BORSI VIVIEN (Szatmárnémeti, Nagyvárad)

 

Szatmár megye Románia északnyugati részén helyezkedik el. Székhelye Szatmárnémeti. Szatmár megyének előnyt jelent nyugati fekvése, ez vonzza a külföldi befektetőket. Megjelennek fontosabb iparágak is mint a járműipar, élelmiszeripar, faipar, textilipar és változások figyelhetők meg a mezőgazdaságban. Írásom – személyes élmények alapján – két Szatmár megyei település, Halmi és Kökényesd mai mező- és kertgazdálkodásáról szól.

 

Halmi és kökényesdi eper

 

Szatmár megyében alig két éve kezdte meg működését a falugazdász-hálózat, melynek feladata a szakmai tanácsadás a termelés, feldolgozás vagy értékesítés területén, valamint szakmai programok, képzések, konferenciák és kiállítások szervezése a gazdaszervezetekkel. 2018 augusztusában rendezték meg az első Agrárakadémiát. Az elképzelések szerint a Szatmár megyei termékeket elsősorban helyi vásárlóknak kell felkínálni, hogy sikeresebb legyen a termelés, közvetlen legyen a kapcsolat termelő és vásárló között. Ezt a fajta bizalmat erősíti település nevéhez köthető teremék: pl. halmi eper és bor.

 

A Szatmár megyei Halmiban és Kökényesden 600 hektárnyi területen termesztenek epret. Az itt leszedett 9000 tonna gyümölcs Románia epertermésének 80 százalékát jelenti, amit bel- és külföldön értékesítenek. Halmiban minden évben megrendezik az eperfesztivált, is, melyen a halmi és kökényesdi gazdák összehasonlíthatják, ki milyen termést gyűjtött be az adott évben. A helyiek úgy vélik, hogy az epret úgy kell gondozni, akár csak a gyerekeket, annak érdekében, hogy kiváló termést hozzon. Ugyanakkor a gazdáknak számos nehézséggel kell szembenézniük. Évszaktól függően a jégeső óriási károkat tud okozni. 2015 május végén a jégeső nem kímélte Szatmár megyét sem. Sokak szerint ez az utóbbi száz év egyik legnagyobb természeti katasztrófája volt. A jégeső mindössze 15 perc alatt sepert végig Kökényesden és környékén megsemmisítve 400 hektár epret (a termés szinte 100 százalékát), 500 hektár kukoricát, 200 hektár kalászost és 100 hektár zöldséget.

 

A 2015-ös év nehézségei után a gazdák újra próbáltak minőségi terméket eladni a hazai piacon. Halmi és Kökényesd mindig is híres volt a jó és bőséges földieper termésről. Románia piacain már április végén, május elején megjelent az első eper – 15–20 lejes kezdőáron. Amikor beindul az eperszezon, rohamosan zuhanni kezd az eper az ára, akár 1 lejre is. Ez nagy gondot jelent a gazdáknak, mivel az epertermesztés során permetezni, locsolni, öntözni, kitakarni, betakarni kell – és ez sokba kerül.

 

Epret szalmázni

 

Még tisztán emlékszem arra az időszakra, mikor otthon a szüleimmel, nagyszüleimmel felpakolva indultunk a mezőre, szekeren hiszen az epret le kellett szalmázni.  Ugyanis régebben szalmát helyeztek a palánták alá, hogy az eper ne legyen sáros, majd a szezon végén a szalmát összeszedték. Ahogy teltek az évek, az eper alá már nem szalmát tesznek, hanem egyre több helyen fóliával letakart ágyásba ültetik a palántákat, majd áttetsző fátyolfóliával borítják le őket, hiszen a nap ily módon hamarabb érleli a zöldséget és gyümölcsöket. Ugyanakkor ez a fajta eljárás nagyobb befektetést is igényel. Tudomáson szerint a fóliát és a palántákat háromévente cserélni kell és csepegtető rendszerrel is fel kell szerelni.

 

A képen a nagymamám kertje látható és az idei termés. Az is látható, hogy a szalmás megoldást felváltotta a fekete fólia, oldalt pedig a fátyolfólia van, melyet a letakaráshoz használnak.

 

Eperlekvár

 

Az epernek számos fajtája ismert nálunk, mindenki különböző féle eperfajtát termeszt. Bevett szokás, hogy Németországból vásárolják a fagyasztott eperpalántát, melyet itthon fóliába palántolnak (palántáznak). Régen a prémiumfajtát termesztették a legtöbben, amely formailag, illatban és ízben is kiváló gyümölcs volt, viszont szállításra már kevésbé volt alkalmas. Egy nap után máris csöpögni kezd, és eladhatatlanná válik, ezárt inkább a helyiek lekvárt készítenek belőle. A családommal minden évben az eperszezon végén leszedjük a megmaradt prémiumeper fajtát, és nagymamámnál lekvárt főzünk belőle. Ez hosszú folyamat, hiszen azt üst mellett folyamatosan ott kell ülni és kavargatni, hogy ne égjen oda, de a végeredmény nagyon ízletes. Bátran használjuk süteménykészítéskor, sőt nagymamám a piacon még árulja is. Nem csak a piacon válik be a lekvár, hanem az egyetemen reggelenként jól jön a finom eperlekváros kenyér.

