SZŐLŐSI-VIVIEN ERZSÉBET (Sarmaság)

Minden embert meghatároz a környezet, amelyben felnőtt, a család, amelynek tagja lett és a kultúra melynek részévé vált születése pillanatában. Bármennyire szeretnénk magunkra mindenre képes egyénként tekinteni, nem felejhetjük el, hogy egy nép, egy kultúra részei vagyunk. Csak a kultúra által tudjuk magunkat teljes valónkban meghatározni. Úgy tudhatjuk meg, hogy valóban kik is vagyunk, ha figyelünk arra, honnan is jöttünk, honnan is származunk és mi mindent köszönhetünk a szülőföldünknek.

Sarmaság története röviden

Földrajzi szempontból Sarmaság község Szilágy megye északi részén fekszik, a szilágysági dombvidéken, a Kraszna folyó vízgyűjtő területén. Északkeleten Szilágykövesd (Chiejd), délkeleten Lompért (Lompirt), északnyugaton Kisderzsida (Derșida), nyugaton Majád (Moiad), délnyugaton Krasznahídvég (Măieriște), délen Györtelek (Giurtelec) települések határolják. Történelmi szempontból Sarmaság területén már a vaskorszakban volt emberi település. 1941-ben Roska Márton régészprofesszor ásatásokat végzett, melyek alkalmával ezüstleletekre bukkant. Az első írásos emlék Sarmaságról 1355-re datálható. Ekkor a települést Sarmassagh néven említik, mint közép-szolnoki birtok. Ezekben az időkben a falut és környékét a Sarmassághyak birtokolták, majd tőlük átkerült gyerőmonostori Kemény János fejedelem tulajdonába. Az 1800-as évek végéig képezte a Kemény család tulajdonát. 1880-ban a birtok egy részét két csehországi főúr vette meg: Fröhlich Albin és báró Wessebe Hatwig. A határ kisebbik részét a sarmaságiak vették meg. A második világháború után tőlük államosították a földeket. A trianoni békeszerződésig a település Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott. A település nevét valószínűleg egykori tulajdonosairól, a Sarmassághy-akról kaphatta. Ezzel szemben a szájhagyomány úgy tartja, hogy a település nevét az itt sűrűn fellelhető növényről, a sarmásról/sármásról (medvehagyma) kapta. A hosszú, évszázados múltra visszatekintő település ma is egyike a környék legszebb községeinek. Sarmaság folyamatos fejlődésen megy át. A 20. század elején megnyitott szénbányának köszönhetően a község gazdasági fejlődésnek indult, ami egész a 2000-es évek elejéig, a bánya bezárásáig tartott. A következő évek csendben teltek el. Az elmúlt 5-10 évben azonban újabb gazdasági- és kulturális fejlődési hullám figyelhető meg a községben. A kultúra szempontjából fontos megemlíteni a népzenei koncerteket, a könyvbemutatókat, az egyre gyakrabban megszervezett táncházakat és a nemrégiben elindult népzeneoktatást és a fellendült néptáncoktatást.

A tánc mint a népi kultúra eleme

A néptánc, akárcsak a népdal vagy a népviselet a népi kultúra eleme, amelyet számos tényező befolyásol: az adott nép vallási, táji rétegzettsége, az emberek vagyoni állapota, foglalkozása. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy egy tánc, egy dal, egy viselet olyan legyen, amilyennek ma ismerjük.

Az egyik meghatározó tényező a földrajzi elhelyezkedés. Szilágyság fekvésénél fogva beékelődik a Felső-Tisza vidék és Kalotaszeg közé, a Partium része. Bár a néptánckutatás a Szilágyságot a Felső-Tisza vidék részének tekinti a jellegzetes szilágysági táncokat tekintve szembetűnő különbségek figyelhetők meg, így a tánc szemponjtából önálló tájegységnek tekinthető. A vidék további két részre osztható: a Tövishátra (Szilágycseh és Zilah között: Bogdánd, Nagy- és Kisdoba, Désháza, Selymesilosva, Szilágyballa, Szilágysámson, Szilágyszeg, Vérvölgy, Sarmaság stb. településekkel) és a tánc szempontjából egy egységet képező Berettyó-mentére és Kraszna-vidékre. Sarmaság a Szilágysághoz, a Tövisháthoz tartozik, táncstílusára az itteni jellemzők vonatkoznak.

A Tövishátról elmondható, hogy a fenthangsúlyos, ún. „külső lábas” páros tánc, míg a Berettyó-mentére és Kraszna-vidékre a lenthangsúlyos, ún. „belső lábas” tánc jellemző.

