TAKÁCS EDIT (BUDAPEST)
A zsoltárok és a CV. zsoltár
Arra a kérdésre, hogy hol helyezkednek el a zsoltárok a Bibliában, szinte mindenki tudja a választ: az Ószövetségben. Most mégis idézzük fel Szécsi József (2013) meghatározását: a zsoltárokra úgy tekinthetünk, mint Bibliára a Bibliában.
Ha arra is kíváncsiak vagyunk, hogy honnan ered és mit jelent a zsoltár szavunk, akkor a következő meghatározást olvashatjuk az Értelmező Kéziszótárban (2003): zsoltár ’az Ószövetség egyik könyvét alkotó vallásos énekek valamelyike’ vagy irodalmi fogalomként használva ’Istent dicsőítő költemény’.
A szó a héber mizmor ’istentiszteleti ének, a liturgia része’ szóra vezethető vissza, amelyből a görög: pszalmosz ’dicsőítő ének, dicséret, zsoltár’, illetve ’húros hangszeren kísért ének’ keletkezett. Ezzel azonos jelentésű a latin psalmus is.
A zsoltárokat többféleképpen is szokták csoportosítani. Megtehetjük ezt a Bibliában való elhelyezkedésük szerint: I. könyv: 1–41; II. könyv: 42–72; III. könyv: 73–89; IV. könyv: 90–106; V. könyv: 107–150. zsoltár; vagy tartalmuk szerint lehetnek himnuszok (egyéni, hálaadó, Isten nagyságát dicsérő énekek), kultikus himnuszok (pl. zarándokénekek), bevonulási énekek, királyhimnuszok, népi siratóénekek, panaszzsoltárok, átokzsoltárok, a Messiás eljövetelét jövendölők, bölcsességre tanítók, a történelemről szólók, a teremtő Isten hatalmát dicsérők.
Ezek szerint a CV. zsoltár a zsoltárok között a IV. könyvben található és a teremtő Isten hatalmát dicsérő mű.
A Bibliafordítások
Dr. Pecsuk Ottó (Milyen Bibliát olvassunk? Magyar Bibliatársulat) című munkájában gyakorlati szempontból a bibliafordításnak két típusát különíti el.
Az egyik a „dokumentáló” vagy formahű fordítás. Ennek célja az, hogy az olvasót vigye közelebb a szöveghez (lásd Schleiermacher). Előnye a Biblia „különleges” üzenetének érzékeltetése, hátránya az érthetetlenség veszélye. A másik az „instrumentális” vagy dinamikus fordítás. Ennek ugyancsak Schleiermacher alapján a célja, hogy a szöveget vigyük közelebb a szöveghez. Előnye a Biblia világosságának (Kálvin: perspicuitas) kifejezése, hátránya a köznapiság érzete.
Történeti szempontból is két típusa lehet bibliafordításoknak. Az egyik az első bibliafordítás az adott nyelven. Ennek célja a missziói parancs (Mt 28,18kk) beteljesítése: ekkor Isten eredeti kijelentése jelenik meg egy új kultúrában és nyelvi kódrendszerben. Ez a létező kódrendszer átértékelésével jár, melynek révén új vallási nyelv születik: „Az első teljes bibliafordítás mindig meghatározza az adott nyelv teológiai nyelvezetét és az ebben megszülető egyház arculatát.” (Philip Noss) A másik a sokadik bibliafordítás az adott nyelven, azaz egy korábbi fordítás javításának tudatos igénye. Sokszor más indokok mögé rejtve (pl. nyelvi, grammatikai, ortográfiai változások, a bibliatudomány fejlődése) jelenik meg, mindig az egyház reformációjának igényét jelzi. Ugyanakkor a javított fordítás önkéntelen vagy tudatos dialógus az elődökkel, a változtatások mögött teológiai motivációk is állnak (pl. Luther fordítása).
Felmerül a kérdés: mitől jó egy bibliafordítás? Ha pontos vagy hűséges az eredeti jelentéshez? Ha jól érthető, olvasható, természetesen, szépen, méltóságteljesen hangzik? Lehet egyszerre mindkét szempontnak eleget tenni? Hogyan sikerült ez az elmúlt 500 évben a CV. zsoltár fordításai során?
A magyar zsoltárfordítások történetéről
A kódexek korában – a 15. sz. közepétől a 16. sz. első harmadáig – 50 nyelvemlékünkben már találkozunk bibliafordításokkal, azonban ezeknek egy része csak bibliarészleteket tartalmaz. Ám a Müncheni-, Bécsi-, az Apor-kódex csoport és a Jordánszky-kódex már rendszeres bibliafordítások, melyek zsoltárfordításokat is tartalmaznak.
A 16. század végétől jelennek meg a teljes bibliafordítások, ezek „klasszikusai” a Károli Gáspár és Káldi György nevével ismertté vált fordítások.
A 20. század második felében jelentek meg azok a modern protestáns és római katolikus új fordítások, melyek nyelvezete a mai köznyelvhez a legközelebb áll. Azonban az elmúlt negyven évben, első megjelenésük után ezeket többször is javították, akárcsak az első Károli- és Káldi-szövegeket.
