Az emlékezet nyelve című kötetről

A nyelv mint emlékezet címmel jelent meg tanulmánygyűjtemény a Partiumi Keresztény Egyetem tudományos lapjának, az Acta Universitatis Christianae Partiensis műhelyéből, Pálfi József rektor és Maior Enikő rektorhelyettes, jelenleg rektori tanácsadó szerkesztésében.

Kezdjük a rejtélyes címmel: A nyelv mint emlékezet? Talán arra utal, hogy a milyen a nyelv az emlékezetben, ez lenne tehát az emlékezeti, vagyis kihalt nyelv? Vagy éppen arra utal, hogy a nyelv megőrzi az emlékezetet, a hagyományt? Az első értelmezés a pusztulásra, a másik éppenséggel a fennmaradásra, a továbbadásra utal. A kötet nem ad rá egyértelmű választ a kérdésre. Talán éppen azért, mert nem kíván a kérdésben állást foglalni. Ám a cím nyilvánvaló utalás az identitásőrző „emlékezethelyek” egyre népszerűbb fogalmára is. Például Jan Assmanntól: A kulturális emlékezet (Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban). Vagy egy másik munka: Hajnády Zoltán A kultúra mint emlékezet című könyve, amelyben az orosz kultúra sajátos történetének, néprajzának jelentéseit, rejtélyeit fejtegeti. Ha ennek fényében tekintjük A nyelv mint emlékezet című kötet írásait, akkor a közös kapocs az lehet, hogy a nyelvi megnyilvánulások, különösen a nyelvi emlékek, a nevek mind az emlékezet őrzői.

A kötet jól elkülönülő egyszavas fejezetekből áll. Nagyváradról, a Partiumból kiindulva láthatóan táguló körökben járja körül az emlékezethelyeket: Partium – Bábel – Valósághajlítás – Kapcsolódások. A nagyváradi egyetemtől indulunk Pálfi József és Balázs Géza kalauzolásában, amelynek szimbolikus és szimmetrikus évszázamai: 1660/1990; vagyis az első váradi református főiskola, valamint az előbb főiskola-, utóbb (1999) egyetemalapítás dátumával. További váradi és partiumi érdekeltségű írások: A boldog Várad frazeológiája (Balázs Géza), Amikor Várad volt a világ közepe (Tóth Ádám), Szigetvárad, drámakézirat (János Szabolcs), a Partium regénye (Balogh Andrea), nagyváradi emlékezethelyek (Vígh Ivett-Barbara) majd pedig Székelyhíd alagútfolklórja (Szegedi Mária), érmihályfalvi sírfeliratok (Dihenes Zsuzsánna), sarmasági bálok (Szőlősi Vivien Erzsébet).

A Bábel a kulturális és nyelvi összezavarodás, egyúttal a soknyelvűség, a sokkultúrájúság (ma inkább úgy mondják: multikulturalizmus) jelképe. Kiss Róbert Richárd kommunikációs példákat hoz a jelenségre. Keller Péter Gárdonyi világában mutatja ki Bábelt. Négy egyetemi hallgató a 2006-ban készült Bábel című filmről írt esszét: Andó Réka, Bölöni Réka, Létai Eszter, Nagy Dóra-Kata.

Valósághajlításon ugyancsak sok minden érthető. Elsősorban: a téves mítoszokra (urban legend), álhírekre, illetve önbecsapásra gondolhatunk ennek kapcsán. Várhelyi Csilla Bukta Imre festőművész világát, a művész szavaival egy „Másik Magyarországot” mutat be. A partiumi egyetemisták a valósághajlítás kapcsán az álhírekről és a viccekről értekeznek: Badar Ivett, Oláh Karola, Pápai Erika, Pap Nóra, Balázs Emőke.

Ha már kulturális és nyelvi rejtélyekről szó esett, akkor fejtegessük egy kicsit tovább a 38 szerzőtől 40 írást tartalmazó kötet mélyebb jelentéseit.

Mi is az az AUCP? Acta Universitatis Christianae Partiensis, a Partiumi Keresztény Egyetem többnyelvű tudományos folyóirata. Az AUCP műhelyét, partiumi tanárok és egyetemi hallgatók, valamint magyarországi kollégák alkotják. Az AUCP-t Balázs Géza egyetemi tanár indította el 2009-ben, 2024-ben pedig már a 6. évfolyama, összesen 12 száma látott napvilágot. A kötetet ingyenesen olvashatók a Partiumi Keresztény Egyetem honlapján: https://partium.ro/hu/tudomany/partium-kiado/acta-universitatis-christianae-partiensis

Bábel: 2021-ben Balázs Géza nagyváradi filmszemiotika óráján elemezték a hallgatók a Bábel című filmet, amelynek témájából 2022-ben Budapesten diákkonferencia Zamárdiban szabadegyetem szerveződött, valamint 2024-ben Bábel címmel tanulmánykötet is megjelent.

Valósághajlítás: Balázs Géza szervezésében 2023-ban ezzel a címmel volt Budapesten diákkonferencia és Zamárdiban szabadegyetem, amelyen ugyancsak részt vettek partiumi egyetemi hallgatók, s ennek az anyaga is megjelent kötetben.

Kapcsolódások: Valamennyi szerző (munkatárs és tanítvány) és valamennyi írás kapcsolódik Balázs Géza alkotói munkásságához a firkálástól az internetnyelvészetig.

Megvan tehát a közös pont: Balázs Géza egyetemi tanár, aki 2014-től tanít a Partiumi Keresztény Egyetemen. Éppen tíz éve. És 2024-ben tölti be 65. születésnapját. Mivel erre semmilyen utalás nem történik, csak ezzel a nyomozással jöhetünk rá. Illetve, talán a fülszöveg némi tájékoztatást, mert azt éppen ő írta: „A kultúra mélységét a múlt adja meg, a hagyomány, a nyelv: sőt a nyelvi hagyomány. A nyelv többszörösen kódolt emlékezetként szolgál. A mélyben a grammatika és az ősi szavak, ezekre épülnek a nyelvi emlékek, nyelvszokások, majd a felszínen a mindennapi nyelvhasználat…”

És ha ennyi nem lenne elég, vegyük észre, hogy a legelső, a fejezetek előtti vezető tanulmány Szentmártoni Szabó Gézától: A Géza keresztnév története és kalendáriumi ünnepe bár a „Szőcs Géza emlékére” alcímet viseli, azért kétszer is szerepel benne Balázs Géza neve is. Mint megtudtuk, Szőcs Géza kezdeményezésére a „Gézák” rendszeresen összejártak február 25-én. Sajnos, Szőcs Géza már csak egy égi kávéházból figyeli a Gézák evilági társaságát. És remélhetőleg örömmel tölti el, hogy a Partium Kiadó gondozásában ilyen sokszínű, értékes kötet jelent meg.

További kapcsolódások, amelyek rámutatnak Balázs Géza tematikai sokszínűségére:

A kazári népi erdőgazdálkodás munkamenete és szakszókincse. ELTE–MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest., 1982.

Firkálások a gödöllői HÉV-en. ELTE–MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 1983.

Sátorfirkálások. ELTE–MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 1987.

Tetovált szövegek Magyarországon. Magyar Nyelv 1988. 460–470.

Szövegtani gyakorlatok, vázlatok és tanulmányok. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1994.

A magyar pálinka. Aula, Budapest, 1998.

Pálinka, a hungarikum. Állami Nyomda, Budapest, 2004

Az álom nyelve. Inter—IKU, Budapest, 2017.”

Karanténtrilógia: Nyelvszokások. Inter—IKU, Budapest, 2020; Folklór és nyelv. IKU, Budapest, 2022; A művészet és a nyelv születése. Szemiotika, művészetelmélet, antropológiai nyelvészet. MNYKNT-IKU, Budapest, 2021.

Az internet népe. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2023

Szélárnyékban. Művészetkritikai írások. Inter—IKU, Budapest, 2024

A színházantropológia új szakirodalmáról. Magyar Művészet 3. 93–101.

Valamint az e kötetben is közölt négy korábbi tanulmány:

A nagyváradi magyar egyetem születése: 1660/1990. (Társszerző: Pálfi József) Acta Universitatis Christianae Partiensis – Studia culturale 1 (2019), 3–6.

Boldog Várad frazeológiája. Acta Universitatis Christianae Partiensis – Studia culturale 1 (2019), 7–13.

A pálinka metafizikája. 7–14. In: Gyanó Szilvia szerk.: Tanulmányok a házi pálinkáról. A házi készítésű gyümölcspárlat kultúrája, értelmezése a Balaton vidékén a 20. század II. felétől napjainkig. Balatoni Múzeum, Keszthely, 2024.

Spiritualitás és nyelv. Várad, 2024/6. XXIII/6. (231. szám): 57–64.

A teljes kötet itt olvasható: https://e-nyelv.hu/termek/a-nyelv-mint-emlekezet/

A szerző: Takács Róbert (közgazdász, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának munkatársa). Az írás megjelent a Várad című folyóirat 2024/12. számában is.