Beszélgetés Kelemen István református lelkésszel és feleségével András Emese magyartanárral

Tizenhét éve élünk családommal egy Nagyváradtól északkeletre fekvő faluban, Hegyközszáldobágyon (románul Săldăbagiu de Munte), melynek községközpontja Hegyközpályi. A lakosok száma 1100 körüli, ebből 645 magyar ajkú.  Gyönyörű táj, dombos vidék veszi körbe. Nagyon jó az elhelyezkedése, 200 méteres tengerszint feletti magasságban, gyönyörű erdőkkel körbevéve.

A falu egyetlen építészeti nevezetessége a református templom, ennek bemutatásához a száldobágyi tiszteletes úr, Kelemen Istvánnak és kedves feleségének, András Emesének a segítségét kértem. András Emese magyartanár a 2014-es 210 éves évfordulóra emlékfüzetet írt a templom történetéről.

– Tiszteletes úr mikortól szolgál Száldobágyon?

– 1991. július elsejétől. Előtte Nagyváradon voltam segédlelkész először a nagyvárad-réti református gyülekezetben, aztán a nagyvárad-olaszi gyülekezetben, ott ért a 89-es változás, onnan, Székelyhídra kerültem, 91-ben pedig ide, vagyis több mint harminckét éve szolgálok az itteni gyülekezetben.

– Milyen régi ez a település, és honnan eredhet a neve?

– A régi száldob,  hársfa szó származékából ered, hársfákkal benőtt helyre utal. Jakó Zsigmond közlése szerint, 1226-ban említik először a nevét. Neve Scaldubag, illetve Zaldubag formában szerepel, akkor nehezen megközelíthető helyen, erdők között és folyótól távol helyezkedett el. A falu történetével a feleségem foglalkozott többet már az egyetemen , a néprajzi dolgozatában is szerepelt Száldobágy is, illetve a Hegyköz.

 – Mi volt ez a dolgozat?

– Asszonyok élete a Hegyközön volt a címe. 1982-ben jártam itt először néprajzi gyűjtőúton, és az akkori tiszteletes, Szűcs Antal sokat segített.

– Mit lehet tudni a száldobágyi reformáció idejéről?

 – Bizonyosra vehető, hogy Száldobágy is, Váraddal egyidőben a reformáció hatása alá került, feltehetően 1560- ban. A 16. században Száldobágy ott szerepel a Bihari egyházmegye gyülekezetei között. A Magyarországi Református Egyház Egyetemes névtára a legkorábban reformátussá vált gyülekezetei közé teszi. A váradi reformátusok, akik Váradon nem rendelkeztek templommal, kénytelenek voltak Szőllősre, Püspökibe, illetve Száldobágyra kijárni Istentiszteletre. A váradi olaszi gyülekezet az itteni egyház fenntartásához rendszeresen  hozzájárult. Csernák Béla A  Református egyház Nagyváradon (1660- 1885)  című könyvében írja: “A váradi árva reformátusokat a közeli református eklézsiák prédikátorai gondozták. A szőllőssi egyház megszünte után  Hegyközszáldobágyra és  Biharpüspökibe jártak templomba. A hegyközszáldobágyi lelkész 1786-ban kelt bizonyítványa szerint a száldobágyi lelkész fizetéséhez évente 30–36  rénesforinttal járultak, sőt még a templomrenoválás költségeiből is kivették részüket.”

– Ezek szerint már a reformáció korában kellett itt templomnak lenni, nem?

– A feljegyzések utalnak rá, de a középkori templom létezésére eddig semmilyen bizonyíték nem létezett. 2013- ban, a fűtés szerelése közben a jelenlegi templom apszisa alatt egy időkapszula tokjaként egy faragott középkori eredetű kőablakot találtak a munkások. Emődi Tamás régész véleménye, hogy az ablak egy toronyablak lehetett. Ha jól értelmezzük az időkapszula üzenetét, akkor az ablak a korábbi, középkori templom részeként a hitben való több évszázados folytonosságra utal. Nincs azonban olyan nyom, amely a jelenlegit egy korábban létező templomhoz kötné, sem altemplom vagy kripta, sem régebbi rétegek, elemek, freskók. Ebből az következik, hogy a faragott ablak kövét máshonnan hozták ide, vagyis a templom elődje nem ezen a helyen állt. A falu öregei emlegetnek a Gátalján egy templomot, amit elnyelt a föld, és arról is beszélnek, hogy arrafelé útépítéskor emberi csontok kerültek elő. A középkorban törvény szerint a templomok köré temetkeztek, illetve a temető beteltével a templom északi oldala mellé ásták el a kihantolt csontokat.  Akár a Gátalján is lehetett eredetileg tehát az elveszett középkori templom.

-Semmiféle régebbi irat nem áll rendelkezésünkre?

