BALÁZS GÉZA (BUDAPEST)

Életünk, mindennapi szövegvilágunk fontos elemeivé váltak a modern populáris kultúra szövegei. A magyar operett és a magyar beat-pop-rock érzelmi szálakat mozgató dalszövegeit szerelmesek levelekben, e-mailekben, közösségi oldalakon sokféle formában idézik. Ezek a szövegek helyettük, a nevükben is megfogalmazzák az ember legfontosabb érzéseit.

Szeretem őt… ez a kijelentés rögtön „előhívja” az egykori Gemini együttes szép dalát: „Álmodom, míg látok csillagot, / Dolgozom, míg vannak nappalok, úgy szeretem őt. / Élek én, és véle élhetek, / elkísér, ha egyszer elmegyek, úgy szeretem őt.” A dal folytatása egy hiteles és szép vallomás: „Sosem tudhatsz arról, hogy reggel milyen szép, / Hogy kedvesen szól hozzám, ha kinyitja szemét. / Sosem tudhatsz arról, hogy hozzám milyen jó…” (Néked csak egy idegen. Zene: Papp Imre, szöveg: Huszár Erika.)

A Jöjj kedvesem… felhívás szinte szállóigévé vált a Fonográf együttes dala nyomán: „Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel, / Titkolni kár, hisz látom én. / Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel, / Az élet nem lányregény.” (Zene: Tolcsvay Nagy László, szöveg: Bródy János.)

Gyöngyhajú lány: az Omega slágere magyarul a legszebb: „Igen, jött egy gyöngyhajú lány / Álmodtam, vagy igaz talán / Így lett a föld, az ég / Zöld meg kék, mint rég” (Zene, szöveg: Presser Gábor, Adamis Anna.) A gyöngyhajú lány párja az angyallány – a V’ Moto-Rock előadásában: „Angyallány, hol jársz? Angyallány. / Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!” (Zene: Lerch István, szöveg: Demjén Ferenc.) A dal kezdete a szerelmi várakozás, vágyakozás páratlanul szép és egyszerű megfogalmazása: „Hosszú éjszaka volt, mikor ébren vártalak téged, / Milyen boldog is voltam, hogy kattan a zár! / Milyen boldogan zártam az ajtót, s te jöttél hozzám, / Milyen boldog is voltam, hogy érez a szám!” Hasonló a vershelyzete az Edda Művek Éjjel érkezem című számának: „Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal (…) Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel, / Kérlek, feküdj nyugodtan, csak én mozdulok”. A szép szerelmes dal a szerelem kizárólagosságáról szól, szintén szállóigeszerűen: „Nekem nem kell más, csak téged akarlak. / Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.” (Zene: Csillag Endre, Gömöry Zsolt, Mirkovics Gábor, szöveg: Csillag Endre, Pataky Attila.)

A modern kori magyar popkultúrában ennek egyik legszebb könyörgő dala: Maradj velem, a Koráltól Balázs Fecó előadásában: „Maradj velem, segíts nekem, / Vigyél haza, fogd a kezem, / Szeress nagyon, fáradt vagyok, / S nehéz a szívem. / Vigasztalj meg, ha nem is hiszed, / Hogy szebb lesz a holnap! / Mondd, hogy lehet… Mondd, hogy lehet, / Ha nem is tudod, hogy hiszek neked.” (Zene: Balázs Ferenc, szöveg: Horváth Attila.)

Kép: Tánc a hegyen (BG)

A mindent magával ragadó szerelmi érzés csodálatos megfogalmazása Katona Klári dala: „Vigyél el, az a jó, ha meg se kérdezel / hogyha kézen fogsz és elviszel, vigyél el, / vigyél el, mikor elköszönni nem lehet, / mikor elszakadni nem merek, vigyél el”. A szerelmi irracionalitás lényege, hogy a szerelmes nem tudatosan cselekszik, még önmaga elveinek is ellentmondhat: „vannak láncaim a szavakból, jók, jók, jók, / vannak álmaim is magamról, / hogy a jóból elmegyek / igen elmegyek veled.” (Zene: Presser Gábor, szöveg: Sztevanovity Dusán.)

„Csak azt szeretném mondani, így egyszerűen, hogy szeretlek, / Ezt nem tudom másképp mondani, szeretlek, szeretlek…” Ismerjük a nehezen megfogalmazódó, szavakat kereső, suta vallomást. A Bikini együttes szövege pontosan megfogalmazza ezt az érzést: „Annyi mindent szeretnék mondani, / S remélem, te is ugyanígy érzed. / Gondolatban minden egyszerű, / Ha kimondom, nem biztos, hogy érted.” (Zene: Bikini, szöveg: Nagy Ferenc, Trunkos András.) Az érzelmek kifejezése túlnyomórészt nem verbális úton történik. A szó álruhába öltözteti a gondolatot, vallja a 20. század nagy nyelvfilozófusa, Wittgenstein. És talán éppen ezért hagyatkozunk a mások által jól megformált, a közösség által elsőre értett szállóigeként köztünk élő gondolatokra.

Zalatnay Sarolta egyik dala mint egy ősi, szerelmi altató: „Mikor elalszol, álmodj velem. / Ha valami fájna, feledjed el. (…) Mikor elalszol, álmodj velem! / A csókjaim ízét ne feledd el.” (Zene: Presser Gábor, szöveg: Adamis Anna.)

A szerkesztő jegyzete: Balázs Géza Anyanyelv a bölcsőtől a koporsóig című sorozata 2017. novemberétől olvasható a Magyar Krónika című magazinban. Összeállításunk ízelítő a 2018. augusztusi írásból. A szerző ezzel az írással köszönti Adamis Annát, akinek kerek évfordulója van ebben az évben és ebben a hónapban.