Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Vérszívók és piócák

2017.03.26. vasárnap, 14:03

1 026 megtekintés

KISS RÓBERT RICHARD (BUDAPEST)

Székelyföldi humoristák mesélik, hogy a magyarországi fellépések előtt alaposan át kell nézniük a műsor szövegét, főleg a szóhasználat miatt. Nem mondhatják azt, hogy blokk, mert nem érti a közönség.

Magyarországon ugyanis nem blokkban laknak az emberek, hanem lakótelepen. A vérünket pedig piócák szívják, pedig az Erdélyben: vérszipó. Ha Székelyföldön adnak egy telefont, akkor nem kell várni a mobilkészülékre, mert az azt jelenti: telefonálnak. Ha egy erdélyi vesz egy taxit, akkor nem vásárolja meg az autót, csak taxiba száll. Ha pedig azt kérdezi, hogy: Még mit csinálsz?, akkor nem kell sorolnunk, mert csak arra kíváncsi, hogy vagyunk. Benedek Adél és Vinczellér Zsuzsánna székelyudvarhelyi lakosok készítettek egy kis szótárt, olyan szavakkal, amelyeket ők Erdélyben rendszeresen használnak, míg Magyarországon ezeket le kell fordítani. Íme, a mini „tájszótár”: személyi igazolvány – buletin; tömbház – blokk; frufru – breton; padlizsán – vinetta; paprika– árdé; burgonya – pityóka; műanyag palack – flakon; sárgarépa – murok; jogosítvány– hajtási engedély, üzlet – alimentán. Újvidéken nem az elemet cserélik ki a mobiltelefonban, hanem a batrit. A csaszti meghívást jelent, a kikiriki földimogyorót, a szemafor pedig jelzőlámpát. Egyes déli területeken pedig a tévé nem távirányítós, hanem messzi gombos. Az Auchan áruház pedig a madaras teszkó. Lendva környékén a villanyoszlop neve villanyláb, a tökös pedig nem ügyes, hanem ügyetlen. Ha valakit nagy szerencse ér, akkor az világvége dolog. Kárpátalján, ha valaki becsenget a rendőrségre, akkor nem kell a kapu előtt keresni, mert csak betelefonál. A beteg dolgozó nem táppénzen van, hanem beteglapon. Amikor eszünk egy bulocskát: zsemlét fogyasztunk, és megállunk a kocsival a fényjelzőnél, azaz a lámpánál, ha pirosat mutat.

alt

 

Kiss Róbert Richard a nyelvésztáborban (2016). Kép: BG


A szlovákiai és a kárpátaljai magyarok is levonónak hívják a matricát. Dunaszerdahelyen és környékén a jogosítvány hajtási, a jégkrém pedig nanuk. A horcsica mustárt jelent, a joghurtot pedig a Felvidéken több helyen h nélkül, jogurtnak mondják. A golyóstoll: örökíró, az általános iskola: alapiskola; ha pedig hívunk egy számot, akkor kitárcsázzuk. Amikor beülünk Pozsonyban a kocsiba, és indulunk hazafelé, reménykedünk, hogy telecsíkot, vagyis zöldhullámot kapunk, és gyorsan megérkezünk. „Hárman meghaltak itt a dugásban” – mesélte szomorúan gyergyószentmiklósi ismerősöm a budapesti turistáknak, amikor a Súgó-barlangnál lévő természetvédelmi területen vezette körbe őket. Gyergyó környékén dugásnak nevezik a töltést, de használják a kifejezést a gát megfelelőjeként is, azzal a kiegészítéssel, hogy a dugás része a gát előtt kialakult tó, a felgyűlt víztömeg is. Ilyen helyen fulladtak meg hárman, tehát nem szeretkezés közben érte őket a halál. Legutóbbi gyergyói kirándulásomon hallottam a drúzsba kifejezést. Minibusszal araszoltunk felfelé a hegyen, ám az egyik kanyar után egy hatalmas kamion torlaszolta el az utat. Éppen pakolták rá a farönköket. „Várnunk kell, ez hosszú ideig eltart majd. Sajnos nincs náluk drúzsba – mondta gyergyói ismerősöm, miután beszélt a favágókkal. Nem értettem, hogy mi nincs náluk. Barátság? Mert ezt jelenti a szó oroszul. De nem Gyergyószék környékén, mert itt annyit tesz: motoros fűrész. Ha van drúzsbád, hamar felaprítod a fát, komoly ember nem indul el nélküle erdőt vágni. Errefelé ritkán hallani a favágó szóösszetételt. Helyette inkább azt mondják: erdővágó. Hargitafürdőn pár éve egy kedves kisfiú mutatta meg a szállásunkat. A panzió és a közeli erdő között szögesdrót húzódott. „Miért ez a nagy óvatosság?” – kérdeztem. Nehogy béjöjjön a macimedve, és megmocskoljon minket – válaszolta a fiúcska. Aztán elmagyarázta, hogy a megmocskol azt jelenti: a medve arrébb taszigál, ellök, odacsap egyet. Márpedig ez nyolc napon túl gyógyuló sérülést jelent, nézzék csak meg az állatkertben, mekkora karmai vannak a macinak. A nyáron egy idős székely nénit is megmocskolt a macimedve Gyergyó határában. Ott pihengetett az állat egy bokor mögött. Az asszony nem vette észre, és odasétált a bokorhoz. A medvét ez zavarta, úgyhogy előmászott, és kétszer megütötte a nőt. Ám az asszony nem esett kétségbe, ráripakodott az állatra, mire az elsomfordált. A nő férje szerint nem lett a nejének komoly baja, amit az is bizonyít, hogy még a mentőautóban is perlekedett vele. A férfi nekünk annyit mondott: „Harmadnap már főzte a ciberét, bé kell látni, a székely öregasszonyok nagyon szívósak.”

Megjegyzés: A szerző A fantasztikus nyelv (Mediacom, 2014) című könyvében megjelent szöveg alapján. 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu