 |
Tarkónlőtt világ
A horvátországi magyarság háborús szenvedései
„1991. szeptember 18-án, szombaton elvitték az uramat. Délután fél négykor állt meg a ház előtt az autó, amit Mladjo Zuni? vezetett.
Bevitték a szerb katonai parancsnokságra és félholtra verték. Tőle is fegyvert követeltek és neveket, akikkel kapcsolatban kellett volna lennie. Persze, hogy nem volt ilyen.
A verést követően haza hozták, megmutatták nekünk. Tiszta vér volt, de le sem lehetett igazán mosni, mert az orra és fejbőre szinte leszakadt. Pár szót válthattunk csupán. Annyit mondott, hogy Stevan Lepold verte. Ő is egy helyi fegyveres volt, aki egy szerbiai hajózási vállalatnál dolgozott. Sok embert vert meg és vitetett el ezen a vidéken.
Akkor elvitték Pélmonostorra. Hétfőn, szeptember 20-án voltunk nála. Beszélhettem vele. Akkor még nem verték, csak az egyik őr, egy hercegszöllősi személy azzal fenyegette, hogy kiszaggatja a körmeit. Két napra rá, szerdán is voltam nála, akkorra már ismét megverték, majd pénteken is megjelentem a börtönben, de már nem találtam ott. Azt mondták, hogy Borovo Selora vitték őket, fogolycserére.
A kicseréltek között nem volt. Egy másik batinai, Matina Djurin hazajött. Az én férjem nem. Azt mondta, hogy nem is látta a foglyok között.
Az elmúlt évek kereséssel teltek el. Minden fórumnál, szervezetnél jártam. Eredménytelenül.”
(Részlet a könyvből)
Könyvadatok
121 oldal
Magasság: 21,5 cm Szélesség: 13,5 cm Kötés: puha A könyv ára: 1500 Ft + postaköltség, utánvéttel |
Tisztelt Professzor Úr! Kedves Géza! Szenvedélyesen és példamutatóan szóltál a nyelvművelés: a beszélt és az írott nyelv művelésének fontosságáról és…
0 hozzászólás