Az anyanyelvek napján harmadik alkalommal kapcsoltuk a világ magyarságát. Körkapcsolásunkban Guatemalából köszöntött Balázs Géza, Szlovéniából jelentkezett Zágorec-Csuka Judit, az USA nyugati részéről Szabó Éva, Ausztriából Csicsely Tamás, és a Kőrösi Csoma Sándor-program kapcsán Írországról Merényi Hajnalka, az USA keleti részéről Szanyó Gábor számolt be. A műsort Pölcz Ádám vezette. Hogy mennyire szükség lenne a rendszeres eszmecserére, indokolják a fölvetett problémák:

• Egy-egy szórványbeli eseményen a 10-15 fős közönségnek már örülni kell. De az USA-ban egy-egy magyar néptáncrendezvényre akár 800 fő is regisztrált. De azért eléggé általános jelenség egyes kulturális rendezvények iránti érdektelenség.
• Van, ahol a szervezők saját zsebből fizetnek mindent, másutt a résztvevők is hajlandók fizetni. Az USA-ban egy néptáncrendezvényre 350-en fizettek.
• Kezd megszűnni minden – hallottuk egyfelől. Másfelől pedig azt, hogy csak a személyes megszólítás segít: József, meg tudod ezt csinálni? És ha Józsefet megszólítjuk, akkor megcsinálja – valahogy.
• A kápolna kong az ürességtől, pedig régen tele volt. Viszont vonzó a népitánc, a táncház, a disznóölés, a borkóstoló, a kalácssütés…
• Végül pedig: közösségi lét nélkül nincs élet; mi pedig meg akarunk maradni – hallottuk.

Az MNYKNT a jövőben több hasonló körkapcsolást tervez – egy-egy szűkebb téma kapcsán. Például: Mire lenne feltétetlenül szükség a külhoni magyarság számára, és mire nem? Hogy áll a nyelvesztés? Az identitás fel tudja-e támasztani a magyar nyelvet? Milyen kulturális termékek szólnak leginkább a külhoni magyarsághoz? Mennyiben tudják erősíteni a magyar identitást a határon túl és a szórványban a magyarországi politikai-közéleti-kulturális tevékenységek?

Az egyik előadó ezzel Márai Sándor verssel búcsúzott (Hol vagyok?):

Ülök a padon, nézem az eget.

A Central Park nem a Margitsziget.

Milyen szép az élet, – kapok, amit kérek.

Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.

Micsoda házak és micsoda utak!

Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?

Micsoda nép! – az iramot bírják.

Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?

Izzik a levegő, a Nap ragyog.

Szent Isten! – hol vagyok?