H. TÓTH ISTVÁN (Kecskemét, Budapest, Prága)

 

A tény

A világjárvány miatt csak nemrég kerülhetett kezembe a 92. életévében is friss szellemiséggel alkotó, a csehországi magyarság ma is lelkes szervezőjének, a cseh és szlovák környezetben élő magyarok krónikásának újabb írásait átfogó kötete. Erről adok hírt most a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága Anyanyelvi Konferencia elektronikus oldalait olvasóknak.

 

Megjelent Prágában, 2020-ban, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége megalakulásának 30. évfordulóját köszöntendő Tat’ána Poljaková Családi históriák 2. című könyve Kokes János, a Prágai Tükör főszerkesztőjének körültekintő szerkesztésében, Belák Attila igényes arculattervezésében.

 

 

Köszönjük a Szerzőnek a szívmelengető, léleksimogató elbeszéléseket, a kötetet patronáló közreműködőknek meg a lelkes, igényes munkálkodást.

 

Erős kíváncsiságtól vezérelve olvastam el, majd újra és újra olvastam át ezt az ötven elbeszélést, és valahol Kecskemét és Budapest között vonaton utazva Weöres Sándor Köszöntő című versének ez a két – nagyon ideillő, Szerzőnkre végtelenül jellemző – sora nyilallt belém, mintha Tat’ána Poljaková szavait hallottam volna:

 

„Nem szándékozom, hogy kérjelek a jóra.

Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.”

 

Az előzmények

 

Bő másfél évtizeddel ezelőtt indult útjára a Prágai Tükör című folyóiratban a családi históriákból, élettörténet-mozaikokból szőtt elbeszélések füzére Tat’ána Poljaková mesélő kedvének és tiszteletre méltó írói tehetségének köszönhetően. Szerzőnknek már az első írásai is derűt, nosztalgikus emlékeket ébresztettek az egyre népesebb olvasótábora olvasóiban, vagy éppen könnyeket csaltak elő belőlük.

 

A 2000-es években papírra vetett visszaemlékezésekből, a múlt mélységes mélyében tett sétákból kirajzolódott elbeszélések kötetté formálódtak a CSMMSZ születésének 20. évfordulójára – hála Rákóczi Anna országos elnök szenvedélyes szervezőmunkájának, amely nyomán a Tat’ána Poljakovától a Prágai Tükörben közölt elbeszélések lámpásként világítón, ajtóként tárulkozón, tengerként hullámozón ünnepi köntösű kötetbe szerveződtek a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége tagságának is örömére.

 

A folytatásról

 

Tat’ána Poljaková mesélőkedvét az olvasói, alkotókedvét meg Kokes János főszerkesztő erősítette, ezáltal 2010 után is folytatódott a Prágai Tükörben a családi históriák láncolata, de egyre inkább a közelmúlt és a jelen élénk színű idejéből merítve az újabb és újabb témákat. A Családi históriák című könyv 2010. március 13-ai bemutatóját követően ötven elbeszélést írt Tat’ána Poljaková. Ezeket szerkesztette most újabb jubileumi kötetté Kokes János.

 

Mi fűzi együvé a szilvalekvár főzésének kalandjától a porhanyós anyóson át a zöld szamáron keresztül a nyomtató lóig, majd az olvasóktól való búcsúzásig ezeket a Poljaková-elbeszéléseket?

 

 

Többféle válaszom is lehet, amiként a Családi históriák 2. olvasóinak is lesz majd, legyen is, mert ezek a válaszvariációk újabb elmélkedésre, beszélgetésre, de legalábbis kellemes hangulatú tűnődésre ragadnak majd mindannyiunkat.

 

Legelőször is a családi élményeket nevezhetnénk meg témaforrásul. Azután ott vannak az útirajzok, a világ különböző tájaira tett utazások eseményeinek, gyakran már-már hihetetlen történeteinek a felizzításai. Megemlíthetjük a Szerzőnket körülvevő közeli és távolabbi családtagokat, akik működésbe hozták Tat’ána Poljakovában az írás ördögét, a szenvedélyes közlésvágy hajtóerejét. Nem feledkezhetünk meg Alkotónk kedves jószágairól sem, mert bizony azok is szolgáltattak ám nem kevés ihlettöredéket újabb és újabb elbeszélések megformálásához.

