„Mások vagyunk. A szemünk mindnyájunknak barna. Nagy, sötét és szomorú. A ruhánk kopott. Régi. A szokásaink mások. Hangosak vagyunk. Nincs jó modorunk. Nem is tudjuk mi az. Vadak vagyunk, mint az őzikék. Így nőttünk fel.”

Csángó misén (forrás: Tinta blog)

A moldvai magyarság lakhelye évszázadokon keresztül a népek felvonulási területe volt, hiszen hunok, avarok, bolgárok, magyarok, besenyők, úzok, kunok, majd tatárok fordultak meg a térségben. (Benda 2003: 9.) A moldvai magyarság fennmaradásában bizonyára szerepe volt annak a körülménynek is, hogy időnként utánpótlást kapott Erdélyből és az anyaországból. Az anyaországgal való kapcsolattartás az első évszázadokban még állandó volt, ugyanis a Magyar Királyság létérdekének tekintette az előretolt védelmi vonal fenntartását, amit a keletről érkező folyamatos nomád kirajzások indokoltak.

A moldvai magyarok őseinek első generációja teljesen megsemmisült a tatárjárás során, sőt, az anyaország lakossága is nagyon megérezte a keresztül-kasul tomboló tatár orkánt. A Trappau várából hazatérő IV. Béla magyar király ekkor döntött úgy, hogy a magyar védelmi vonal keleti irányba előretolt bástyáit jobban megerősíti. Az első nagyobb központi vagy központi irányítás nélküli szervezett magyar ajkú csoportok Moldvába történő települése ekkorra keltezhető. Eltekintve attól, hogy a régészeti ásatások bizonyítékai szerint már a 12. század végén megindult a keleti irányba történő kirajzás, a mai ősibb moldvai magyarok őseit talán ezen a ponton érdemes keresni. A moldvai magyarok származásával kapcsolatos elméletek a román kutatás eredményeit is megvizsgálva korán sem ilyen egyöntetűek.

Moldva területén huzamosabb ideig a kunok telepedtek meg a 1100 körül és 1241-ig jelen voltak. Az 1227-ben alapított milkói püspökség az ő megtérítésüket szolgálta. A püspökség létezésének helyét ma csak hozzávetőlegesen tudjuk megállapítani. (Ferent 1981)

A románok első okleveles említése a 12. század második feléből (1164) ismert, és a bizánci Nikétasz Khoniakész említi őket. Lükő Gábor néprajzkutató amellett érvel, hogy a magyarok előbb, de legfeljebb egy időben érkeztek a románokkal együtt Moldvába, de semmi esetre sem később, mivel stratégiai szempontból fontos helyeket (folyók völgye, fontosabb kereszteződések) laknak.  A magyarok első okleveles említése a 13. századból való, de a fent ismertetett fejtegetések, illetve Ferenczi Géza régészeti ásatások figyelembevételével tett megállapításai arra a következtetésre vezetnek minket, hogy a moldvai magyarok kitelepedése már a 12. század második felében megindult, de semmiképpen sem később, mint a román lakosságé. (Ferenczi 1999.)

A XIV. századra már egyértelmű, hogy a románság túlsúlyban volt, de a lakosság sokszínűségéről Johannes König jezsuita szerzetes 1588. szeptember 30-i jelentése, illetve Benedetto E. Remondi ferences 1636. május 4-én kelt tudósítása is beszámol. (Benda 2003: 86-90, 188-191.)

A fejedelemség virágkora a 15. századra tehető, a 16. században már a szultán adófizetőjévé vált és csak a XIX. században sikerült megszabadulni a török uralomtól. A XVI. századra a magyar terület összeszűkült, de még mindig zárt egységet alkotott. (Mikecs 1989.)

A moldvai magyarság több egymástól távol eső csoportban telepedett le. A moldvai telepekről főleg a misszionáriusi jelentések (Benda 2003), a XIX. század közepe óta az egyházi statisztikák, majd a magyar utazók tudósítanak, melyeket azért nem lehet nagy pontossággal használni, mivel a lélekszámról nem közölnek pontos adatokat. A román statisztikákkal az a gond, hogy a nemzetiséget nem határozzák meg pontosan. A statisztikák sehol nem tesznek különbséget a székely és a magyar csoport között, és területileg sem határolják el egymástól őket. Lükő Gábor elkülöníti a két néprajzi csoportot, és területileg is meghúzza közöttük a vonalat, noha földrajzilag nincs egy éles választóvonal. (Lükő 2002: 35, Jerney 1851.) A két csoport közötti választóvonalat a népi kultúra jelenségeiben kell elsősorban keresnünk, de a két kultúra elemei helyenként együtt fordulnak elő.

Folytatása a Nyelvünk és Kultúránk 2026/2. számában: https://mnyknt.hu/nyelvunk-es-kulturank-2026-2/