MÁLNÁSI FERENC (KOLOZSVÁR)

A most megjelent kötetben három, elsősorban nyelvészeti, illetve azon túl(mutató) multidiszciplináris szimpóziumának előadásait olvashatjuk.

1.Tudományköziség és magyarságtudomány – dimenzionális nyelvészeti keretben című részben közölt tanulmányok a nyelvet időbe, térbe, kultúrába ágyazottan mutatják be, kutatási programokat ismertetnek.

Bárth M. János: Erdélyi településnév-típusok a névföldrajzi adatok tükrében címmel Szabó T. Attila erdélyi, történeti helynévgyűjteményéből készítette dolgozatát, a -falva,  a -telke,  a –háza, a -lak,  a -laka, a -hida  utótagú településnevekről, kiegészítve az adatokat térképpel is. Kattintható változata elérhető a  https://www.google.hu/maps/d/edit?mid=1b4AyINOy31Khj. Horváth László: A  volna : lenne   kettősség középmagyar kori magánéleti szövegekben  című dolgozatában vizsgálta az MTA Nyelvtudományi Intézetében épülő Történeti magánéleti korpusz (TMK – tmk.nytud.hu)  „olyan műfajokat képviselő szövegeit, amelyek közel állnak a beszélt nyelvhez, ezért a  volna : lenne kettősség történetéről való ismereteinket talán új elemekkel gazdagíthatja”. Egy új magyar nyelvjárás-történeti kézikönyv tervéről értekezik Juhász Dezső. Áttekinti a Bárczi-féle nyelvjárás-történeti iskola korát, a virágkor után búvópatak, majd az utolsó negyedszázad kutatásait, majd ismerteti az új nyelvjárás-történeti kézikönyv tervét, elméleti, módszertani szempontjait, a történeti dialektológia filológiai és nyelvföldrajzi alapjait, nyelvészeti, interdiszciplináris kapcsolatait. Korompay Klára

