Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Irodalmi bölcsőink Romániában, Erdélyben

2018.10.02. kedd, 20:45

1 459 megtekintés

MÁLNÁSI FERENC (KOLOZSVÁR)

 

Mikó Imre, Erdély Széchenyije szerint: „A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk. Azon állunk.” Erdélyi múltunk egy a szülőföldünkkel. Szülőföldünkön ízesebb a kenyér, magasabb a mennybolt, illatosabb, ózondúsabb a levegő, s lépteink is könnyebbek, mert vár a hepehupás Szilágy, a Mezőség, a hófödte Vigyázó, a Hargita, a szülőföld, a hazafiság, népünk, anyanyelvünk és sokszínű kultúránk szeretete is. Anyanyelvoktatásunk célja Erdélyben is a diákjaink felvértezése. A magyar nyelv és irodalom, valamint a románórákon is sok-sok remekmű, gyöngyszem segítheti munkánkat: azok a nemzeti hagyományainkban gyökerező, gazdag eszmei tartalmú művek, amelyek kimeríthetetlen kincsesbányái a hazafias nevelésünknek.

Ősi hagyomány Erdélyben is a szülőföld szeretete, irodalmi emlékeink megbecsülése, ápolása, hogy átadhassuk utódainknak íróink, költőink szülőhelyének tiszteletét, emlékeik megőrzését. De ismerjük-e, s ha igen tiszteljük-e a bölcsőhelyüket? Mert az irodalmi alkotások teremtette emóciók továbbélnek gyermekeink lelkében, ha irodalmi kirándulásokkal színezzük, gazdagítjuk magyaróráinkat, amelyeken előírt, tantervbe rögzített, sokszor ideológiai bilincsekbe zárt alkotásokat tanítunk. Hála Istennek, Erdélyben is emlékmúzeumokhoz zarándokolhatunk, ahol irodalmunk Kába kövei várnak mindnyájunkat, emléktáblák előtt tiszteleghetünk, sírhelyekre tehetünk egy-egy csokor virágot. Tamási Áron bölcsőjének a megérintése, Ion Creangă szülőházának – Bojdeuca – meglátogatása, Elek apó utolsó levelének elolvasása, a fehéregyházi Petőfi-emlékmű előtt elszavalt Egy gondolt bánt engemet…, s a sort folytatni lehet,  sok-sok diák számára kitörölhetetlen szellemi kinccsé válhat. Neves irodalmáraink nyomába eredve megismerhetjük a forrás üdítő, tiszta vizét, amely táplálta Tompa László, Lucian Blaga, Áprily Lajos, Mihai Eminescu verseit, Kuncz Aladár, Mihail Sadoveanu prózáját.  S talán Az Értől az Óceánig üzenete akkor jut el diákjaink lelkéig, lesz életükre szóló hatása, ha éppen Adyfalván, a szülőház és a szobor mellett szavaljuk el közösen.

Személyes élményem: Tizedikes voltam, amikor a Brassai Sámuel nevét viselő gimnáziumban Fejér Miklós tanár úrtól megtanultam, hogy Kölcsey Ferenc Sződemeteren született. De csak jóval később tudatosult bennem, hogy Sződemeter azonos a Szilágy megyei Săuca faluval, ahol a szülőház még ma is áll!  Nemzeti imánk szerzője itt született Erdélyben!  S magyartanárként vittem is diákjaimat közeli és távolabbi helyekre. Sződemetert is megjártuk egy nap alatt, s visszafelé megálltunk Csucsán és Nagyváradon is. A következő alkalommal Gyantán felültünk a vonatra, egy óra múlva Nagyszalontán szálltunk le, s rövid séta után kopogtattunk a Csonka torony kapuján. Később – hol autóbusszal, hol vonattal – Bukarestben a Román Irodalmi Múzeumba, Moldovában, Ipoteştiben Mihai Eminescu szülőházába jutottunk el, s természetes, hogy Elek apó, Orbán Balázs, Áprily Lajos emléke előtt is fejet hajtottunk.