A táncéletben szigorú sorrendben követik egymást a táncok a lassútól a leggyorsabbig, jellegzetes szilágysági táncrendről azonban nem beszélhetünk. Táncmulatságok alkalmával előbb csárdást, azaz lassút húztak a zenekarok, majd fokozatosan gyorsították az ütemet egészen a friss csárdásig, melynek több elnevezése is ismert: gyors egyes, ropogós, ugrálós vagy cövekelő. A férfi szólótáncok itt is megfigyelhetők. A férfi táncoknak két fajtája található meg az ún. verbunk, amit csűrdöngölőnek, figurázónak, lábalónak is neveznek. A másik típus a legényes férfitánc, az ún. zsibai vagy református legényes.

Elmondható tehát, hogy Sarmaság a Tövishát részeként a tájegység jellegzetességeit hordozza a tánc szempontjából.

A bálok a régi időkben

A néptánc művelésének állandó helyszínei a bálok voltak. A régi időkben, még az 1950-es, 1960-as években is heti rendszereséggel rendeztek bálokat Sarmaságon. A legények feladata volt a bálok megszervezése, a házas férfiak már nem rendeztek bálokat, vagy ha igen, akkor csak nagyon ritkán, újévkor. A fiatal legények és lányok jártak bálokba, illetve a házas asszonyok, ám ők már nem táncolni mentek, hanem a padon, lócán ülve figyelték a fiatalokat, hogy ki kinek a „szeretője”, azaz ki kinek udvarol. A házas férfiak közül csak kevesen és ritkán jártak a fiatalok báljába. Sarmaságon a bált minden vasárnap délután, az istentisztelet után, 14-15 órától tartották, s gyakran hajnalig tartott.

A táncrendet tekintve Sarmaságon is, akárcsak a környező falvakban volt egy sorrend. Minden esetben csárdással kezdtek, majd ezt követte a csűrdöngölő, később pedig már tangót és keringőt is táncoltak.

Viselet tekintetében nem volt szigorú szabály. Csupán az akkori tánccsoport tagjai öltöztek egyformán: a lányok piros szoknyát, fehér inget és kötőt, illetve varrottas lájblit (mellényt) vettek fel.

Az elkövetkező években a bálok valahogy lassan eltűntek a falu életéből, egyre ritkábban kerültek megrendezésre, míg egyetlen bál maradt, az éves szüreti bál. A néptánc művelése ezek után már csak a lakodalmakra korlátozódott, itt azonban a mai napig jelen van a csárdás, illetve néhányban a táncos legények még csűrdöngölőt is táncolnak.

Fiatalok egy lakodalomban az 1960-as években

A szüreti bál napjainkban

Ma már Sarmaságon nem tartanak a régi értelemben vett bálokat. Egyetlen esemény van, ami kapcsolódik a bálokhoz és az nem más, mint az éves szüreti bál.

Sarmaságon a szüreti bált minden év októberében, a 23-ához legközelebb eső vasárnapon  szervezik meg. A bál egy hosszabb rendezvény lezáró része. A 23-ai ünnepség minden alkalommal egy megemlékezéssel kezdődik, mely a Kemény-kastély kertjében, a Pro Libertate Emlékmű előtt kap helyet és egy koszorúzással folytatódik. Ezt követi a szüreti felvonulás, melyen a község apraja-nagyja részt vesz. A felvonulás magját a helyi tánccsoport, az Illegetők adják, akiket minden évben élő zene kísér végig a falun.

A felvonulók sorát a népviseletbe öltözött lovasok kezdik meg. A lovasok fiatal legények, illetve házas férfiak. Utánuk következnek a szekerek, melyek a zenészeket és a táncosokat viszik. A sort két zenész zárja, egyikőjük hegedűvel, másikuk harmonikával kíséri a csapatot. A felvonulás a kastélytól indul és egy nagyobb kört tesz meg a faluban, majd pedig a lakodalmas teremnél ér véget. A táncosok minden nagyobb útkereszteződésnél megállnak és táncolnak egyet. A bátrabb falusiak is beállnak közéjük táncolni. A tánc után a falusiak étellel-itallal kínálják a felvonulókat, majd a  menet továbbindul. A felvonulás végeztével a lakodalmas teremben kap helyet a bál, ami lényegében a táncosok megvendégelését jelenti és az azt követő mulatságot.

A szüreti bál a hagyományok őrzésének és ápolásának egyik fontos eleme, hiszen egyaránt bemutatásra kerül a néptánc, a népviselet és a népzene. A fiatalok egy-egy szüreti bál alkalmával képet kaphatnak kultúrájukról és szülőfalujuk szokásairól, hagyományairól.

