A tihanyi Pünkösdi liget megnyitására (2025. május 20.)

Megfigyelték, hogy Korzenszky Richárd atya minden vendégét az ajtóban várja és minden vendégének megmutatja András király és Anasztázia ukrán hercegnő és magyar királyné 2001-ben felavatott szobrát? Tihanyban az is lehetséges, ami a nagyvilágban nem: a történelmi kapcsolatok mai találkozásokat és remélhetőleg béküléseket, békét hozhatnak létre.

A Tihanyi-félsziget már ezer évvel ezelőtt Kelet és Nyugat, a keleti papok és a nyugati bencések békés találkozóhelye volt.  Tihanyban jegyezték föl az első félszáz magyar szót és első magyar félmondatot. Tihany manapság a magyar nyelv mellett a többnyelvűség szimbóluma is.

Az András király és Anasztázia királyné szobra feletti dombon korábban egy park volt. Ide álmodott pünkösdi ligetet Korzenszky Richárd atya. Pünkösdi ligetet. Pünkösd: a húsvét utáni 7. vasárnap és hétfő, amikor a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli. A Szentlélek (görögül hagion pneuma, latinul Spiritus Sanctus), ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, sőt az egész világra. Az Apostolok cselekedeti szerint: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak”.

Hogy lehet ezt értelmezni?

Valamikor aranykor, egység volt a földön. Az öntelt, a hatalomösszpontosító, magát Istennek képzelő vagy mai szóval világuralmat, globalizációt, egykultúrájúságot, egynyelvűséget akaró ember egekbe szökő tornyot, Bábelt épített. Ugye ismerős ez a tevékenység ma is? Ezt – a Biblia szerint – a felsőbb hatalom megakadályozta, s hogy az ember ne terjeszkedjen túl a határain, kommunikációs zavart teremtett; összezavarta a nyelveket. A Pünkösd, a Szentlélek kiáradása azonban új lehetőséget adott: érthető nyelveket az embereknek; amelyeken az emberek értették az isteni igét. Bábelnél nem értették egymást, Pünkösdkor azonban megértették az isteni kommunikációt, mert érthető nyelven folyt.

Az antropológus nyelvész a következőképpen fordíthatja le a bibliai történetet. Minden elképzelésünk, tudásunk szerint az emberi nyelv egyszer és egyetlen helyen jött létre. Filozófiai alapállásunkból következően, ez egy egyszeri véletlen volt, vagy más oldalról: isteni teremtés. Hozzáteszem: túl sok a véletlen a Föld, az ember, a kultúra, a nyelv keletkezésében. A véletlen vagy isteni teremtés során megszületett nyelv azután évmilliók alatt az emberek szaporodásával és szétterjedésével nyelvekre oszlott. És nagyon sokra: sok ezerre. Több mint tízezer nyelvre. És ebből még ma is van öt-hat ezer nyelv. Ám a modern, technológiai, technokulturális világban ez a sok ezer nyelv kezdett radiálisan csökkenni. Jó, ha pár száz nyelv éli túl ezt az évszázadot. És ki tudja, mi lesz az egyre közelibb transzhumán világban?

Hozzáteszem a saját elméletemet: a nyelv létrejöttének pillanata párhuzamos, azonos az emberi kultúra létrejöttével. Ugyanis van bennük egy azonos mozzanat: az elvonatkoztatás (az absztrakció). Az absztrakció lehetősége választ el bennünket az állatvilágtól, ez tette lehetővé a kultúra és a nyelv azonos pillanatban való létrejöttét, és az emberiség kifejlődését. Ha esetleg megszűnne az absztrakt gondolkodás és kifejezés lehetősége, akkor megszakadna a kultúra, megszűnne az emberiség is.

Tehát: összezavart nyelv (Bábel) és megértésre törekvő nyelv (ellen-Bábel, azaz Pünkösd).

Ám, ahol több nyelv és kultúra van, ott összeütközés, fájdalom is van. Sajnos a fizikai konfliktusok, háborúk is mindig visszavezethetők nyelvi okokra. A Pünkösd üzenete: a nagyszámú emberiség kisebb kultúrákban, nyelvekben, szokásokban, így vallásokban, hiedelemszendszerekben él; ebből fakadhatnak konfliktusok, de van esély a megértésre.

A Pünkösdi liget kulcsmondata anyanyelv és közösség, anyanyelv és haza kapcsolata. Korzenszky Richárd atya összegyűjtötte az erre vonatkozó, a különböző kultúrákban, irodalmakban található idézeteket. A magyar idézetek esszenciája talán Kányádi Sándornál ragadható meg legjobban:

• Nekünk egyetlen hazánk van, ez a magyar nyelv.

A közép-amerikai maja kultúrát főként a ránk maradt sztélékről (jelekkel ellátott kőtáblákról) tudjuk rekonstruálni. Talán innen fakadt az ötlet a liget további álmodóiban, a kertépítészekben, hogy a tiszafalabirintusban mészkősztélékre írják a magyar és külföldi íróktól származó, egymásra reflektáló, egymást erősítő idézeteket. Mivel az anyanyelv minden nemzet ébredésének, összetartó erejének legjellemzőbb jegye, nem csoda, hogy francia, orosz, lengyel, horvát, szerb, szlovák, román, dán szerzőktől egybehangzó vélemények fogalmazódnak meg. Az anyanyelvről szóló versek pedig folyamatosan gyarapodnak. Hadd idézzem Jánosi Zoltán Anyanyelv című versének egy részletét:

Fölragyog a csontok közül,

az élők közé térdepel…

Túlél mindenkit. Minden órán

és minden percen ő sikolt.

Zokogni korán megtanult,

de megtanult fönntartani

tünékeny szárnyán nemzetet,

tegnapot, mát és holnapot.

Szép gesztus a tihanyi bencésektől, hogy egyszerre figyelmeztetnek a megtartó anyanyelvi kultúrára és az egyetemességre. Amit mi szeretünk magunkban, azt mások is szerethetik magukban. A tihanyi Pünkösdi liget üzenete: van esély a megértésre.

A ligetet pár már egy ideje látogatják az érdeklődők. Tavaly az anyanyelvi piknik rendezvénysorozatunk helyszíne is volt.

Korzenszky Richárd atya pedig nemcsak vendégeit várja a kapuban, hanem őrt áll a magyar nyelv védelméért, amiért hálával tartozunk.

Források:

Anyanyelvi piknik a Pünkösdi ligetben: https://mnyknt.hu/nyelvi-jatek-a-punkosdi-ligetben/

Jánosi Zoltán 2024. Anyanyelv (vers). Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 59 (3) : 3.

Korzenszky Richárd: Pünkösdi liget. Magyar Nyelvőr https://nyelvor.mnyknt.hu/wp-content/uploads/146413.pdf