S közben forgattam az irodalmi lexikonjainkat, Balogh Edgár professzor úr már gyűjtötte a Romániai magyar irodalmi lexikon adatait. Persze még zöldfülű voltam ahhoz, hogy segíteni tudjak, de én is búvárkodhattam a magyar, román, szász, szerb  írók után, akik Romániában születtek,  itt éltek, alkottak, itt nyugszanak. Céduláim lassan-lassan szaporodtak, amelyeket megyéink, településeink szerint csoportosíthattam. Szent István királyunk intelme vezérelt, Erdélyben, a Kárpát-medencében nem is tehettem másként, egymás mellé sorolhattam a Kolozsváron született Reményik Sándor és Emil Isac, a marosvásárhelyi Boross Sebestyén és Petru Maior, a temesvári Pavel Vlasici, Endre Károly és Franz Storch, a  brassói Johannes Honterus, Ştefan Octavian Iosif, Áprily Lajos s a Szatmár megyei Otilia Marchişiu nevét, akit Ady becézett Itókának. Mert ilyen és olyan nyelven is, „ha perce jön csodáknak, / a mély megkondul, / s mintha vallana, / s a bolt alól harangtisztán kicsendül / s magasra száll az ember dallama.”

Munkámban kettős cél vezérelt: egyrészt magyartanáraink, de más szakos kollégák számára is szakirodalmi tájékoztatót szándékoztam nyújtani. Másrészt népszerűsítő, közérdekű céllal szántam mindazoknak, akiket érdekel, akik szeretnék megismerni, fölkeresni szülőföldünk irodalmi bölcsőit, irodalmáraink alkotásait, személyes tárgyait őrző múzeumainkat. Lehet, hogy csak emléktábla figyelmezteti az arra járókat, s ha még az sem, akkor az ott lakók figyelmét szerettem volna felhívni, ne feledkezzenek meg eleinkről, az előttünk járókról!

Gyűjteményem pár évig a fiókomban pihent, majd sikerült legépelni, ’89 előtt kéziratként még vándorolt is lektortól lektorig, s csupán Arad és Bihar megye adatait sikerült a Romániai Magyar Szóban megjelentetni. Aztán…  hiátus…

Végre Ilia Mihály lektori véleménye alapján a Művelődési Minisztérium és Békési Imre professzor úr támogatásával 1997-ben sikerült a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Kiadónál megjelentetni: Irodalmi bölcsőink Romániában, azaz neves literátoraink születési helye, emlékmúzeuma, emléktáblája, sírhelye vármegyék szerint számba véve.

Gyűjteményem akkor is gazdag volt, több mint 900 irodalmárt sikerült azonosítanom, de a munkát folytattam, mert az élet természete arra kényszerített, hogy újabb és újabb név, szülőház, emléktábla „jelentkezzen” följegyzésre. Legutóbb pl. Kallós Zoltán, drága Zoli bácsi és a hajdani évfolyamtársam, Magyari Lajos, akinek Nem a fenyők című versének néhány sorával zárom ismertetőmet:

„Nem a fenyők, a hegyek, a borvizek, / nem a mítosz, nem ködlő hangulat, /

nem a születés bíbor mágiája, / mi a földdel engem összead….

A szépség, a vérség kevés, / több kell ide: hű számvetés –

itthon vagy, itt lehetsz magad, / kötések kötnek,  hogy légy szabad,

léted csak itt lelheti igazát, / lényegét: házat és Hazát!”

Az érdeklődők részére pár oldalas mellékletet is készítettem, benne a legismertebb irodalmáraink nevét, emlékmúzeumát, emléktábláját, sírját, szobrát soroltam fel.

 

Melléklet

Bukarest – Román Irodalmi Múzeum

Arad megye

Arad: (46 irodalmár) Kuncz Aladár (1885–1931), Tóth Árpád (1886–1928)

Ágya: Olosz Lajos (1891–1977)

Világos: Ioan Slavici (1848–1925)

Argeş megye

Nămăieşti: George Topârceanu (1886–1937) – emlékmúzeum

Bákó megye

Bákó: George Bacovia (1881–1957) – emlékmúzeum

Beszterce-Naszód megye

Beszterce: (23 irodalmár) Andrei Mureşanu (1816–1863) – emlékmúzeum, szobor,

Gorge Coşbuc (1866–1918) Emlékmúzeum, szobor

Bihar megye

Érsemjén: Kazinczy Ferenc (1759–1831) – emlékmúzeum, szobor

Hollód: Iosif Vulcan (1841–1907) – szobor

Nagyszalonta: Arany János (1817–1882) – emlékmúzeum, szoborpark

Nagyvárad: (63 irodalmár) Váradi Péter, Pázmány Péter… Bajor Andorig, Ady Endre (1887–1919) – emlékmúzeum, szobor

Botoşani megye 

Botoşani: Nicolae Iorga (1871–1940) – emlékmúzeum

Ipoteşti: Mihai Eminescu (1850–1889) – emlékmúzeum, szobor

Brassó megye

Apácza: Apáczai Csere János (1625?–1659) – emlékmúzeum, szobor, Bartalis János (1893–1976)

