DÉNES LÁSZLÓ (NAGYVÁRAD)

Ezen év június 27-én, László napján a huszadik Szent László-vacsorát tartja egy budapesti értelmiségi kör. Az idén az állam is felzárkózott a civilekhez: Szent László-évet hirdetett erre az esztendőre a Miniszterelnökség. Dénes László újságírónak, szerkesztőnek, a nagyváradi Szent László Egyesület korábbi sajtóreferensének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

– Dénes úr, szó szerint csodálatos Szent László-legendák is dúsítják az erdélyi magyar szellemi kincset. A Tordai-hasadék isteni beavatkozással mentette meg királyunkat és seregét az ellenség túlerejétől. Hogyan kell elevenné tenni Erdélyben a nemes magyar mítoszokat?

​– Tekintettel arra, hogy ezek a mítoszok többé-kevésbé elevenek, élnek és „működnek” manapság is, akár azt is mondhatnánk: nincs különösebb feladatunk ezen a téren. De ez persze némi önáltatás lenne, hiszen ma már talán köztudott: hatalmas erők munkálkodtak az elmúlt években, évtizedekben, sőt mondhatnék akár másfél évszázadot is, ha a szekularizáció, a liberális ateizmus, a magyarellenesség és egyéb „ciók”, „ségek” és „izmusok” lábra kapását és terjedését, reánk uszulását nézem, szóval hatalmas erők szövetkeztek és iparkodtak azon, hogy „nemes magyar mítoszok”-ról beszélni se lehessen Erdélyben. Ma már lehet, kell és igyekszünk is, a kérdés ma az, hogy tudunk-e, van-e, aki tudjon, no és hogy lesz-e kinek.

– A Szent László-vacsora a szakralitást ötvözi a historikussággal. Az európai kulturális fősodor mindkét értéket elmosni igyekszik. Hogyan védekezhetünk, sőt: hogyan indíthatunk ellentámadást a szélsőséggel, benne a hungarofóbiával szemben?

​– Lehet, hogy nem jól érzékelem, de mintha az említett európai kulturális fősodor a szükséges, óhatatlan és elkerülhetetlen modernizáció jegyében igyekszik – ha elmosni tán nem is – háttérbe szorítani a mi felfogásunk szerint hagyományos és értékőrző, identitásképző és közösségmegtartó szakralitást és historikusságot. S ha belegondolunk, hogy a magyar történelem legnagyobbjai szinte mind a modernizáció emberei voltak az ő korukban, akkor ezt mi nem használhatjuk szitokszóként, ugyanakkor azt sem engedhetjük, hogy ennek örve alatt forgassák ki sarkaiból azt a világot, amelynek mi magunk – egyen-egyenként és keresztény magyar nemzetként – sarokkövei, fundamentumai vagyunk. Védekezés, ellentámadás? E katonai fogalmakra hadd rímeltessek egy etikait: helytállás. Mindenkinek a maga helyén kell elvégeznie azt, amit a tehetsége és képességei szerint reá rótt a Sors. A mindent elrendelő isteni akarat. Ami pedig a hungarofóbiát illeti: az így érzőket mindig valamilyen kisebbrendűségi érzés motiválja, no meg a rossz lelkiismeret. Sztoikus nyugalommal és nagyon sok és alapos tudással kell felvérteznünk magunkat, de hinnünk is kell a magyarok Istenében, hiszen hozzá fohászkodunk, amikor azt kérjük és várjuk, hogy ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká minket.

​– Fedezd föl saját kultúrádat – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Szent László a mai mércével mérve is európai formátumú politikus volt, aki – mint a montecasinói apátnak írt levele tanúsítja – Maga is jellemző belső konfliktusokkal is küzdött. Önök a nagyváradi egyesülettel mit képesek tenni azért, hogy a szent király alakja a Lajtától a Berecki-havasokig, sőt az Atlanti-óceántól az Urálig felragyogjon?

​– A nagyváradi Szent László Egyesület önmagában csak apró kavicsokat tud hozzátenni a városalapító szent király kultuszához, amely kultusz amúgy különösképpen Erdélyben virágzik a valós történelmi tényeknek és az említett csodálatos legendáriumnak betudhatóan. A 2011-ben bejegyzett egyesület rendszeresen szervez különböző kulturális és közösségformáló rendezvényeket, amelyek sorában fő helyen állnak a királyi születésnaphoz kötött minden évi Szent László Napok. Idén már ötödik alkalommal rendezik meg Váradon – jórészt a lovagkirály végső nyughelye fölött, a rekonstrukción átesett híres várban – a Partium fővárosának „magyar napjait”, a Szent László Emlékév keretei közé illesztve. Ezen egyhetes népünnepélynek ezúttal is lesz egy elmenyitogató-horizonttágító-bizalomgerjesztő célja a velünk élő, más nemzetiségű, kultúrájú, vallású és felfogású polgártársaink irányába. Ugyanakkor hadd jegyezzem meg: a Szent László Egyesület csak egyike azon szereplőknek, amelyek nagy királyunk alakjának felragyogtatásán munkálkodnak mifelénk ez évben, hiszen a történelmi magyar egyházak, más civil és kevésbé civil szervezetek is ezt ígérik tenni, néha egymástól függetlenül és egymással konkurálva. Ha az átkos viszálykodást sikerül a politikusi parádézással együtt háttérbe szorítani, akkor – kerülve a nagy szavakat – emlékezetes emlékévünk lesz, reményeink szerint.

Az interjút preshaz.eu-ról, a honlap szerkesztőjének engedélyével vettük át.