Gordos Katalin – Varga Virág: Miénk a vár! (Balassi-füzetek 1., Balassi Intézet, Budapest, 2011., 60 p.)

2012 tavaszán jelent meg a Balassi-füzetek 1. kötete „Miénk a vár!” címmel. Gordos Katalin és Varga Virág nyelvtanárok munkafüzetét Gyöngyösi Adrienn illusztrálta. A kötet felelős szerkesztője Szabó Zsuzsa. A „Miénk a vár!” szakmai szakértői Szili Katalin tanszékvezető egyetemi docens és Maróti Orsolya intézeti tagozatvezető.

Mind a szerzők, mind a kiadványt gondozó szakértők, szerkesztő és illusztrátor egyaránt igényes művelődéstörténeti túrára invitálják az érdeklődőket. Figyelmesen végigolvasva, a tanítási gyakorlatban is alkalmazva, bátran kijelenthető: szemet gyönyörködtető a „Miénk a vár!” című kiadvány, amelynek a tartalma is magával ragadó, korszerű szemléletű, a dinamikus feladatépítés módszerérét kiválóan bemutató munkafüzet.

Egy új sorozat első darabját veheti kézbe a hozzáértő szakmai közönség. A kötet kiadója és gondozója a Balassi Intézet. A továbbiakban olyan alcímek alapján szólok erről a munkafüzetről, amely metaforikus alcímek stílusukban és hangulatukban – reményeim szerint – illeszkednek a bemutatandó kiadvány, a „Miénk a vár!” címéhez. A kötet, amiként majd a sorozat többi része is, a határon kívül élő magyar származású gyerekeknek készült. A sorozat létrehozói: az alkotók, az illusztrátor, a felelős a szerkesztő és a szakmai szakértők a hétvégi magyar iskolákban tanulók és tanítók munkáját segítő céllal teremtették meg ezt az önálló tanulást is segítő, ízléses küllemű füzetet. A kiadvány egyik legfőbb szerkezeti jellemzője, kiemelkedő érdeme, hogy modulszerűen variálható egységekből álló füzet. Az alaposabb várnézés – a kiadvány tüzetes elemzése, használata – idején kiderül, hogy egy képzeletbeli vártúra keretében a magyar művelődéstörténeti és történelmi ismeretek elsajátítását segíti, mégpedig izgalmas, nem öncélú játékos feladványokkal.

A munkafüzet bevezetőjéből tudjuk, hogy ezt a kötetet azoknak szánták az alkotók, „akik otthon is hallanak magyar szót, szüleikkel – jó esetben testvéreikkel is – magyarul beszélnek, de az iskolai tanulmányaikat nem magyarul végzik, ezért van szükségük bizonyos nyelvi készségek fejlesztésére.” A kiadvány a szellemiségénél és a szókincsénél fogva is, és egyéb intellektuális-emocionális nyelvpedagógiai értékei mellett is, kiválóan alkalmas a szövegmegértést, a szövegalkotást, valamint a szókincset árnyaló-fejlesztő, a helyesejtést, a helyesírást gondozó, elengedhetetlenül fontos feladatok teljesítésére. Az alkotók célkitűzései ismeretében kijelenthető, hogy 7–14 éves korig ajánlott ez a kiadvány, mindazoknak, akik B1/B2 szintű nyelvtudással rendelkeznek. Variálható, részben egymásra épülő tananyagcsalád első kötete a „Miénk a vár!” . Olyan tevékenységközpontúság jellemzi ezt a munkafüzetet, amely minden vonatkozásban a tanulókért létezik, az ő világkép-alakításukat tűzi célul. Benne a gondolkodási és az információfeldolgozási készségek kerülnek előtérbe. Ezekhez szervesen kötődően a beszéd-, az olvasás- és íráskészség, vagyis a verbális képesség részterületei éppúgy hangsúlyosak, amiként az elemzés, a csoportosítás, a rendszerezés és az elvonatkoztatás is. A „Miénk a vár!” című munkafüzetet szívesen ajánlom a szakmai közvélemény számára, mert eredményesen segíti-segítheti a tanítást, valamint a tanulást előkészítő, szervező tevékenységeket. A gondos tervező-szervező szemléletet igazolja az is, hogy a történelmi kirándulás legelső olvasmányának élére időszalagot (idővonalat) illesztettek a szerzők. A kötetben érvényesülő történelmi időre, a 15–16. századra jellemző rajzos megoldások is segítik a tények, adatok és következtetések befogadást, azok megértését.

