében – Szlovén Állami Televízió

-A felvetés, hogy legalább ünnepi köszönéssé váljon Balassitól származó felszólítás, imperatívusszá, sokak erőfeszítése szükséges, amíg jogi valóságától megfosztva, isteni valósággá lesz, emberségünk és etikánk újabb alapmércéjévé. Mert az erkölcsök és etikák szemantikai hátteréből is kivesző, onnan eltávolított, a jogi normákból is száműzött, vagy ott bagatellizálásra kárhoztatott fogalmakról beszélhetünk. Ez nem lesz egyszerű feladat, jó hogy a díjak odaítélésénél ez az esztétikai normákon túlmutató, s ezeket felülíró értékek sem kerülik el kuratóriumok figyelmét.

– A magyar alapítású, 26 év alatt mind az öt kontinensre eljutott, így a magyar irodalomtörténetben egyedülálló irodalmi díj hogyan hat muravidéki szlovén barátainkra?

– Valóságunk gyakran szül fura, félresikerült dolgokat, az ideológiák – különösen a XX. századiak – gyakran félremagyarázásra, még a legnemesebb szándékok elferdítésére is fel tudják használni a legnemesebb szándékhoz kötött, az emberi erkölcsök alaptételének számító, emberségnek és bátor kiállásnak (vitézségnek) és a köréjük csoportosuló törekvéseket, történelmünk számos hőstettét, példáját, melyek ma is nem éppen a csatamezőkön, melyek gyakran a „téveseknek” előtagot érdemelték ki a XX.századi békéltető, háborúellenes költői megnyilatkozásokban (például Domonkos Istvánnál és a vajdasági irodalmi megnyilatkozásokban , „forradalmi idők” sztereotípiái között. Így vagyunk a béke szavunkkal is, látszatbékék és megegyezések köttettek, tűzszünetek is, melyeknek árnyékában tovább ropogtak a fegyverek tőlünk távol. De ez mára valóságunkká lett, s itt állunk szinte tehetetlenül a történések forgatagában… A Balassi-szablya emlékkardként is hordozza a fegyver minden jegyét, de a felhasználását illetőleg, spirituálisan, még a kulturális csatározásokban is, kizárólag csak védelemből és sohasem támadón szabad használni, saját indulataink megfékezésére, önkontrollból. Inkább szimbólum, mint szúró fegyver, s ezzel senki ellen, de a személyiség és a kiállás védőpajzsaként értelmezhető. S aki átveheti, s rászolgál a dicsőségére, nagyon is nagy ügy, a „szellemi védegylet” szolgálatába állítódik olyanokkal, akikkel eddig is szellemi-írói közösséget is vállalt. A díj a magyar irodalom külföldi barátai, fordítói felé is kéznyújtást jelent: így a szlovén rokonlelkek is megelégedéssel fogadták.