A revideált bibliákban található szövegeket (sem a második, sem a harmadik csoportba tartozókat) most nem vizsgáljuk.
A zsoltárok a bibliafordításokon belül külön életet is éltek azáltal, hogy költői fordításaik is szép számmal akadtak.
Ezek közül csak a legkiemelkedőbbeket, legismertebbeket említjük meg: Szenczi Molnár Albert 1607, Péchy Simon 1626, Verseghy Ferenc 1820-22, Guzmics Izidor 1832, Sík Sándor 1923 és 1955 (új) fordításai kiemelkedőek. A mostani összehasonlítás alapjait ezek a szövegváltozatok nem képezik.
A kiválasztott 7 magyar szöveg
1. Apor-kódex 1490 (az Erdélyi Székely Múzeum tulajdona). Az első, csonka részében olvashatók a zsoltárok (azaz az 55-150. zsoltár). Vitatott, hogy a fordítás azonos-e a huszita bibliafordítással, azonosak voltak-e a fordítók, vagy esetleg római katolikus szerzetes(ek) munkái. Erre a kérdésre most nem keressük a választ.
2. Döbrentei-kódex 1508 (a gyulafehérvári püspöki könyvtárban található). Az első magyar teljes zsoltároskönyv, Halábori Bertalan egri pap fordítása.
3. Keszthelyi-kódex 1522 (a keszthelyi Festetics Könyvtárban őrzik). Velikei Gergely ferences szerzetes (Léka, Vas m.) a fordítója.
4. Károli Gáspár nevével fémjelzett fordítás (Vizsolyi Biblia) 1590. Kevés példánya maradt fenn.
5. Káldi György 1629 római katolikus fordítása.
6. Modern protestáns fordítás 1975.
7. Modern római katolikus fordítás 1976.
Ez utóbbi kettőt nagy létszámú fordítócsoportok készítették.
A CV. zsoltárról
Hallgassuk meg a CV. zsoltár egyik feldolgozott változatát!
https://www.youtube.com/watch?v=sGHS4HuBN5Y
Miről szól ez a mű?
A Katolikus Lexikon szerint ez a zsoltár azt mutatja be, hogy Jahve miként irányítja a történelmet.
Kálvin így ír róla zsoltármagyarázataiban:
„A zsoltáros Isten páratlan kegyelmét nagyítja fel, mely abban mutatkozott meg, hogy kiválasztott és ingyenesen örökbe fogadott egy népet a világ nemzetei közül. Annak megmutatása végett, hogy nemcsak szóban kötött szövetséget Ábrahámmal és a leszármazottaival, Isten az egyiptomi szabadítás után nem szűnt meg megszámlálhatatlanul sok jótéteményt adni meg nekik, s ezzel az volt a célja, hogy a megszabadítottak a maguk részéről hűségesen megtarthassák a szövetséget, és őszintén odaszánhassák magukat az Ő szolgálatára …
… Az első tizenöt igevers megfelel a hálaadás ama éneke első részének, amit Dávid írt, mikor a frigyládát Obed-Edom házából a Sionra vitték – lásd 1Krón15:8-22. Emiatt egyesek arra következtettek, hogy Dávid volt az ihletett szerző, s később valószínűleg ki is egészítette, hogy teljesebb megemlékezés lehessen Istennek az izraeliták iránti jeles és rendkívüli jóságáról Ábrahám napjaitól fogva a végső kánaáni letelepedésükig. Mások viszont arra következtetnek, hogy valamelyik héber énekes egészítette ki a zsidóknak a babiloni fogságból való hazatérése idején. Ez a zsoltár erőteljesen hasonlít a 78. zsoltárra mind a témáját, mind a stílusát tekintve, azzal az eltéréssel, hogy a beszédmodor itt talán egyszerűbb.”
A zsoltár következő tartalmi egységekből áll:
1-6. versek Az Úr dicsőítése
7-43. versek Izrael történetének, az Egyiptomból való szabadulásnak felidézése
44-45. versek Új hazát adott az izraelieknek Isten, s ezért örök dicsőség illeti
A kiválasztott szövegrészek párhuzamos bemutatása
A 7 magyar szöveg összehasonlítása
a) Hangtani, helyesírási jellemzők
A kódexek közül az Apor-kódex kiejtés szerinti helyesírást alkalmaz. Legelőször az tűnik szembe, hogy mellékjeles hangjelöléseket találunk (ezért is emlegetik esetlegesen azonosnak a huszita bibliával.) A hosszú és a rövid magánhangzókat nem jelöli elkülönülten, de a hosszú és rövid mássalhangzókat – bár nem következetesen – de jelöli. A kétjegyű hangok közül pl. a cs = ch. A magánhangzók egyik jellegzetessége az ö-ző változat használata.
A Döbrentei-kódex helyesírása szintén kiejtés szerinti, mellékjeles (de ezek nem azonosak az Apor-kódexben találhatókkal), a hosszú-rövid magánhangzókat nem jelöli külön, de a hosszú-rövid mássalhangzókat igen. Például: cs = č. Magánhangzói tekintetében itt is ö-ző változatokat találunk.