A „Miénk a vár!” című kötetben hat fejezet található: Buda (három alfejezetből építve), Visegrád (két alfejezet jeleníti meg), Esztergom, Eger (két alfejezetre bontva), Várjáték, Tartalomjegyzék. Az egyes fejezeteket jelölő színek megválasztását szerencsésnek tartom, mert azon túl, hogy pasztellszínek és az olvasó szemét megnyugtatóak, ezáltal az olvasásban semmiképpen sem zavaróak, még alkalmat is nyújtanak a színárnyalat-megnevezések tanítására, illetőleg ezen kifejezések gyakoroltatására. A „Buda” fejezetben az okkersárga, az olajzöld és a mályvaszín jelöli az egyes alfejezeteket. A „Visegrád” fejezetben a mustársárga és a lila színekkel találkozunk. Az „Esztergom” fejezet a homokszínt kapta. Az „Eger” egyik alfejezete oxidsárga, a másik zöld. A „Várjáték” rózsaszínű, míg a „Tartalomjegyzék” szürke lett, de csak az alkalmazott szín, mert a tartalmassága nyelvpedagógiai és esztétikai meggondolások alapján színekben gazdag. A munkafüzetben a Tartalomjegyzék jelentése több, rétegzettebb, mint amit eddig általában megismertünk ezt a szót hallva-olvasva. Valójában olyan, mint egy jól szervezett rendszerező tanóra összefoglaló-áttekintő vázlata, amelyiket egyéni, csoportos, vagy közös munkával készíthetünk el, tehetünk teljessé az „Emlékszel, mi mindent tanultál?” kérdésre felelve. Arról van szó, hogy a kötetben olvasható, eljátszható, különböző technikai megoldásokkal megjeleníthető történetek összefoglalását tételmondatokban adták meg a szerzők. De csak részben, ugyanis az egyes főmondatokhoz 3-3 állítás kapcsolódik, és ezeket kell (√) jellel ellátniuk a gyerekeknek / az olvasóknak, ha az adott fejezetre érvényes az állítás, vagyis tanulták a jelzett problémát, tudáselemet. Esztétikus, logikus és munkáltató is a „Tartalomjegyzék” rendszerezésre késztető szemlélete, mert lehetőséget kínál – ellenőrzés céllal – a kötetben található tudástartalmak áttekintésére, megadva a vonatkozó fejezet oldalszámait, ráadásul itt ugyanazokkal a színekkel találkozunk, mint amilyenek jelölik az eredeti fejezeteket. Átívelő, összehajló harmónia érvényesül a tartalom és a vizuális forma vonatkozásában is.

Szövegtipológiai jegyek nyomán 66 olvasmányt és 135 feladatot különíthettem el. Ezek az egységek csak műfajilag választhatóak el, tudniillik az olvasmánynak tekinthető korpuszok és az utasító, előíró jellege szempontjából feladatnak minősíthető fragmentumok nyelvi-logikai tekintetben és a tudástartalmak aspektusából mindig szerves, dinamikus összhangban vannak egymással. A „Miénk a vár!” szókincsfejlesztő megoldásaiban a szókincsfejlesztés a szó, a szószerkezet, a mondat és a bekezdésnyi szövegmű szintjén is érvényesül, vagyis a funkcionális elv teljesedik ki. A szerzők körültekintően gondoskodtak arról, hogy a cselekvés-, a dolog-, a tulajdonság- és a mennyiségmegnevező szavak mellett a térviszony kifejezői is előtérbe kerüljenek, egyértelműen mindig magasabb nyelvi és beszédegységben, dominánsan beszédhelyzetben alkalmazva. Meggyőző minták is segítik a szókincsfejlesztést, a mondatformálást.

A továbbiakban négy nyelvhasználati területre irányítom az érdeklődők és felhasználók-alkalmazók figyelmét: a helyesejtés, a helyesírás, a szövegértés és a fogalmazás ügyének előtérbe állítását tartom döntő jelentőségűnek a „Miénk a vár!” című munkafüzetben. Ez a négy kiemelkedően fontos és hasznos nyelvhasználati terület állandó kapcsolatban van a szókincsfejlesztéssel, amelynek a hangsúlyozása, értelemszerűen, kitüntetett célja ennek, a Balassi Intézet gondozásában megjelent kiadványnak.

Iskolapéldáját adják az alkotók a munkafüzet 9. oldalán a „Várszótár” -ral a helyesejtés és a helyesírás nyelvhasználati tevékenységek értelmes és hasznos összekapcsolásának, amely sokszálú feladat a magyar ábécé tanításához is elengedhetetlen segítséget nyújt. Ugyanez a funkcionális szemléletű, összehangolt nyelvhasználati tevékenykedtetés érvényesül a 10/5., a 11/7., a 19/3. feladatokban. Örvendetes az a szemantikai aspektusú kitekintés is, amelynek keretében a vár – vár homonim alakok megkülönböztetésére adnak mintát a szerzők. A 30/2. feladat nemcsak szórejtvénynek, hanem szókincsfejlesztésnek éppúgy tekinthető, mint a helyesírás és a helyesejtés együttes gondozásának, mindez megtetézve kultúrtörténettel. A 40/2. a) jelű feladat országismeretet gazdagító, a topográfiai tudást pallérozó, mindezek mellett helyesírást és helyesejtést is gondozó. Az ilyen és hasonló feladatok láncolata érvényesül mindvégig ebben a Balassi-füzetben, például a 41/4., a 43/7. és 8., vagy a 45/2. és a 46/3. feladatok is komplex feladatként adnak lehetőséget a helyesírás-helyesejtés együttes gondozása mellett a szókincs funkcionális bővítésére a fogalmazási készség alapozása mellett.

