Nagyvárad, 1814. március 8. – Budapest, 1878. január 19., Budapest. Drámaíró, színpadi rendező.

Csaknem fél évszázadig tartó drámaírói pályáján több mint 100 eredeti darabot írt: Meseszövése változatos. Rendkívüli népszerű volt mint a színpad költője. Szathmáry József Ede születési nevét 1834-ben változtatta Szigligeti Edére, amikor tagja lett a budai színháznak. Anyai ágon Babits Mihály távoli unokatestvére, mivel az ő édesanyja is egy szerepi Kelemen-lány volt. A Kisfaludy Károly halálát követő félszázadban Szigligeti Ede volt a legkiválóbb vígjátékírói tehetség. Leghíresebb művében, a Liliomfiban (1849) a színpadi technika és a helyzetkomikum mestere. Legsikerültebb vígjátéka: a Fenn az ernyő nincsen kas. (1858)

1840-től az MTA levelező, 1845-től a Kisfaludy Társaság, később a Petőfi Társaság rendes tagja. Tizenhatszor részesült akadémiai drámai, háromszor nemzeti színházi jutalomban. 1872-ben mutatták be 100. színművét a Struensee-t a Nemzeti Színházban. Gyászjelentésében ez szerepel: „Mint drámaíró és tisztviselő egyaránt erős támasza volt ő a nemzeti színháznak, fennállása óta 40 éven át. Nincs az országban művelt ember, ki nem ismerte fáradhatatlan tevékenységének sikereit, nem méltányolta önzetlen jellemének tisztaságát, nem melegedett hazafias alkotásainak tüzénél. Ő a nemzet halottja!”  Szolnokon és Nagyváradon színházat neveztek el róla.

A kép forrása: Szigligeti Ede nagyváradi szülőházán található emléktába (kép: Balázs Géza)