Néhány napja hallottuk, hogy megbetegedett. Sokat gondoltunk rá, próbáltunk így segíteni. Nem sikerült.

Szőcs Géza 2020. november 5-én csütörtökön este negyed kilenckor itthagyott bennünket. Itthagyta szülőföldjét, szeretteit, verseit, gondolatait.

Az 1986-ban megjelent A szélnek eresztett bábu című verseskötetével kedveltem meg. 17 évvel később ismertem meg személyesen, 19 évvel később dedikálta egy tisztviselőtelepi étteremben. Néhány éve megszervezte a Gézák társaságát, minden évben február 25-én összegyűltünk, sokféle Gézák, beszélgettünk, koccintottunk. Most elvesztettük a „fejedelmünket”.

Ott volt sok anyanyelvi rendezvényen, magyar nyelv heti megnyitót mondott, s tavaly ilyenkor eljött a születésnapi köszöntőmre. Ez a fénykép ott készült. (Csomos Attila felvétele)

A magyarság fontos tartóoszlopa dőlt ki. Szavaira már életében is sokkal jobban kellett volna figyelnünk, most már csak a leírt szavak maradtak, de azok maradnak mindaddig, ameddig magyarul olvasnak. Csak ne felejtsük el olvasni őket. (BG)