 

Képek a 2017. évi szüreti felvonulásról

Az Illegetők

Sarmaság néptáncegyüttese az Illegetők nevet viseli. A csoport 2004-ben alakult azzal a céllal, hogy a község fiataljai újratanulják a szilágysági (tövisháti, berettyómenti) táncokat. A csoport repertoárját szilágysági, szatmári, mezőségi, kalotaszegi táncok alkotják. Kezdetben a csoport néhány táncolni vágyó fiatalból állt, akik lényegében egy baráti körhöz tartoztak. Rendíthetetlenül tanulták a táncokat, gyakoroltak és lettek egyre jobb táncosok. A csoport fellépéseit eleinte a falunapokon való részvétel tette ki. A későbbiekben azonban ez megváltozott. Lassan-lassan felfigyeltek rájuk a környező települések is, így hírük terjedni kezdett, ők pedig ismertek lettek határon itt és túl. Ma már számos rendezvényt tudhatnak a hátuk mögött. Tudásukat nem csak a helyi tanáraiknak köszönhetik, hanem vendégoktatóknak és táboroknak egyaránt. A táncegyüttes tagjai például rendszeresen részt vesznek a Zsibai Nemzetközi Néptánc-, Népzene-, Kézműves- és Színjátszótáborban.

Ma  már a csoport számos taggal rendelkezik, az egykori kis csapat kibővült. Az Illegetőknek ma két csoportja van: a kicsik, akik néhány éve kezdték a táncot (nagy részük 1-8. osztályos) és a nagyok, akik között még vannak a legelsők közül. A táncegyüttesben ma már nem csak sarmasági fiatalok vannak, hanem a község más településeiről származók is, szilágylompértiak és selymesilosvaiak egyaránt.

Sarmaság számára és a sarmasági ember számára mindig is fontos volt a hagyományok őrzése, a népi kultúra éltetése. A néptánc csak egy a számos törekvés közül, mellyel a kultúrát szeretnénk éltetni. Ma már népzeneoktatásban is részt vehetnek a tehetséges, tanulni vágyó gyermekek és fiatalok. A 2021 tavaszán indult tanfolyam során hegedűn, brácsán, nagybőgőn és harmonikán is tanulhattak az érdeklődők.

A kézművesség terén is vannak törekvések a kultúra éltetésére Süle András, helyi fafaragó személyében, aki alkotásaiba a népi motívumokat is belecsempészi.

Ezek mellett, a községben rendszeresen látogatható falumúzeum is megtalálható, ahol régi használati eszközök, illetve különböző viseletek is ki vannak állítva.

A helyi kezdeményezéseken és törekvéseken túl a község lakói szívesen vesznek részt más, a kultúra éltetését szolgáló eseményeken. A község művelődési háza gyakran válik népzenei koncertek, vándorszínházi előadások és táncházak, illetve olyan rendezvények, mint a Varrd magad a viseleted!”-népviselet varró tanfolyam helyszínévé.

Befejezésképp elmondható, hogy szülőfalumban a népi kultúrának mindig is meghatározó szerepe volt. A hagyomány őrzésére és ápolására tett kísérletek mindig befogadó és támogató közegre találtak. Felemelő azt látni, amikor egy idősebb bácsi mellé odaül egy fiatal legény és kiváncsian figyeli ahogyan játszik a hegedűn, majd maga is hangszert ragad és együtt játszanak. Néhány perc múlva pedig már énekese is van az „együttesnek” egy idős néni személyében, aki igazi, régi népdalokat tud énekelni és megmutatni a fiataloknak. A legjobb pedig ebben az egészben, azt hiszem mégis az, hogy mindez ma történik. Ma, amikor minden zavaros, amikor semmire nincs idő, még a jelenre sem, nemhogy a múltra. A múltunk, a kultúránk nélkül azonban gyökértelenné válunk, elveszítjük azt, akik valójában vagyunk.

Örömmel tölt, hogy kultúrára fogákony, a hagyományokat és a szokásokat ápoló emberek között élhetek. Büszke vagyok, hogy egy olyan közösség tagja lehetek, ahol még vannak családok, akiknél a Karácsony nem képzelhető el együtt nótázás nélkül, ahol egy lakodalom nem múlhat el csárdás nélkül vagy a magyar kultúra napja megemlékezés és ünnepség nélkül.

Az Illegetők egyik fellépése

Szakirodalmi tájékoztató:

Dr. Petri Mór: Szilágy Vármegye községeinek története (L-Z) In. Szilágy Vármegye Monográfiája, IV. Kötet https://mek.oszk.hu/04700/04750/html/356.html

Katona Lajos: Sarmaság regénye 100 és egy mozaikkockán, Color Print nyomda, Zilah, 2014

Bessenyei István: Sarmaság. In. Partiumi Füzetek. Kiadja a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság és a Sarmasági Református Egyházközség, 1998: https://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf2599.pdf

Szőke Anna: A hagyományőrző szilágysági néptáncmozgalom In.: Művelődés, közművelődési havilap, LXIX. évfolyam, 2016:  https://muvelodes.net/m/a-hagyomanyorzo-szilagysagi-neptancmozgalom

Adatközlő: Balogné Katona Erzsébet, 80 éves sarmasági lakos.

Képek: Kovács Edina-Katalin, Keresztes-André Balázs, az Illegetők táncosainak felvételei

A szerző: Szőlősi Erzsébet-Vivien, a Partiumi Keresztény Egyetem elsőéves magyar-angol szakos hallgatója.