A magyar nyelv és a magyar szimbólumok használata nem ütközik semmiféle akadályba Ausztráliában. Nyíltan megvallhatjuk magyar identitásunkat, ennek megtartását a kormányzat multikulturális törvénnyel támogatja.  

A második világháború és 1956 után Ausztráliába érkezett magyarokat, mi nemzeti emigrációként aposztrofáljuk. Ellentétben az Észak- és Dél-Amerikába érkezettekkel – akik templomokat, egyházközségeket és társadalmi infrastruktúrát: egyesületeket, klubokat, esetleg magyar iskolákat találtak –, mi semmit sem találtunk, ami segítséget nyújtott volna magyarságunk megtartásában. Azonnal hozzáláttunk egyházi közösségek, hétvégi magyar iskolák, egyesületek, bajtársi és ifjúsági szervezetek, pl. a cserkészet, valamint magyar házak, klubok és a magyar sajtó létrehozásának.

Bennünket specifikusan a magyar nyelv oktatásának kérdése érdekel. Az egyházi közösségek és társadalmi szervezetek hétvégi iskolákat kezdtek el működtetni. Megjegyzem, hogy az ausztráliai katolikus egyház nem engedélyezi etnikai egyházközségek, plébániák létrejöttét. Csatlakozni kell valamelyik ausztráliai egyházközséghez, és csak egyesületként, illetve közösségként működhetnek a püspökség jóváhagyásával. A protestáns egyházaknál, így pl. a magyar református egyháznál az egyházközségek létrehozása nem jelent problémát. Példa erre melbourne-i, az adelaide-i vagy a sydney-i magyar református egyházközség, amely idén ünnepli fennállása 65. évfordulóját.

Ezek a hétvégi magyar iskolák, önzetlen és lelkes tanítóik közreműködésével, néhány órás oktatási lehetőségeikkel, nem képesek a magyar nyelvet igazából elsajátítatni diákjaikkal. Ehhez járul a magyar cserkészmozgalom, amelynek csapatai a hétvégi foglalkozásain, magyar nyelven oktatja az őrsökbe és rajokba gyűjtött fiataljait. A kirándulásokon, portyákon és cserkésztáborokban nyert magyar vonatkozású élmények, a regösmunkán keresztül nyújtott tudnivalók: a népviseletek, szokások, a népzene és a népdalok elsajátításának oktatása nagyban elősegíti a magyar identitást.   

Az utóbbi időben – éppen a multikulturalizmus pozitív érvényesítésével – kialakult, hogy az ausztrál kormányzat állami iskolai tantermeket és a tanulók létszámának megfelelő fejpénzt juttat a hivatalosan regisztrált hétvégi közösségi iskolák működésének elősegítésére.

Van ezenkívül egy másik, egyedülálló ausztráliai hozzáállás, amihez hasonlót sem az Egyesült Államokban, sem Kanadában de a latin-amerikai és európai államokban nem tapasztaltam, miszerint hétvégén az ún. Saturday School of Community Laguage keretében a magyart mint egy idegen nyelvet lehet érettségi tantárgyként elsajátítani, és abból vizsgázni, ami az egyetemi felvételihez is hozzájárul további pontok szerzésével. Ez a program ausztrál iskolákban folyik, hivatalosan elfogadott szakképzett magyar tanárok által, akiket az állam tanároknak járó illetmény szerint fizet. Az oktatás a protokollnak megfelelő oktatási silabusz, azaz tanrend szerint folyik, s ez nem terjedhet ki történelem, földrajz vagy egyéb honismereti oktatásra, csupán a nyelvnek az irodalommal összefüggő aspektusaira.

Ennek folytatása lehet, ha a magyar diák az érettségi vizsga, azaz a Higher School Certificate megszerzése után veszi a fáradságot és igénybe veszi a magyar állam által nyújtott ösztöndíjat, a Balassi Bálint Intézet egyéves hungarológiai tanfolyamát, ahol a nyelv ismeretén túl hasznos más magyarságismereti tantárgyakkal is megismerkedhet. Sőt elviszik őket tanulmányútra, a határon túli őshonos magyar közösségek megismerésére is.

Sajnos ezeket a lehetőségeket egyre nehezebb megvalósítani az emigráció immár harmadik, sőt negyedik generációja által. Az újonnan érkezett gazdasági bevándorlók és gyerekeik pedig még nem érzik át ennek lényegét és fontosságát. Azt például, hogy ha felmenőik jóvoltából a magyar állampolgársághoz is hozzájutnak, akkor az Európai Unió területén az egyetemek kapui nyitva állnak előttük, sőt képzettségüknek megfelelő munkavállalási vagy továbbképzési lehetőség is adva van számukra.

Tavaly például veszélybe került a magyar érettségire előkészítő tanfolyam, mert a 7-8-9-10. osztályok létszáma nem ütötte meg az előírt létszámot, s ezért az állam bezárta ezeket az osztályokat. Ha ezek az osztályok nem működnek, akkor 11. és 12. osztályok számára, ahol az érettségi vizsgára történik a képzés, nem lesz utánpótlás, ez a magyar nyelv érettségi tantárgykénti oktatásának megszűnését jelenheti. Annak idején, az 1970 években, az Ausztráliai- és a NSW-i Magyar Szövetség titkáraként, dr. Bodolai Zoltánnal, azon mesterkedtünk beadványokon keresztül az állami oktatási intézményeknél, hogy ez az előkészítő tanfolyam a magyar diákok számára is elérhető legyen. 1974-ben sikerre vezetett NSW-ben kezdeményezésünk, és Bodolai Zoltán igazgatóságával 1978-ban voltak az első érettségi vizsgák magyar nyelvből. Az én lányom is sikeresen vizsgázott ekkor.

A NSW-i Magyar Szövetség tb. elnökeként ismét beadvánnyal fordultam államunk miniszterelnökéhez, az oktatási miniszteréhez, valamint az állampolgárok „közösségének” miniszteréhez, hogy az osztálybezárásokat  a Saturday School of Community Laguage keretében vizsgálják felül. Nyomos érvként hoztam fel, hogy az ENSZ-ben működő Unesco például február 21-ét az anyanyelvek napjává nyilvánította éppen annak érdekében, hogy megvédje és elősegítse az anyanyelvek megmaradását, oktatását.

Felhoztam, hogy pont e napon a NSW-i Parlamentben rendezte meg a Bangla Academy Australia a Magyar Iskola támogatásával az anyanyelvek napját, ahol a fentebb említett két miniszter is megjelent és beszélt az anyanyelv megőrzésének szükségességéről. Beadványom és érvelésem eredményre vezetett, mert az említett osztályok felfüggesztését egyelőre visszavonták, s remélem, hogy a Magyar Iskola új vezetősége és a magyar közösség is mindent megtesz az új magyar nagykövettel egyetemben, hogy ez az eset ne ismétlődjön meg, és elegendő diák vegye igénybe az állam által adott lehetőséget, nevezetesen a magyarból mint idegen nyelvből való érettségi vizsga letételét.