A Keszthelyi-kódex ugyancsak kiejtés szerinti, mellékjelek nélküli helyesírású. A hosszú-rövid magánhangzókat nem jelöli, hiátustöltő j nélkül ír. Magánhangzó-használatára e-ző változatok jellemzőek, írásmódjában pl. az ű = w jelölésű.
A két „klasszikus” fordítás közül a Károli-szöveg kiejtés szerint és szóelemző írásmódot vegyesen alkalmaz. Magánhangzó-használatában fellelhető mellékjeles, í-ző változat, ékezettel jelölt é és jelölt hosszú mássalhangzók jellemzik.
A Káldi-fordításban megjelenik a szóelemző írásmód. Magánhangzói mellékjelesek, az á, é ékezetes, a hosszú mássalhangzókat is jelöli.
b) Szókészlettani jellemzők
Confitemini: a fordítások a kódexekben azonosak. Érdekesség, hogy a Káldi-fordítás a modern protestáns fordítással azonos.
Invocate: azonosság az Apor- és a Döbrentei-kódexben: kiált, a modern rk: szólítsátok, a többi azonos: hívjátok. Feltűnő, hogy szószerkezettel 3 helyen találkozunk.
Gentes: a kódexekben azonos nemzetek (de nem a mai jelentésben!), a Károli és a modernek népek,
a Káldi pogányok szóval fordít.
Opera: itt nagy a variációk száma. Az Apor- és Keszthelyi-kódex , valamint Károli és Káldi szövege azonos.
c) Grammatikai sajátságok
A kódexekben feltűnő a névelő nélküliség. A birtokosnál a személyrag mellett a személyes névmás is ki van téve még Káldinál is! A latin dativusi szerkezetek dativussal való fordítása a kódexekre jellemző, pl. úrnak valljatok. Tárgyragos szóval jelöli ezeket (urat) a Károlyi és modern római katolikus változat. Ugyanennél az esetnél a Káldi és modern protestáns fordítás határozós szerkezettel él. Megfigyelhetjük az egyszerű latin ige szószerkezettel való fordítását: hívjátok segítségül (Károli, Káldi, modern protestáns változat).
d) Stilisztikai érdekessége
A kódexek lehetőség szerint szó szerint fordítanak, de ilyen a Káldi-fordítás is. Nyelvük ma már nehézkesnek hat, nem a művészi erő dominál. Jellemző, hogy a fordítások előszeretettel használnak melléknevet is más szófaj helyén. A két klasszikus fordítás (Károli és Káldi) már maibb változatnak hat, ugyanakkor ma „veretesnek”, emelkedettnek is érezzük őket — lásd: „bibliai nyelv” kifejezés. A tömör latin alakot szószerkezettel vagy mellékmondattal fordítják a modernek. Leginkább a modern protestáns szöveg szakad el a latintól, és a két legújabb szöveg él legtöbbször szinonimákkal.
Összegzés
Ebben az előadásban nem vállalkoztunk sem a CV. zsoltár valamennyi fordításának bemutatására az elmúlt 500 év nyelvi anyagából, sem pedig arra, hogy a teljes zsoltárszöveget szisztematikusan végigelemezzük. Csak kiemelten az első verset vettük górcső alá, ez is bepillantást engedett a legjellemzőbb nyelvi elemzési szempontoknak (helyesírási, grammatikai, szókészlettani, stilisztikai) a fordítók általi eltérő szövegmegjelenítésébe. A felhozott példákból is megállapíthatjuk, hogy a zsoltárfordítások esetében egyszerre megvalósíthatók az esztétikai és a szöveghűség követelményei is. A fordításirodalomban már ennek az időszaknak a kezdetén is kötelező elvárás a megfeleltetés mind grammatikailag, mind jelentéstanilag, később az eredeti szöveggel való azonos stílus használata is. Megállapíthatjuk azt is, hogy a latin grammatikai alakok hatással voltak a magyar igeidők és igemódok használatára – ez egyértelmű gazdagodás nyelvünkben. Sőt nemcsak az egységesülő köznyelvet, hanem a későbbi az ún. biblikus nyelv kialakulását is ennek a folyamatnak köszönhetjük.
Szakirodalom
Madas Edit: Középkori bibliafordításainkról
http://epa.oszk.hu/00000/00011/00012/pdf/iskolakultura_EPA00011_1998_01_048-054.pdf
Dr. Pecsuk Ottó (Magyar Bibliatársulat): Milyen Bibliát olvassunk?
Székely Tibor: A magyar bibliafordítások történetéből – 1500–1955
http://www.ppek.hu/konyvek/Szekely_Tibor_A_magyar_bibliaforditasok_tortenetebol_1.pdf
Csernák-Szuhánszky Debóra: Nyelvtörténeti vizsgálatok a régi magyar zsoltárfordítások köréből
(15–17. század)
http://doktori.btk.elte.hu/lingv/csernakszuhanszkydebora/diss.pdf
Kálvin János: Kommentár a zsoltárok könyvéhez
https://hu.scribd.com/doc/69770710/Kalvin-Janos-Kommentar-a-Zsoltarok-konyvehez
0 hozzászólás