Harminc éve, 1996-ban jegyezte be a bíróság a Falvak Kultúrájáért Alapítványt, mely később a magyar kultúra lovagja cím adományozására létrehozta a Kultúra Lovagrendjét. Ha jól számolom, ma már közel ezren vannak, országosan vagy csak kisebb helyen ismert, de tevékeny alkotók: tanárok, művészek, lelkészek, felsorolni is lehetetlen, hogy hány helyen és mennyi mindennel foglalkozó személyiségek. Egy kis körképet ad A Kultúra Lovagrendjének 2026. évi évkönyve, érdekes módon az előző kötetek oldalszámozását folytató 6731—7098 oldalon. Jáki Ferenc alapítótag kedves versével indul a kötet: Lovagnak lenni.

Aranyosapátiban Nick Ferenc mutatja Jáki Sándor „természetszobrait”

Majd pedig az előző év eseményeinek bemutatása következik januártól decemberig. Januárban, a kultúra napján történik a lovaggá avatás, majd pedig szeptemberben itt a 926. lovaggal zárul a sor. Azután a hónapok sorában tudósítások rendezvényekről, megemlékezésekről, mindenféle önkéntes aktivitásról, portrék lovagokról (és lovagi tettekről), levelek, fényképek, dokumentumok; egy nagyon gazdag, többnyire kevesek által ismert tettek, az országos médiát nem elérő és nem érdeklő cselekedetek, amelyek nélkül pedig nem lenne Magyarország. Ösztönzőleg hat a szerkesztés, hogy kiemelkedő tudósok és a kultúra szerény, kevéssé, akár csak helyben ismert munkásai együttesen szerepelnek a kötetben, nincs értékrendbeli különbségtétel. És ez mennyire igaz: egy kis kápolna, golgota, park, vagy akár csak egy buszmegálló rendbetétele, egy helyi kis rendezvény megvalósítása ugyanolyan fontos, mint egy nagy országos rendezvény, konferencia, ünnepség. Ugyanis egyik sincs a másik nélkül. Örömmel fedezem föl az emlékezést Erdélyi Zsuzsannára, sokunk példaképére, de ugyanolyan érdeklődéssel fogadom néhány lappal később egy tanár, egy egyetemi oktató, egy zenetanár karnagy portréját is, különösen azért, mert van, akit mégis ismerek, vagy legalább szeretnék megismerni, vagy legalább ötletet meríteni a munkásságukból. Például a szombathelyi százesztendős Széll Kálmán orvosprofesszor élettanácsai nagyon megfontolandók.

Tudjuk, hogy a világot megváltani nem egyszerű, de helyben mindenki tehet valamit a környezete jobbá tételéért. Vannak azután fontos emlékállítások: lovagi emlékoszlopok és egy kápolna terve Aranyosapátiban, szoboravatók (például Benken). Közben pedig Aranyosapáti neve bekerült a legszebb településnevek közé – de erről már csak a jövő évi évkönyv tudósíthat. (Szerkesztette: Nick Annamária, Adrianus Kiadó, 2026.)