Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Összegereblyézni a kuszát… Tüskés ágak és csipkebogyók Kemenesalján

2019.12.22. vasárnap, 16:15

1 642 megtekintés

BINCZE DIÁNA IBOLYA (Jánosháza)

 

 

„Tüskés bokornak 

szálkóci hajában dísz:

büszkén őrzi azt.”

 

 

Nemrég szülővárosomban, a Vas megyei Jánosházán, egy kőhajításnyira Berzsenyi Dániel szülőhelyétől, egy filmbemutatón vettem részt. A helyi Honismereti és Művelődési Egyesület szervezte rendezvényen Horváth Zoltán Jánosházi mesék című filmjét láthatta a közönség. Az egyesület elnöke, Bors Géza készített többórás interjúkat három szépkorú lakossal. Ebből a nyersanyagból született a film. 

 

A mesélők gyerekként, fiatalként élték meg a II. világégést és az ezt követő időszakot: német, majd orosz katonák bemasírozását, gettók kialakítását, deportálásokat, bombázásokat. Nem kellett érte a szomszédba sem menniük: itt történtek a kemenesaljai, az Erdődy-várkastélyára oly büszke Jánosházán. Itt gyűjtötték össze és rakták vagonba az aktuális rendszer ellenségeit.

 

Ezek az idők olyanok lehettek az emberi léleknek, mint a tüskés bokor a kéznek: megszúr, fájdalmat okoz, ha túl közel megyünk hozzá. Akár egy csipkebokor. 

 

De a film nem merül ki a háborús emlékek meséiben, a meginterjúvoltak szívesen gondolnak a csipkebogyóra is: a régi jánosházi piacokra, az oda járó emberek világára. Több megyét is megmozgató „országos vásárokat” évente két-három alkalommal tartottak. Szinte látom, ahogy a mai futballpálya területén libákat, kacsákat, disznókat árulnak, az asszonyok pedig oldalukon gyermekeikkel babot, krumplit és szőlőt vásárolnak. Az elmesélt történetekből megtudjuk, hogy akkoriban a gyerekeknek segíteniük kellett a gazdasági munkákban: a mezőn állatokat őrizni, az aratáskor összegereblyézni a kuszát, összeszedni a markot. Az erre érzékenyek lelkét simogatják a nyugati nyelvjárás tájszavai.

 

Az ember ezeket hallva elgondolkodik: micsoda titkokat, történeteket őriz ez az idős nemzedék! Micsoda személyes történeteket, szavakat-kifejezéseket vesztünk el, ha ők már nem lesznek közöttünk! De ne csak a veszteségre gondoljunk ilyenkor, hiszen a tüskés ágak között ott a csipkebogyó is! Legyen tudatos a fiatalabb generációk tagjaiban, hogy hálát adhatunk a békés időszakban telt gyermekkorunkért!

 

A film szövege Rozán Eszter által mesévé szőve írásban is megjelent Jánosházi mesék címmel a Szülőföld Kiadó gondozásában.

 

(A mottó Bincze Diána Ibolya Csipkebokor című haikuja.)

1 hozzászólás

  1. Sárdiné Máhonfai Zsuzsanna

    Kedves Dia!
    Édesanyám mondja: “a végén a kuszát is összekötötték kévébe”! Meglepett, hogy a kusza szónak ezt a jelentését ő is ismeri.
    További áldásos munkát kívánok!

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu