Boross Marietta sétány a szántódpusztai majorságban

A Balaton melletti Szántódpusztán életet lehelnek az egykori uradalom helyén kialakított, élő skanzenba. Az 1980-as években idegenforgalmi célokra egyszer már megnyitották, de nem sikerült tartósan üzemeltetni. A Szántódpusztai Majorság most ismét nekilátott, hogy turisztikai, sőt gasztronómiai háttérprogramot teremtsenek a Balatonnak.  Látogathatók az istállók, állatkifutók, volt már itt össznépi szalonnasütés, és minden szombaton termelői piac is van.

Valamint egy tábla: Dr. Boross Marietta sétány.  De ki is volt ő? Neki köszönhető a
Szántódpuszta megőrzése. A néprajzos szakma ismeri a nevét.

Boross Marietta Szántódpusztán született, 1920-ban – és százéves korában, 2020-ban halt meg. Édesapja, Boross Jenő a szántódpusztai uradalom intézője volt. Édesapja mindemellett agrártörténeti és birtokszervezési kutatásokat végzett. A Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (később ELTE) néprajz szakát 1948-ban végezte el. Hallgatótársa volt Bodrogi Tibor, Solymos Ede, Szentmihályi Imre, Igaz Mária, Nagy Piroska. 1950-től 1979-ig nyugdíjazásáig a Néprajzi Múzeum munkatársa volt. Az agráretnográfia és népi iparművészet lett szakterülete, és különös figyelmet fordított szülőhelye, Szántódpuszta megőrzésére. A szántódpusztai gazdaság 1945-ig a tihanyi bencéseké volt, utána a magyar állam tulajdonába került, eleinte egy zamárdi termelőszövetkezet, majd pedig 1975-től az idegenforgalmi hivatal volt a gazdája. Ekkor – Boross Marietta útmutatásai nyomán – kezdtek hozzá a turisztikai fejlesztéshez: a cél egy agrártörténeti műemlékegyüttes bemutatása volt. Felújították a cselédek, a pusztagazdák lakásait, valamint a pincét, kocsmát, öregcsárdát és a kúriát is (amelyben Pálóczi Horváth Ádám költő is élt egykor). Különlegességnek számított az uradalmi gépszín épületében a Balaton őshonos élővilágát bemutató akvárium (fogas, ponty, balin, compó, harcsa, keszeg, angolna, csiga, kagyló, sikló és teknős). 1985-ben Boros Marietta és Ágostházi László megjelentette a Szántódpuszta építéstörténete című könyvet.Szántódpuszta az eredményes helyreállításért 1986-ban építészeti nívódíjat, 1994-ben pedig Europa nostra díjat kapott. Boross Marietta nevéhez fűződik a buzsáki tájház, a balatonszentgyörgyi Csillagvár berendezése, a kaposvári Csokonai fogadó felújítása, és a balatonendrédi csipke történetének leírása is.

Századik születésnapján Tóth Gábor készített vele interjút, ebben Boross Marietta így fogalmazta meg a parasztság életében történt és általa tapasztalt változásokat: „Habár komoly előjelek voltak, eleinte nem gondoltam volna, hogy a magyar parasztság megszűnését meg fogom érni, de ez a folyamat nagyon gyorsan megtörtént a háború utáni évtizedekben. Mára már nem beszélhetünk parasztságról, csak agráriparosokról. Úgy, ahogyan Nyugaton, mindez pusztán egy szakma lett, és nem életforma, ahogy korábban, a parasztság esetében volt. Mindezek ellenére örömmel tölt el, hogy néprajzosként ezt az egykor sokszínű, értékekkel teli világot megismerhettem. Mára a legkisebb tanyán is jelen van a tévé, a rádió, az internet. Nincs már elmaradott vidék Magyarországon, és ez fontos eredmény. Éppen a múlt héten voltam az ország egyik legkeletibb részén, Sonkádon, ahol örült a szívem, mert a református templom rendben áll, a lakóházak gyönyörűek, a földek is mind megművelve. Ha az ország keleti részén ilyen magas az agrárkultúra, akkor annak csak örülni lehet.”

Szántódpuszta most éli második rekonstrukcióját. A főutat, amelyen az állatokhoz lehet felsétálni, Dr. Boross Marietta sétánynak nevezték el.