Az irodalom, a magyar irodalom is, nem csak az írók és az olvasók ügye. Ott vannak azok a szorgos, nem egyszer személyes áldozatokat vállaló intézmények és személyiségek is, akik testet adnak annak a lelki összeköttetésnek, amely az író és az olvasó között létrejön. Nélkülük nincs irodalmi élet és nyilvánosság – nélkülük nem lehetséges az a párbeszéd, amely a nemzeti kultúra rendszerét szabályozza. A könyvkiadóról mint nagyon is gyakorlatias, mégis szinte legendába illő személyiségről beszélek, és a magyar művelődés történetében, hála Istennek, nem egy ilyen akad. Tőzsér Józsefről beszélek, aki a magyar végeken, történetesen Csíkszeredában szolgálta az erdélyi magyar irodalom, a magyar kultúra ügyét. Versesköteteket regényeket, irodalmi és történelmi szakmunkákat, művészeti albumokat juttatott el nemcsak Erdély magyar olvasóihoz, hanem mindannyiunkhoz, akik számára a magyar nyelv és művelődés szakrális fogalmat jelent, nem ritkán életük értelmét jelenti.

Tőzsér József a Csík megyei Gyergyóalfaluban született, édesapja jegyzőként szolgálta a község népét, az 1944 végi erdélyi újabb hatalomváltás után berendezkedő román hatóságok meghurcolták. A gyegyószentmiklósi (egykori katolikus) gimnáziumban tanult, a kolozsvári egyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári diplomát. Egy kis gyergyói faluban: Borzonton volt tanár, majd Csíkszeredában a szövetkezeti könyvterjesztésben vállalt munkát, és ezen a téren szinte legendás szerepet töltött be. Beke György nevezte el „Tőzsér-postának” azt a kezdeményezését, amely révén a legkisebb, legtávolabbi faluba is eljutottak, postai úton, az erdélyi és magyarországi könyvek. 1993-ban alapította meg Csíkszeredában a Pallas Akadémia Könyvkiadót, amely az idők során az egyik leginkább tekintélyes erdélyi magyar könyvkiadóvá növekedett. Sok száz szépirodalmi, művelődéstörténeti, néprajzi könyvet adott közre, a többi között ő jelentette meg Nyírő József összegyűjtött szépirodalmi műveit, az erdélyi magyar irodalom többkötetes történetét vagy a kiváló történész, Egyed Ákos munkáit. A kiadó Bibliotheca Transsylvanica címet viselő könyvsorozatában több mint félszáz kötet gazdagította a magyar tudományos irodalmat. A kiadó igazgatójának felesége, Kozma Mária Erdély kiváló elbeszélői közé tartozik, az ő szépirodalmi munkáit is a csíkszeredai kiadó gondozta.

Mint erdélyi (és magyarországi) könyvek terjesztője következetesen szembefordult a romániai zsarnokság rendelkezéseivel, ez kétségtelenül emberi bátorságot és nem ritkán székely találékonyságot kívánt. Nem csak erdélyi írók és tudósok műveit kínálta fel az olvasónak, hanem magyarországiakét is, nem jelszavakban, hanem a köznapi gyakorlatban képviselve a „nemzetegyesítés” szellemi stratégiáját. Igaz, különösen az utóbbi néhány esztendőben mind kedvetlenebbül segítette ebben a budapesti művelődéspolitika. Ő mindazonáltal töretlen bizalommal, fáradhatatlanul szolgálta az erdélyi magyar könyv ügyét és tett eleget annak az íratlan erkölcsi követelménynek, amelyet kultúránk, irodalmunk nemzeti egysége jelent.

Halála korai volt és váratlan: vasárnap este kellett volna Budapestre érkeznie, útközben érte a halál. Naplója, jegyzetfüzete tele volt tervekkel, súlyos betegséggel küzdve is mindig vállalta és végezte az önkéntes szolgálatot. Október tizedikén temették el a csíkszeredai katolikus temetőben, a szertartást Darvas-Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt egyházközség plébánosa végezte, búcsúbeszédet Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia tiszteletbeli elnöke mondott. A temetésen megjelent Markó Béla, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége korábbi és Kelemen Hunor, a szövetség jelenlegi elnöke, és képviseltette magát a magyar diplomácia is. Méltán, hiszen Tőzsér József a magyar kultúra egyik legáldozatosabb és legeredményesebb munkása volt, emlékét meg kell őriznünk, munkáját folytatni kell.