a középkori Grál-motívum kifejezéskincsét, archaikus imádságokat,

olyan magyar szóanyagot, világos értelmű, a szövegkörnyezetbe jól illő és homályos értelmű, egymással rokon hangzású szavakat vizsgál, amelyek a Grálra utalnak: aranytányér, kehely, aranypohár  –  álelom, áriom, gárdiom, hórium,  amelyek bizonyítják, hogy a Grál-motívum anyanyelvünket is megajándékozta, máig fönnmaradt, különleges hangzású, rejtélyes tartalmú szóalakokkal. Felső-Háromszék beszélőközösségében élve Rancz Teréz azt mérte föl, hogy milyen védekező mechanizmusok lépnek életbe, ha a közösség valamelyik tagja nyelvileg elfordul a vele szemben támasztott elvárásoktól, a közösség hogyan fogadja, értékeli, illetve mennyire tolerálja a nyelvi eltéréseket, ha valaki a nyelvjárási közösségből időlegesen kiszakad és a standardhoz igyekszik közelíteni. A 446 adatközlő közül a nyugdíjasok őrzik a hagyományos változatot, a diákok nyitottabbak a nyelvi újítás iránt, az értelmiség szerint a standardizáció szükségszerű következménye a különböző nyelvi hatásoknak. A görögkatolikusok első magyar nyelvű liturgiájának nyelvéről olvashatunk Révai Valéria tanulmányában, a liturgia fordítójának és másolóinak nyelvi életrajzáról, a szövegek helyesírásáról, hangtani, alaktani, mondattani jellemzőkről, a szövegek archaikus vonásairól, idegen szavairól. T. Somogyi Magda – Tiner Tibor a Jókai műveiben szereplő földrajzi neveket, ezt az irodalmi névadás vizsgálata szempontjából is kimeríthetetlen kincsesbányát kutatták. Jókai szerint: „elbeszéléseim játszanak a tengereken, és azok szigetein, Észak- és Délamerikában,  a régi és új Egyiptomban, a caezarok Rómájában, s a forradalmi Rómában, Párisban, Londonban, Szent-Pétervárott. Lengyelországban, azután az orosz sivatagokon, Szibériában,  Kamcsatkában…” A két kutató a valóságos, a valós helyszínű irodalmi helyneveket,  a helynevek forrásait, fiktív, átnevezett helyneveket, a néváthelyezéseket tekintették át (Jókai nagyobb  erdélyi útjairól,  Vita Zsigmond alapján közölnek térképet). A középmagyar múlt idők rendszerének vizsgálata dimenzionális nyelvészeti keretben  címmel  Szentgyörgyi Rudolf tanulmánya a három közel egykorú (16. század – 17. század eleje), különböző műfajú (történetírói munka, jegyzőkönyv, tanúvallomás),  illetve különböző nyelvi regisztert megszólaltató („szépírói”, formális, hivatali, informális, beszélt nyelvi) szemelvény múltidő-rendszerének lényegi különbségeit taglalja. Terbe Erika hangjelölési kérdéseket vizsgált meg Nádasdy Tamás (1498-1562) és felesége, Kanizsai Orsolya (1521–1571) levelezésében. A levelek segítségével bepillantást kaphatunk a főúri udvar életébe, a hadi-politikai eseményekbe, a birtokgazdálkodás gondjaiba és a házaspár meghitt pillanataiba is. A rövid áttekintés azt mutatja, hogy az 1540-es években a házaspár pontosan követi Sylvester helyesírási rendszerét. Zelliger Erzsébet: Honfoglalásunk vitás kérdéseihez  szól hozzá. Milyen mozaikdarabok rakhatók ki az elmondottakból? 1. Magyar nyelvű csoportok alighanem több hullámban jelentek meg a Kárpát-medencében. 2. Szoros szervezeti és nyelvi, kulturális kapcsolatban éltek az avarnak mondott, különféle török nyelvű népcsoportokkal. 3. Nyelvhasználat tekintetében balansz kétnyelvűségről, a nyelvet ért hatás tekintetében a finnugor nyelvcsaládba tartozó magyar és a különféle török nyelvek közötti nyelvi szövetségről beszélhetünk. Hogy milyen szerepet játszhattak más (szláv, alán stb.) nyelvek, további vizsgálatot igényel. 4. Együttélésük során lehetőség nyílt mind köztörök, mind csuvasos típusú szavak átvételére. A feltett kérdésekre egyelőre végleges választ nem lehet adni…

2. Nyelvi sokszínűség: A Kárpát-medencei magyarság jelen és jövője

Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv és nyelvközösség (Közép-)Európában. Tudományközi értelmezés című tanulmányban amellett érvelt, hogy a magyar nyelvközösség Közép-Európában a poszkolonializmus korszakába került 1990 körül. Az 1945 és 1990 közötti koloniális korszakban hierarchikus, egyközpontú kommunikációs rendszert épített ki és működtetett, amelynek hatása volt magyar nyelvközösségünkre. A szerző a posztkoloniális tényezők közül az általános jellemzőkön túl a kommunikációs rendszer, az innováció, az elektronikus kommunikáció és a nyelvi ideológiák kérdéskörét vázolta. Péntek János: Etnonimák és identitások – a moldvai magyarok identitásvesztésének példáját elemezte. A moldvai magyarok etnikai alapidentitását két, egymással korrelációban lévő etnonima jelölte, saját nyelvükben a  magyar és a  katolikus, a románban  az  ungur  és a  catolic, ilyen értelemben szinonimái egymásnak. Az egymást követő történelmi korszakokban egyre erőteljesebbé vált a rájuk nehezedő asszimilációs nyomás. Azt tapasztalhatták, hogy bárminek is mondják magukat, azt valamelyik oldalról mindig kifogásolják, stigmatizálják, esetenként megtorolják. A csángó névvel jelölt etnikai tudat átmeneti identitás. A legutóbbi, a 2011-es népszámlálás a moldvai magyar identitás(vesztés) és a csángó identitás elutasításának tükre, karikatúrája. Az ő etnikai, nyelvi és felekezeti szigethelyzetükben elkerülhetetlen volt az identitáscsere, az asszimiláció. A szerző idősíkokra bontva, horizontálisan jelzi a változásokat. A 12–13.  századtól, a magyar népesség Moldvába kerülésétől az 1526. utáni elszigetelődésükön át a 18. század közepéig, fél évezreden át, Madéfalva után még mindig természetes nyelvi folyamatokon át újabban betelepülők új telepeket hoztak  létre, majd a 18. század végétől