Brassó: Johannes Honterus (1498–1549) – szobra a nevét viselő iskola mellett

Fogaras: Árva Bethlen Kata (1700–1759) – sírja a református templom kertjében

Székelyzsombor: Nyíró József (1889–1953)

Zajzon: Zajzoni Rab István (1832–1862) – emlékmúzeum

Dâmboviţa megye

L. Caragiale: Ion Luca Caragiale (1852-1912) – emlékmúzeum, szobor

Fehér megye

Gyulafehérvár: Battyányi Ignác Könyvtár

Lámkerék: Lucian Blaga (1895–1961) – szobor

Magyarigen: Bod Péter (1712–1769) – itt lelkészkedett, sírja a templomkertben

Nagyenyed: (15 irodalmár) Makkai Sándor (1890–1951)

Szászcsanád: Ion Agârbiceanu (1882–1962)

Torockószentgyörgy: Brassai Sámuel (1797?–1897) – emlékmúzeum

Hargita megye (91 irodalmár)

Betfalva: Tompa László (1883–1964) – emlékmúzeum Székelyudvarhelyen

Csíkrákos: (Cserei Mihály (1667?– 1756) – emlékmúzeum

Csíksomlyó: Johannes Caioni (Kájoni János) szerzetes, Domokos Pál Péter (1901–1992)

Farkaslaka: Tamási Áron (1897–1966) –  emlékház, szobor, sírhely

Gyergyószentmiklós: Salamon Ernő (1912–1943) – szobra az iskola mellett

Lengyelfalva: Orbán Balázs (1829–1890) – sírhelye Szejke-fürdőn

Hunyad megye (25 irodalmár)

Déva: Dévai Bíró Mátyás (1500?–1545)

Iaşi megye

Jászvásár: (26 irodalmár) Moldovai Irodalmi Múzeum, Dosoftei-ház,  M. Kogălniceanu,

Sadoveanu, G. Topârceanu háza, Dimitrie Cantemir (1673–1723)

Mirceşti: Vasile Alecsandri (1818–1890) – emlékmúzeum, sírja

Paşcani: Mihail Sadoveanu (1880–1961)

Progoreni-Ion Neculce: Ion Neculce (1672–1745)

Kolozs megye (82 irodalmár)

Alsózsuk: George Bariţiu (1812–1893)

Aranyoslóna: Jósika Miklós (1784–1865) – otthona

Bonchida: Bánffy Miklós (1874–1950)  – kastélya

Csucsa: Ady Endre – Octavian Goga Emlékmúzeum, Boncza Berta (1894–1934)

Dés: Pápai Páriz Ferenc (1649–1716)

Jegenye: Johanns Caioni/Kájoni János (1629–1687)

Kackó: Berde Mária (1889–1949).

Kolozsvár: Hunyadi Mátyás (1443–1490), Dávid Ferenc (1810?–1520), Teleki Sándor (1821–1892), Gyulai Pál (1526–1909), Bánffy Miklós (1873–1950), Szabó Dezső (1879–1945), Emil Isac (1886–1954), Reményik Sándor (1890–1941). Maksay Albert (1897–1971), Kolozsvári Grandpierre Emil (1907–1992), Makkai László (1914–1989)

Pusztakamarás: Sütő András  (1927–2006) – emlékmúzeum

Szék: Zágoni Aranka György (1737–1817)

Sztána: Kós Károly (1883–1977) – emlékmúzeum

Torda: Jósika Miklós (1794–1865)

Válaszút: Wass Albert de Czege (1908–1998)

Kovászna megye (66 irodalmár)

Barót: Baróti Szabó Dávid (1739–1819) – iskola, emléktábla

Bölön: Bölöni Farkas Sándor (1795–1842) – emlékmúzeum, szobor

Csernáton: Bod Péter (1712–1769)

Csomakőrös: Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) – emlékmúzeum, szobor

Kisbacon: Benedek Elek (1859–1929) – emlékház, szobor

Kovászna: Ignácz Rózsa (1909–1979) – emlékszoba

Nagyajta: Kriza János  (1811–1875) iskola, szobor

Olasztelek: Hermányi Dienes József (1699–1763)

Szentivánlaborfalva: Berde Áron (1819–1892)

Torja: Apor Péter (1676–1752)

Zabola: Gróf Mikó Imre (1805–1876), Fejér Miklós (1913–2002)

Zágon: Mikes Kelemen (1690–1761) – emlékszobor

Máramaros megye (27 irodalmár)

Koltó: Petőfi Sándor (1823–1949) – emlékmúzeum, szobor, Teleki Sándor sírja

Máramarossziget: Leöwey Klára (1821–1897) – iskola

Misztmogyorós: M. Tótfalusi Kis Miklós (1650–1702) – emlékház

Nagybánya: Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969), Németh László (1901–1978) – iskola

Nagysomkút: Szilágyi Domokos (1938–1976)

Szinérváralja: Sylvester János (1504?–1551?)