 

Eperszezon: amíg egy kiló eper árából lehet venni egy kiló kenyeret…

 

Minden évben, mikor beköszönt az eperszezon a gazdák a családtagjaikkal együtt napszámosokat fogadva reggeltől estig szedik az epret. Egy munkás akár 10 lejt kaphat órabérre. A nap végen pedig megérkezik a kereskedő, aki az ország különböző részeire szállítja az epret. Tudniillik, hogy a szabadon, azaz nem fóliasátrakban termesztett eper jóval ízletesebb mint a fóliasátrakban termesztett eper, azonban csak jóval a szezon után hoznak termést. A helyi öregek szerint, amíg egy kiló eper árából lehet venni egy kiló kenyeret, addig érdemes vele foglalkozni. Bátran merem állítani, hogy a mi kis falunk igen gazdag epertermestés szempontjából.

 

Gabonatermesztés

 

Az epertermesztés után a második helyet foglalja a ranglistán a gabonanövények termesztése. Dolgozatom további részében kedves olvasóimat szeretném meghívni egy kis túrára, mely során bemutaton, hogy nálunk az emberek nem csak eperrel foglalkoznak. A minap én és az unokatestvérem mezei biciklitúrára mentünk.

 

 

Túránk során megfigyeltük, hogy számos helyen a búza, málé és a tritikálé a legelterjedtebb. Ezeket a növényeket a gazdák az otthon tartott állatok ellátására termesztik. Régen még kézzel aratták, édesapám mesélte, hogy mikor fiatal volt, reggel öt órakor indultak a mezőre a nagyszüleimmel, hogy betakarítsák az adott terményt. Mára már a fejlett technológiának köszönhetően a betakarítás mindössze pár óra alatt elvégezhető a kombájn segítségével. Felfedező utunk során észrevettük, hogy kertek sorai egymás után búzával van bevetve.

 

Ezek a búzával bevetett területek számos mezei állatnak biztosítanak élőhelyet, a madaraknak, egereknek és fácánoknak eledelt is. Találkoztunk is fácánokkal, de túl gyorsnak bizonyultak, hogy lefotózzuk őket. Megfigyeltük még, hogy egyaránt termesztenek levendulát is.

 

 

Elterjedt növény a napraforgó is. Megannyi személyes élemény fűz a napraforgó betakarításához. Még kisebb gyerek voltam, mikor szüleimmel indultunk csépelni a mezőre a napraforgót. Ültünk a szekér tetején és vártuk, hogy édesapám hozza a levágott napraforgót, melyből mi egy bottal ütögetve csépeltük ki a magokat. A nap végére erős izomlázunk lett, és kisebb hólyagok jelentek meg a tenyerünkben. Miután elvégeztük a feladatunkat, zsákokba szedtük és átadtuk a kereskedődnek. Cserébe hol pénzt, hol olajat adtak.

 

A falubeliek nagy része tehát ilyesfajta termeléssel foglalkozik, sok esetben pályázati támogatással. A falubeilek többsége így termel manapság.

 

Vissza a kertekbe

 

Azonban nem csak a mezőn folyik termelés. Otthon a kertekben is előszeretettel ültetnek például krumplit és veteményeznek egyéb zöldségeket. Elterjedt a kertekben a lucerna is.

 

 

A lucernát az emberek az otthon tartott állatoknak termesztik, megfelelő táplálékként szolgál a nyulaknak, háziszárnyasoknak, sertésekenk és teheneknek. Bevett szokás, hogy ha valamelyik háznál van fölösleges lucerna, a gazda a szomszéddal egyeztet és ad kölcsönbe neki. Ugyanakkor gyümölcsfát is ültetnek. Egy nyári vagy őszi napon jól esik a kertben falatozni az egeszséges almából, körtéből, barackból, cseresznyéből és meggyből. A helyiek finom baracklekvárt készítenek, melyet bárki beszerezhet a helyi piacon, azonban nem csak lekvár készül. Kökényesdi falunk két pálinkafőzőnek ad otthont. A szilvából, almából, körtéből és barackból finom pálinka keszül. Elterjedt még a bor készítése is, a finom hegyesi vörös- és fehérbor. A helyiek szerint a legfinonabb bor Halmiban készül, a Kökényesd melletti kis faluban.

 

Egy hosszú nap után jól esik a kertben megpihenni a gyümölcsfák által nyújtott árnyékban, akár a naplementét is érdemes megvárni.

 

Összegzésképpen elmondható, hogy a mezőgazdaság ebben a faluban sok ember számára a megélhetőséget jelenti. Hálásak vagyunk, hogy itt élhetünk és egymást segíthetjük, hiszen ha beköszönt az aratás ideje, ebben a közösségben mindenki együttes erővel segít egymásnak.

Megjegyzés: A szerző a Partiumi Keresztény Egyetem elsőéves hallgatója. A szerk.