CSERVENKA JUDIT (BUDAPEST)

 

Méltó környezetben: a Pesti Vigadó gyönyörű neoreneszánsz épületében vehették át a Magyar Művészeti Akadémia Köztestületi Díjait az idei (2020) kitüntetettek – már akik ott lehettek a MMA közgyűlésén, amelynek fénypontja a díjak átadása. Sajnos az idei rendkívüli helyzet, – amelyre emlékeztetett az érkező akadémiai tagokat és vendégeket fogadó lázmérés, fertőtlenítők, és a mindenki által viselt maszk,- sajnálatosan távol tartotta a határon túl lakó kitüntetetteket.

 

Nem jöhetett át Kolozsvárról Cseke Péter újságíró, költő, irodalomtörténész, aki a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Irodalmi Díjat vehette volna át Vashegyi György elnöktől, így Szigeti Cseke Zsuzsa helyettesítette.

 

 

A laudációt Juhász Judit az MMA szóvivője írta és Takács Bence előadóművész olvasta fel.

 

A magyar újságírás – kisebbségi sorsot is átélt – doyenje, Ruffy Péter 1976 karácsonyán a Magyar Nemzetben így hívta fel a figyelmet a most kitüntetendő kolozsvári író pályakezdő kötetére: Tanuljuk meg ezt a nevet: Cseke Péter. Azóta nemzedékek tanulják, ismerik és tisztelik Erdélyben, az anyaországban, a Kárpát-medencében, szerte a világon a magyar szétszórtságban. Negyvenvalahány könyvével folyamatosan okot is ad a figyelemre: írásain átüt a megszenvedett idők vízjele. Miként legutóbbi kötetének címe is jelzi: a trianoni hófogságban töltött időké. (Cseke Péter: Trianoni hófogságban 1918-1945-1990 – Eszmetörténeti tanulmányok.)

 

A múltfaggatás: jövőépítés – vallja Cseke Péter. Visszatekintő s egyben jövőfürkésző mikrofilológusi igényessége és írói lelkülete folyamatosan azokat a szellemi erővonalakat emeli magasba, amelyek Németh László hivatásérzetének kisugárzásából táplálkoznak. Kivételes szorgalma és munkabírása, morális tartása, magyarsága és az igaz értékek iránti odaadó elköteleződése mintát ad a jövő írónemzedékének.

 

További műveit is várva nagyrabecsüléssel köszöntjük a 75 esztendős írót, aki köteteinek hosszú sorával – tanári, intézményfenntartó és kultúraépítő tevékenysége révén – belülről láttatta azt a világot, amelynek katalizátora is kívánt lenni. S aki híven teljesítette mesterei várakozásait.

*

Cseke Péter köszönetét – kérésére – névrokona: Cseke Péter színművész tolmácsolta.

 

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Akadémiai Közgyűlés!

 

A helyzet úgy hozta, hogy nem tudom személyesen megköszönni ezt a rangos kitüntetést. Bevallom: amikor hírét vettem, nem is akartam elhinni, hogy ez engem illet. Az Elnök Úr levele aztán meggyőzött.

 

Olyan vidékről származom, amelyik László Gyula régészprofesszort, Román Viktor szobrászművészt, Zoltán Aladár zeneszerzőt adta a magyar kultúrának. Román Viktor esetében a világkultúrának is. Pályakezdő koromban minden tőlem telhetőt megtettem, hogy közös szülőföldünk népe azokban a nehéz időkben is számon tarthassa őket. A rendszerváltás után pedig – a korántsem ajándékba kapott szabadság lehetőségeivel élve – mindenikük neve felkerült egy-egy intézmény homlokzatára, hogy szellemük is tovább élhessen a Hargita alatti tájegység örökösen többre törekvő népében.

 

Attól kezdve még célirányosabbá váltak közösségi célkitűzéseim, különösen az intézmény-megőrzés és intézményteremtés vonatkozásában. A folyóirat-fenntartás és -teremtés, a kiadó-alapítás, a nélkülözhetetlen egyetemi szakirányok beindítása, a doktori témavezetés mind-mind a jövőépítés igézetében zajlott. Ma már a tanítványaim munkatere valamennyi.

 

Bő fél évszázaddal ezelőtt ezt a címet írtam volt egyik írásom fölé: „Csak az a miénk, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk.” A Kodály-idézet számomra ma is axióma. Számtalan törleszteni valóm van. Dolgozom, amíg magamon érezhetem a Fennvaló tekintetét.

 

Kolozsvári míves napjaimban ünnep számomra ez a mai. Köszönöm, hogy rám gondoltak.

*

 

Az MMA idei díjai közül a Nagydíjat Dubrovay László zeneszerző vehette át, az Aranyérmet Spányi Antal megyéspüspök, a Katolikus Rádió alapító vezérigazgatója kapta, és a MMA néhai főtitkáráról elnevezett díjat, a Kováts Flórián Emlékérmet nem vette át személyesen Duray Miklós író sem. Ő ugyan kaphatott volna engedélyt, lévén Szlovákia a járvány szempontjából enyhébb besorolású mint Románia, de nem kívánt élni a kivételes elbírálással, mert a mostani korlátozásban is, mint egész életében, közösséget vállal nemzeti közösségével.