Nyelvtanárként mindig előtérbe állítjuk a szövegekkel való bánni tudásra nevelés szempontot, mert a nyelvhasználat tanításában megkerülhetetlen feladatunk a szövegszemlélet, a szövegértés, a szövegekkel történő eredményes munkálkodás alapozása-fejlesztése. A „Miénk a vár!” szerzői ebben a komplex kérdésben is mértéktartóak, igazolásként hivatkozom a 10/4., 12/8., 15/3., 18/1., 29/1., 32/5. b) jelű és a többi, hasonlóan igényesen kidolgozott feladatokra. Az egyszerű adatkiemelés, információ-felismerés mellett a magasabb szintű gondolkodást, valamint absztrahálást elváró kérdések és utasítások segítik a munkafüzettel dolgozókat, a példaszövegeket megérteni akarókat a szövegmegmunkálásban.

A fogalmazás tanítása és gyakoroltatása a nyelvhasználat aspektusából mindig szövegszerkesztés-tanítás, másképpen kifejezve: szövegképzés-tanítás. A „Miénk a vár!” című munkafüzetben a szövegképzésre nézve tételesen is jelen vannak a feladatépítés, az adott feladat kreatív továbbfejlesztésével egybevágó elvárások. Tanúsítják ezt a 12/8., 14/2., 19/3., 20/4., 23/1., 28/6., 31/4., 36/7., 43/6., 45/2. b), 48/6., 53/6. c), 54/8. feladatok. Akkor is, amikor látszólag egy-egy mondat megalkotása a feladat, a szövegkörnyezetből, a munkafüzeten átívelő várfoglalás-koncepcióból nyilvánvalóan adódik, hogy nem rendszermondatok, hanem szövegmondatok képzése áll elvárásul, azaz mindig a kommunikációalapú szövegszemlélet érvényesül, gondoljunk arra, amikor kódexbe felvehető szabály alkotásáról van szó, vagy válaszlevél írása, avagy öltözködési tanácsadás szükséges és így tovább. Különösen értékes az én-elbeszélés, illetőleg a helynévmagyarázó monda műfaj jelenléte.

Hogy nincs mesterkéltség, öncélúság a „Miénk a vár!” című munkafüzetben, azt még a 60. oldalon található felhívás és a kötetben szereplő képeslap is bizonyítja: képeslap írására, és annak a Balassi Intézetbe történő küldésére buzdítják a szerzők-alkotók a gyerekeket, amely beküldött képeslap a gyerekek részéről véleménynyilvánítás, élménybeszámoló, a címzetteknek viszont olvasói visszajelzés a kötettel kapcsolatban – okos és követendő példa.

Alkalmazva, használva a „Miénk a vár!” című munkafüzetet, megfogalmazódhat néhány olyan észrevétel, amelyek, ha értékelhetőek a szerzők: Gordos Katalin és Varga Virág számára, egy újabb kiadásban, vagy tanári kézikönyvben már teljesíthetőek is. A híres korvinák közül több oldalt, más iniciálékat is be lehetne emelni az illusztrációk körébe, túl a 15. oldalon látható példán. Minden bizonnyal lehetne olyan dalt választani a korabeli magyar népdalkincsből, dallamvilágból, amelyek kottái a munkafüzet szerves részét alkothatnák. A kötet 15., 17., 21., 40. oldalán látható fényképfelvételek hasznosan egészítik ki az olvasott információkat és Gyöngyösi Adrienn hangulatos illusztrációit; éppen a jó példákra tekintettel bővíteni lenne célszerű az ilyen megoldásokat, hogy a kötetben szereplő várakról minél több, a mából üzenő képi élményük is legyen az olvasóknak, felhasználóknak. Támogatandónak tartok egy, a kötethez kapcsolódó cédét és/vagy dévédét, amelyek kép- és hanganyaggal erősíthetnék mindazt a szakmai és intellektuális élményt, amit nyújt a „Miénk a vár!” című munkafüzet.

Örvendetesnek tartom azt, hogy a „Miénk a vár!” szerzőinek a gondolkodását megtermékenyítette a kommunikációközpontúság, a gyermeknyelvi-gyermekirodalmi neveléssel összefüggő szemlélet, a formatudást alapozó metódus, valamint a feladatépítő, feladatfejlesztő stratégia. Jó elgondolás a Balassi-füzetek sorozat, és ennek első munkafüzete, a „Miénk vár!” című, kitűnően megírt kötet. Érdemes megismerkedni vele, mert nyelvpedagógiai, kultúraközvetítő, művelődéstörténeti ismereteket erősítő célú hasznosítása minden vonatkozásban eredményekkel kecsegtető.