„Amikor kísérletet teszek arra, hogy felmérjem a költészet mai állását, elsősorban a magyar költészet alakulásáról, esetleges irányzatairól és jelenlegi recepciójáról tudok mondani egy-két dolgot. Erre azért vagyok képes, mert bár az elmúlt évtizedekben kívülről néztem a hazai magyar költészet formálódását, nem voltam és nem is vagyok kívülálló – magam is nyugati magyar lírikus lévén, fújtam én is eleget az ötágú síp egyik ágát. S bár az is elég lenne, ha csak nyomtatásból ismerném pályatársaimat, 1968 óta annyiszor látogattam haza és annyi időt töltöttem Magyarországon, hogy tájékozódásom talán nem marad nagyon mögötte a hazai költők és kritikusok ismereteinek. Meg aztán még legalább két más nyelvű – az angol és a lengyel – költészettel tudom összehasonlítani a magyarországi termést. (Meg az erdélyit, a szlovákiait, a vajdaságit és persze a nyugati diaszpórabelit is.)”