Maros megye (67 irodalmár)

Bonyha: Árva Bethlen Kata (1700–1759)

Bözöd: Bözödi György (1913– ?)

Dicsőszentmárton: Sipos Domokos (1892–1927)

Fehéregyháza: Petőfi Sándor (1823–1849) – emlékház, emlékmű, Szabó T. Attila

(1906–1987)

Kisbún: Bethlen Miklós (1642–1716)

Magyarkirályfalva: Ősz János (1863–1941)

Magyarózd: Horváth István (1909–1979) – szülőháza, sírja.

Marosvásárhely: Borsos Sebestyén (1520?–1584), Petru Maior (1756–1821), Petelei István (1852–1910), Molter Károly (1890–1981) – emlékház

Marosvécs: Kemény János (1903–1971) – kastélya, sírja

Mezőrücs: Gheorghe Şincai (1754–1816)

Mikháza: Kacsó Sándor (1901–1984)

Nyárádgálfalva: Szentiványi Mihály (1813–1842)

Sáromberke: Szabédi László (1907–1959)

Székelykál: Aranyosrákosi Székely Sándor (1797–1854)

Szentgerice: Jakab Elek (1820–1897), Gál Kelemen (1869–1945)

Prahova megye

Câmpina: Bogdan Petriceicu Haşdeu (1838–1907)

Ploieşti: Ion Luca Caragiale (1852–1912)

Văleni de Munte: Nicolae Iorga (1871–1940)

Szatmár megye (72 irodalmár)

Adyfalva (Érmindszent): Ady Endre (1877–1919) – mlékmúzeum, kúria, szobor

Egri: Csüry Bálint (1886–1941)

Homoród: Otilia Marchişiu (1873–1951)

Nagykároly: Károlyi Gáspár (1529–1591), Kaffka Margit (1880–1908)

Sárosmagyarberkesz: Medgyes Lajos (1817–1894)

zatmárhegy: Páskándi Géza  (1933–1995) – Dokumentációs Központ

Szatmárnémeti: Szalárdi János (1601–1666), Dsida Jenő (1907–1938)

Sződemeter: Kölcsey Ferenc (1790–1838) – emlékház, szobor

Szeben megye (61 irodalmár)

Alamor: Ioan Barac (1777–1848)

Felek: Gheorghe Lazăr (1779–1823)

Medgyes: Jakob Piso (1480 előtt–1527), Stephan Ludwig Roth (1796–1849), Lám Béla   (1892–1973)

Mikeszásza: Asztalos István (1909–1960)

Nagydisznód: Caspar von Heltau/Heltai Gáspár (1490–1574)

Nagyszeben: Nicolaus Olahus/Oláh Miklós (1493–1568), Samuel Bruckenthal (1721–1803) Múzeum, Teutsch Georg Daniel (1817–1893), Gálffy Mózes (1915–1988)

Resinár: Octavian Goga (1850–1938)

Szilágy megye (35 irodalmár)

Bezdédtelek: Alexandru Papiu-Ilarian (1827–1877).

Nagymon: Márton Gyula (1916–1976)

Románbaksa: Simion Bărnuţiu (1808–1964)

Szilágysomlyó: Bölöni György (1882–1959)

Zilah: Kincs Gyula (1859–1915)

Zsibó: Id. Wesselényi Miklós (1750–1809), Ifj. Wesselényi Miklós (1796–1850)

Temes megye (52 irodalmár)

Lenauheim (Csatád): Nikolaus Lenau (1802–1850)

Lugos: Coriolan Brediceanu (1850–1909), Jakabffy Elemér (1881–1963)

Nagyszentmiklós: Révai Miklós (1750–1807), Bartók Béla (1881–1945)

Temesvár: Temesvári Pelbárt (1435?–1504), Klapka György (1820–1892), Kós Károly (1883–1977), Endre Károly (1893–1988), Balogh Edgár (1906–1996), Méliusz József (1909–1996)

 

 

 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu