Olyasvalakiként, aki Kolozsváron és Brassóban is lakott már korábban, bátran állíthatom, hogy Nagyvárad viszi a prímet, ha puszta szépségről van szó. A sok csodálatos épület szövevényében azonban van egy épület, ami felkeltette a figyelmem… ez pedig a Fekete Sas palota. Kezdetben nem volt sok információm a palota történetéről vagy építészeti jelentőségéről, ezért elbeszélgettem néhány helybélivel, akik szívesen megosztották velem a palotával kapcsolatos ismereteiket. A legtöbb, amit erről az épületről tudok, ezekből a beszélgetésekből származik, kiegészítve persze egy pár weboldallal és könyvvel.

Nagyvárad a szecessziós építészetéről ismert. A régi Osztrák-Magyar Monarchia városai közül itt született a legátfogóbb és legösszetartóbb szecessziós városkép, amelynek szépsége az apró részletekben rejlik. A régmúlt idők varázsát idézi fel a Fekete Sas palota, mely méltán kiemelkedik a sok hasonló stílusú épület közül. A Nagyvárad történelmi negyedének szívében található, 1908-ban emelt palota azonban csak a jéghegy csúcsa: már 1714-től fennállt a Sebes-Körös partján egy Fekete Sas nevű fogadó, amely később városházaként, boltként, majd „serház” és „jádzó szín” (színház) funkciókban is megmutatta sokoldalúságát. Az 1800-as évek végére viszont ennek állapota annyira leromlott, hogy muszáj volt valamit kezdeni vele. 1903-ban, tehát, a városháza pályázatot hirdetett ki a hely átalakítására, és a sok benyújtott projekt közül Komor Marcell és Jakab Dezső „Pezsgő” jeligéjű terve nyerte el az emberek tetszését. A Nagyváradi Napló szerint „egyedül ez a mű alkalmas a város követelményei szempontjából a kivitelre. Művészi becse messze kimagaslik a többi pályatervtől, beosztása a leghelyesebb és legcélszerűbb.”

A Komor Marcell és Jakab Dezső pályaterv, Magyar Pályázatok, 1906, 11.szám

A Komor Marcell és Jakab Dezső pályaterv, Magyar Építőművészet, 1908, 1.szám

Bár nem zökkenőmentesen, mivel anyagi problémák is felmerültek a hely építésével kapcsolatosan, de végül 1908 novemberében, dr. Adorján Emil és dr. Kurländer Ede ügyvédek pénzügyi támogatásával, az épületetet hivatalosan is átadták. Míg akkoriban az épület rengeteg üzlethelyiségnek, a Magyar Bank Rt.-nek, lakásoknak, moziknak, színháznak, illetve a Kis- és Nagy Vigadónak adott otthont, mára már ezekből sok nem maradt fenn, hanem jónéhány szórakozóhely került a helyükbe.

A Fekete Sas palota, amellett, hogy magába foglalja az Art Noveau és a neogótika elemeit, büszkén viseli a szecesszionista stílus kombinációját is, ami a 20. század elején volt népszerű építészeti mozgalom. A pompázatos homlokzatait a faragott domborzatok, bonyolult részletek és a díszítőelemek harmonikus elrendezése teszik vonzóvá. Minden egyes aprólékosan kifaragott elem egy-egy történetet közvetít, tükrözve a kor uralkodó szellemét.

A képen látható dombormű egy színházi jelenetet ábrázol, de ezeken kívül sok más hasonlót is meg lehet figyelni. Az épület mitikus lényeket és virágmotívumokat is visel, harmonikus kölcsönhatást teremtve közte és környezete között. A sas szobrok őrzőként védik a város múltját, és azt a szívósságot képviselik, amely Nagyváradot a kihívásokkal teli időszakokon is átsegítette.

A palota belseje megőrizte történelmének dicsőségét, pompás lépcsősorral, üvegablakokkal és ékes díszítésekkel, amelyek kétségkívül elcsábítják az arra járókat. Az ólomüveg ablakok varázslatos atmoszférát keltenek, mikor átszűrődik rajtuk a kinti fény. Bár ezek mind rendkívül szépek, az én személyes kedvencem azonban az üvegablakon lévő fekete sas, ami a város szimbólumaként ismert.

A Fekete Sas palota építészeti jelentősége túlmutat a puszta esztétikai vonzerején. Bizonyítékul szolgál a város történelmi folyamatosságára, mivel két világháború és többszörös politikai átalakulás kihívásait is átvészelte. Nem egyszerűen a múlt egy mozdulatlan műtárgya, hanem egyben a kulturális tevékenység központja is. Művészeti kiállításoktól kezdve sok más kulturális eseménynek ad helyet, ezzel is gazdagítva a helyi kulturális életet.

A Fekete Sas palota folyosóin végigsétálni olyan, mintha egy emlékutazáson mennénk végig. Az épület úgy nyílik meg, mint egy portál, és elrepíti a látogatókat a város színes múltjába. Nem egyszerűen egy téglából és habarcsból készült építményről van szó, hanem egy közösség szellemének és a művészetekkel való tartós kapcsolatának szimbólumáról.

Ahogy egyre mélyebbre ástam magam a Fekete Sas Palota történetében, olyan érzésem támadt, mintha már évszázadok óta ismerném. A feltárt részletek és képek életre keltették számomra a rég eltűnt korszakokat, mégis az az érzésem, hogy e palota szerkezetében továbbra is el nem mondott titkok rejtőznek. Amíg Nagyvárad halad a korral előrefele, a Fekete Sas Palota egyhelyben marad és őrködik a város felett, állandó emlékeztetőül arra, hogy a múltat nem a könyvekbe kell zárni, hanem meg kell tapasztalni a városok építészeti csodáiban.