-Sajnos Száldobágyon minden 1802 előtti irat elpusztult egy nagy tűzvész során, amikor a parókia és iskola is porrá égett, ezért a mostani templom elődjével kapcsolatos írásos adat felbukkanását nem remélhetjük.  Jelenlegi templomunk korával kapcsolatban ellentmondó adatokkal találkozhattunk. A Borovszky-féle monográfia a 19. század végén a következőket írja: „A község legnagyobb része 1802-ben tűz által elpusztult, amikor a templom és paplak is leégett. Mostani ev. ref. temploma 1830-ban épült.” Ezt az adatot azonban nem erősíti meg az irattárban megőrződött egyetlen korabeli könyv, az 1802- ben elkezdett Gondnoki pénztárkönyv, az ún. Diárium, mely részletezi a parókia és iskolával kapcsolatos újjáépítési erőfeszítéseket, de  templomépítésről szót sem ejt a tűzvész kapcsán, csak a templom berendezésének kárait említi. 1832 és 1834 között többször is említ építkezést, ekkor épült fel ugyanis a torony. Egy másik fontosnak tartott forrás  a Magyar református templomok című kiadvány Száldobágyról szóló egy pontatlan cikkeje a torony súlyos viharkár utáni  renoválásnak évét azonosítja a templom építésének évével (1882), amit feltüntettek a toronysisakon is, ezt tekintette tévesen az akkori lelkész (Asztalos Ferenc) építési évnek.  

-Mikorra feltételezhető akkor végülis a száldobágyi templom építése?

– A száldobágyi templom építésével kapcsolatban az újabb adatok alapján azt mondhatjuk, hogy 1791 körül kezdődött az építkezés és 1797-re nagyjából el is készült. A Wikipédián említett 1804-es évszám a belső munkálatok és a bútorzat  elkészültére vonatkozik. Az alapban talált időkapszula pénzérméi bizonyítják a kezdést, a régi, az 1970-es években lebontott szószék felirata (1797) pedig jelzi a befejezés évét.  Kerámia fedelű kis üvegkanna volt elrejtve a középkori ablakban s ebben két pénzérme, egy 20 krajcáros és egy 3 krajcáros 1792-es felirattal. Azért gondoljuk, hogy a templom építésének a kezdetét jelzi, mivel az alapban volt. A malterbe szórva volt még négy darab rézpénz Mária Terézia korából (1766). A néhai Szűcs Antal tiszteletes a templombelső kicserélésekor 1972-ben feljegyezte hogy a szószék kőfalába az 1797-es évszám volt belevésve. Minden bizonnyal ez a templom befejezését jelzi. Ugyanezt erősíti az egykori papiszéken megtalált feljegyzés is, amely megrongálódott ugyan az évszámnál, de az uralkodó neve kikövetkeztethető: „E szék és Isten háza készült ezen Szent Ekklesia tulajdon költségén Fels. II Ferenc…uralkodásában…Esztendő Szt Mihálynak 15 napján”.

Habsburg Lotaringiai Ferenc József Károly osztrák főherceg, 1792-től Ausztria uralkodó főhercege Ferenc néven magyar király, II. Ferenc néven német római császár és cseh király majd 1804 től I. Ferenc néven osztrák császár. A felirat II. Ferencként emliti, vagyis legkésőbb 1804-beli lehet. Valószínűleg az a piktor festette a papiszékre, akit az eklézsia maga költségén 80 rénes forintért alkalmazott a Diárium szerint 1804 ben. Az időkapszula is az általa kiadott pénzérméket tartalmazza. Ebből következik, hogy jelenlegi templomunkat 1791–92 és 1797 között építették. A telek közepén helyezkedik el, távol az utcafronttól, és ekkor még tornya sincs a templomnak. A torony 1833-34-ben Daróczy tiszteletes idejében készült, fundamentumát a Diárium szerint ekkor teszik le. A gomb is rákerül 1834-ben: „a torony gombjáért a bádogost fizettem, a gomb feltételekor ebéd” jegyzi fel hűségesen Zsíri Antal kurátor. Ekkor tehát templomi alapkőletétel nincs, csupán a torony alapjáról, a torony fundamentuma letételekor vett „6 ittze bort” Zsíri Antal, akkori kurátor.

-Milyen korszak stílusa figyelhető meg templomon?

– A 2012—13-as felújítás teljeskörű volt, toronysisakcsere, külső-belső vakolat felújítása, fűtésszerelés, ablakcsere, a templom és bútorzat újrafestése. Ennek során véletlenül kerülnek elő a feltehetőleg 19. század eleji festés motívumai, amit restaurálni nem volt mód, de a megtalált minták alapján lett újrafestve a templom két karzata, a papiszék, és annak szellemében készült a szószék is. Amellett, hogy az eredeti bútorzat három darabját felújítottuk, az 1972-ben készült bútorzatot is sikerült beépíteni az új koncepcióba. Ezzel is szeretnénk megtartani a folytonosságot, és kifejezni tiszteletünket az elődök iránt, akik valamikor önerőből építették fel a templomot, majd minden viszontagságok között nehéz időkben, is őrizték, óvták és gazdagították szeretett templomukat. Külsőleg klasszicista, a templombelső romantikus jegyeket mutat tehát.

Képek: Kelemen I., Borza Tomi (drónfelvétel)

A szerző a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem német szakos hallgatója