a csángózás első lépcsője,

a zavarodottság első jelének megjelenéséig.  Felfedezésük és a kétféleség regisztrálása a 19. században történt, a csángózás kiterjesztése a moldvai magyarok egészére, s a 20. században a peremrégiókra is. Ezt a történelmi folyamatot a szerző összekapcsolódó és szétbomló identitáselemek: nyelv, vallás, hagyomány síkján is elemzi. Kiemeli, hogy iskolázási lehetőség híján a magyar írásbeliség nem juthatott el hozzájuk, kimaradtak  a nyelvi megújulásból is, megmaradtak korábbi nyelvváltozatukban, bekerültek a román írásbeliségbe, egy teljesen aszimmetrikus, instabil kétnyelvű diglosszia alakult ki, amely a gyors és gyorsuló nyelvcsere előszobája. Fóris Ágota A magyar terminológia-politikáról  és  -stratégiáról értekezik,  a legfontosabb jellemzőit gyűjti össze:  1. a köznyelv és szaknyelvek viszonya, 2. mely szaknyelvek állapotán kellene fejleszteni, 3. milyen intézményrendszer képes a munkálatok koordinálására, 4. milyen formában szükséges az adatok közzététele… Szoták Szilvia  a Nyelvi tájképek és a  gazdaság  viszonyát tekinti át, a hivatalos útjelző táblák, a reklámtáblák, az utcanevek, helynevek, kereskedelmi egységek feliratai, a kormányzási épületek hivatalos táblái világát, azt, hogy a gazdasági növekedés, egyes cégek terjeszkedése, a turizmus milyen hatással van/lehet a nyelvi tájkép számának és aránya növekedésére a Kárpát-medencei magyar kisebbség által lakott területeken. Benő Attila: A Termini online szótár etimológiai kérdéseiről értekezik, arról az internetes szótár-  és kutatóbázisról (korábbi nevén Ht-online), amelyet hét országban szerkesztenek a munkatársak, s a szóhatártalanítási program keretében valósul meg. A Termini adatbázis szócikkei gazdag és összetett etimológiai információkat jelenítenek meg a szóeredetre vonatkozóan, mint pl. az indító nyelv és a közvetlen átadó nyelv(ek) határozott elkülönítése, s a kölcsönzési folyamat különböző nyelvekhez és korszakokhoz kötődő állomásai. De fontos a közvetlen átadó nyelv megnevezése, az átadó nyelv etimon hangalakja és jelentése, a közvetett átadó nyelvi szó hangalakja és jelentése. Szintén a Termini magyar-magyar szótárról (ht.nytud.hu/htonline)  szól  M. Pintér Tibor is,  Adatbányászat a kétnyelvűség mögött  címmel. Néhány tulajdonság bemutatására fókuszál: szócikkek és jelentések eloszlása régiók szerint, régiók és jelentésszámok közti összefüggések keresése, eloszlás szófajok szerint, jelentésszámok eloszlása szócikkenként, mely címszavak (illetve hány darab)  voltak eddig papír-szótárakban, melyek a legterheltebb betűk. Kocsyné Takács  Ildikó – Szoták Szilvia: A mélyszegénység nyelve  címmel   egy szociolingvisztikai kutatás eredményeit mutatják be, amelyet a Szentesi Hajléktalan Segítő Központ  lakói között végeztek. Feltételezték, hogy a hátrányos helyzet egyik alapja/oka az a „korlátozott” nyelvi kód, melyet a szóban forgó emberek szüleiktől és környezetüktől átvettek, hiszen az adott beszédhelyzetekben nem áll rendelkezésükre a nyelvhasználati eszközök azon foka, amely a sikeres, hatékony nyelvi kommunikációt garantálja, ezen a szinten hiányoznak az emberi élethez szükséges legalapvetőbb feltételek: a munka, a lakás, a mentális és fizikai egészség, az interperszonális kapcsolatok, a minőségi oktatás, s főképp a társadalmi megbecsülés. Molnár Csikós László a

Társnyelvek korlátozott önállósága

 címmel  azt vizsgálja,  hogy a társnyelvek önállósodása politikai jelenség, egy nyelvváltozat is nyelvvé válhat, ha megvan hozzá a politikai akarat, s a társnyelv azért válik ki a nyelvből, mert beszélői vagy támogatói önállósítani akarják. A társnyelvek korlátozott önállóságát elsősorban a regionális státusú társnyelvek jelenítik meg, mint például a fríz (az angol társnyelve), a ruszin (az ukrán társnyelve), a vlah (a román társnyelve), a vend (a szlovén társnyelve) a korzikai (az olasz és a szárd társnyelve), a skót (az ír társnyelve), a galego (a portugál társnyelve) stb. Demeter Gáborné – Gúti Erika – Hoss Alexandra a Magyarországon elismert kétnyelvű nemzeti kisebbségi gyermekek a pedagógiai szakszolgálat rendszerében   címmel,  az emberi jogok – szabadságjogok, a gazdasági, szociális és kulturális jogok, a globális jogok, pl. a nyelvi jogok – kontextusába helyezve a nyelvi szocializáció fókuszával végzett esettanulmány alapján  állítják,  hogy a kétnyelvű környezetben élő gyermek iskolai kudarcainak elemzése, a háttérképességek feltérképezése nem kezelhető és értékelhető egységesen az egyéni nyelvi szocializáció, a verbális és kognitív területek kölcsönhatása, a vizsgálóeljárások magyar adaptációja és a tesztanyag magyar nyelvi vonatkozásai miatt. Záró gondolatként olvasható: a kétnyelvű környezet és a kognitív fejlődés kölcsönös egymásra hatásának folyamata módosítja, befolyásolja a tanulási képességek fejlődését és hatással van az iskolai eredményességre.

3. Identitás, régió, nemzetiség

Máté Éva–Pirisi Gábor–Trócsányi András a dél-dunántúli régió szerepét vizsgálva  írták meg  A felszakadozó térszerkezet Magyarországa  című tanulmányukat, azzal a céllal,  hogy alátámasszák feltételezésüket, miszerint a dél-dunántúli régiók településeinek zsugorodása a régió feldarabolását, szétszakadását eredményezi, a zsugorodó népesség, az egyre korlátozottabban elérhető települési funkciók, a munkaerőpiac korlátozottsága egyre nehezebb helyzetbe sodorja az itt élőket. Janek István  az 1938-1945 közötti  szlovák-magyar bilaterális kapcsolatokról és revíziós elképzelésekről számolt be, az önálló Szlovákia külpolitikai törekvéseiről,  a „Kis-antant” megújításának tervéről, a Szlovák Királyság alternatívájáról, az olasz kiugrás hatására kialakuló szlovák revíziós elképzelésekről, a béketapogatózási kísérletekről. Minorics Tünde az örökségpolitika nemzetiségi vonatkozásairól, a szellemi kulturális örökség védelmének hazai gyakorlatáról számol be. Szakál Imre: Beregszász és az első világháborút követő hatalomváltás címmel azt vázolja,  hogy milyen változást hozott Beregszász életében az államfordulat, hogyan reagált a helyi közösség, milyen alkalmazkodási, esetleg ellenállási stratégiákat választott az új helyzetre válaszul, a katonai megszállás alatt, milyen  közigazgatási változásokat ért meg, milyen gazdasági nehézségekkel kellett megküzdenie…

Ajánljuk a kötet írásait mindazoknak, akiket foglalkoztat a Kárpát-medencei magyar nyelvváltozatok jelene, múltja és jövője, a nyelvi norma, a kétnyelvűség és a nyelvi tervezés, a nyelvi és társadalmi folyamatokat meghatározó regionális kontextusok kérdése.

(A VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Pécs, 2016) három szimpóziumának előadásai. Szerkesztette: Benő Attila – Guti Erika – Juhász Dezső – Szoták Szilvia – Terbe Erika – Trócsányi András.  Termini Egyesület, Törökbálint, 2017.)