 

A most megjelent Családi históriák 2. szerkesztőjének is megvan a maga olvasói és folyóirat-főszerkesztői álláspontja e könyv rendezőelvéről, nevezetesen: kitűnő irodalmi érzékű a szerző, akinek a saját ihlete alapján megszületett történetei őszinték, színesek, humorral, bájjal, tanulsággal, és ami igazán fontos – emberséggel telt írások. Mélyen egyet érthetünk Kokes Jánossal, aki ezzel a könyvvel is tiszteleg – a Prágai Tükör olvasói nevében is – Tat’ána Poljaková alkotói munkássága előtt.

 

És ott van a kötet élén olvasható jubileumi beszélgetés kérdezőjének, a riport szerkesztőjének, Jenei Jánosnak az állásfoglalása, amelyik rímel a fenti, a kötet elbeszéléseinek a rendezőelvét faggató kérdésre: az irodalom szenvedélyes szerelmese tud és képes ennyire emberi – Tóth Árpád gyönyörű gondolatát kölcsönözve: lélektől lélekig ívelő – sorsokat láncszemenként pompásan ívelő füzérré formázni.

 

Természetesen megvan a magam recenzensi hitvallása a Családi históriák 2. írásműveiről. Úgy vélem, hogy Tat’ána Poljaková itt, az ebben kötetben egymásba kapcsolódó elbeszélései találkozások, azaz egy-egy kedves, hangulatos, nevettetni is képes, nem egyszer finoman, elegánsan tanító jellegű, alkalmanként még meg is ríkató találkozás, és ezekből formálódik ki előttünk, de legkiváltképpen bennünk a felismerés, miszerint, amikor olvassuk ezt az ötven írást, akkor újabb és újabb találkozóink vannak Szerzőnkkel. Ezek a találkozások felüdítő együttlétek – a kötet lapozóinak, olvasóinak a Szerzővel.

 

Mély tisztelettel kívánom, hogy a Kokes János által gondosan szerkesztett, Belák Attila jóvoltából érzékenyen arculattervezett Családi históriák 2. kötetet olvasók otthon érezzék magukat eme elbeszélések ízlelgetése, újra és újra olvasása alkalmával Tat’ána Poljaková világában, a Vele történő sodró erejű és tanulságos találkozások alkalmával.

 

Mi mindannyian, akik kézbe vehetjük ezt a kedves jubileumi kötetet, szeretettel kívánjuk a Kiadónak, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége tagjainak, hogy újabb lélek- és közösségépítő eseményekben, eredményekben gazdag évtizedet tudjanak mindannyiunk erősítéséért megélni.

 

És a végére hagyott mottó

 

Nem titok, sosem volt az, hogy magam, e könyvismertetés szerzője sok-sok éve otthonlévőnek érzem magamat a prágai Károly Egyetem egykori vendégprofesszoraként is a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségében – Tat’ána Poljakovának is hála. Igen gyakran megadatott, hogy Koutyban, a művelődési tábor programjaira készülődve, vagy az ostravai magyar klub rendezvényeit gazdagítandó, időről időre találkoztunk, igen sokat beszélgettünk életről, családról, világról, no és természetesen a magyar nyelv varázsáról.

 

Így is ismerkedve Szerzőnkkel, most meg lapozgatva a Családi históriák 2. írásait, olvasmányaim mélyrétegeiből egy, a Délvidéken alkotó magyar író és költő vallomásos versének pár sora hullámzott elibém, és most ideteszem az e-NyéK olvasói elé… Mintha Tat’ána Poljaková hangját hallanánk, érzéseit éreznénk, gondolatait gondolnánk tovább…

 

Kontra Ferenc: A mottó a végén

 

„hála légyen

megvolt mindig a mindennapim

és nem gyűjtöttem másnapravalót

a sírókkal sírni jólesett

és nem nevettem minden nevetővel

amim nem volt nem kívántam

de sohasem volt elég az

aki voltam

ember lehettem akkor is

amikor az emberek

nem akartak emberek lenni”

 

Adjon Isten erőt, egészséget, emberséget, szeretetet, nagyra becsülést Tat’ána Poljakovának, a Családi históriák 2. írójának, valamint a kötetet létre küzdő valamennyi alkotónak, továbbá a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége minden egyes tagjának!

 

Kecskemét, 2021. 07. 27.