Legutóbbi hozzászólások

  1. Drága Csilla! Imádtam a fanyar humorodat, vágytam a csendesen érkező, de annál hatásosabb provokatív kérdéseidre. Hidd el, Csilla, mindig velünk…

  2. Dr. Málnási Ferenc kolozsvári magyartanár itt olvasható írása nemcsak ismereterősítő, hanem ismeretgazdagító is. Miközben olvassuk ezeket az érzékeny gondolatokat, a…

  3. Hálás olvasóként köszönöm a Nyelvünk és Kultúránk 2026. évi 3. lapszámát. Boldogan népszerűsítem az ukrajnai, a csehországi és a szerbiai…

  4. Fantasztikus ez az épület és olyan csodás módon beszél róla Sugár Péter professzor úr, el kell menni és személyesen meg…

Összegereblyézni a kuszát… Tüskés ágak és csipkebogyók Kemenesalján

2019.12.22. vasárnap, 16:15

1 897 megtekintés

BINCZE DIÁNA IBOLYA (Jánosháza)

 

 

„Tüskés bokornak 

szálkóci hajában dísz:

büszkén őrzi azt.”

 

 

Nemrég szülővárosomban, a Vas megyei Jánosházán, egy kőhajításnyira Berzsenyi Dániel szülőhelyétől, egy filmbemutatón vettem részt. A helyi Honismereti és Művelődési Egyesület szervezte rendezvényen Horváth Zoltán Jánosházi mesék című filmjét láthatta a közönség. Az egyesület elnöke, Bors Géza készített többórás interjúkat három szépkorú lakossal. Ebből a nyersanyagból született a film. 

 

A mesélők gyerekként, fiatalként élték meg a II. világégést és az ezt követő időszakot: német, majd orosz katonák bemasírozását, gettók kialakítását, deportálásokat, bombázásokat. Nem kellett érte a szomszédba sem menniük: itt történtek a kemenesaljai, az Erdődy-várkastélyára oly büszke Jánosházán. Itt gyűjtötték össze és rakták vagonba az aktuális rendszer ellenségeit.

 

Ezek az idők olyanok lehettek az emberi léleknek, mint a tüskés bokor a kéznek: megszúr, fájdalmat okoz, ha túl közel megyünk hozzá. Akár egy csipkebokor. 

 

De a film nem merül ki a háborús emlékek meséiben, a meginterjúvoltak szívesen gondolnak a csipkebogyóra is: a régi jánosházi piacokra, az oda járó emberek világára. Több megyét is megmozgató „országos vásárokat” évente két-három alkalommal tartottak. Szinte látom, ahogy a mai futballpálya területén libákat, kacsákat, disznókat árulnak, az asszonyok pedig oldalukon gyermekeikkel babot, krumplit és szőlőt vásárolnak. Az elmesélt történetekből megtudjuk, hogy akkoriban a gyerekeknek segíteniük kellett a gazdasági munkákban: a mezőn állatokat őrizni, az aratáskor összegereblyézni a kuszát, összeszedni a markot. Az erre érzékenyek lelkét simogatják a nyugati nyelvjárás tájszavai.

 

Az ember ezeket hallva elgondolkodik: micsoda titkokat, történeteket őriz ez az idős nemzedék! Micsoda személyes történeteket, szavakat-kifejezéseket vesztünk el, ha ők már nem lesznek közöttünk! De ne csak a veszteségre gondoljunk ilyenkor, hiszen a tüskés ágak között ott a csipkebogyó is! Legyen tudatos a fiatalabb generációk tagjaiban, hogy hálát adhatunk a békés időszakban telt gyermekkorunkért!

 

A film szövege Rozán Eszter által mesévé szőve írásban is megjelent Jánosházi mesék címmel a Szülőföld Kiadó gondozásában.

 

(A mottó Bincze Diána Ibolya Csipkebokor című haikuja.)

1 hozzászólás

  1. Sárdiné Máhonfai Zsuzsanna

    Kedves Dia!
    Édesanyám mondja: „a végén a kuszát is összekötötték kévébe”! Meglepett, hogy a kusza szónak ezt a jelentését ő is ismeri.
    További áldásos munkát kívánok!

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu