Részletek Halmai Tamás 50. születésnapjára írt esszéből

„Aki megtért: megért” egy jellemző Halmai-sor a megértésről (Anatómia című vers, Mindennapi angyalaink, 2019: 45).

2005-ben találkoztam Halmai Tamás Amsterdam blue-kötetével, abban is a Neki mondom című verssel: „A teljességből sem hiányzik, / a hiányt is ő tölti meg. / Ha magam vagyok, ő a másik, / Neki mondom, ha senkinek”. A vers megszólított. Még nem sejthettem, hogy barátság alakul a költővel is. Levélbarátság. Szó szerint: e-mail-barátság. Merthogy pár év múlva levélben elkértem egy versét: „ég és föld között angyali szeánsz, / toszkán színek és ferences mosoly, / Róma helyén római reneszánsz, / Velence ünnepel és tékozol…” (Reneszánsz) A reneszánsz stylus című (2008) kötetünkbe. S ő örömmel adta. A versajándékból szakmai együttműködés, levélbarátság lett. Kezdve a nyelvvel, nyelvi glosszáival (Alfonz, a barátom. Korrektorglosszák, 2018), elérkezve a tizenegyedik általam kiadott kötetéhez, mely nem egészen véletlenül, szimbolikusan is 2025-re van kimunkálva: Nyelvangélium. Gondolatok, rábukkanások, fölfeleismerések. Megjelent 2025-ben, benne 2025 számozott följegyzés, elgondolkodtató vagy derűre hangoló nyelvi apróság, szösszenet, tréfa. Tizenegy kötet! És milyen tizenegy kötet! Lássuk csak: Alfonz, a barátom. Korrektorglosszák (2018), Versmeditációk. Fodor Ákos-olvasókönyv (2018), Nikla és Dardzsiling között. 33 verselemzés (2019), Hűség a változáshoz. Bertók László világa (2019), Tiszta rendszerek csarnoka. Imre Flóra-olvasókönyv (2020), „Imáim lassú lélegzetek”. Lelkigyakorlatok Iancu Laurával (2020), Az egyetemes Babits. Esztergomi esszék (2021), „Ha angyalt látsz vendégül…” Károlyi Amy költői világa (2022), Az egypartú folyó. Koanok, történetek, Jézus-glosszák (2023), A Jagger nevű filozófus. Popkulturális jegyzetek (2024), Nyelvangélium (2025). Éveken át a rádió Tetten ért szavak című műsorának karácsonyi adásában az ő szövegét, verseit, üzenetét olvastuk föl – előttem van kollégám, akinek könny futott a szemébe a felolvasás során.

Halmai Tamás elsősorban költő. Másodsorban irodalmár, és sokadik sorban, megélhetés gyanánt olykor korrektor vagy magyartanár, aki nagyon érti a szavakat, szerkezeteket, mondatokat, jelentéseket, írásjeleket; de mégis leginkább a verseket, valamint a mögöttük rejtekező, de megnyitható világot, amit maga módján nyitogat a költő, a nyelvész: „Én vagyok az, aki nem jó, / Fellegajtó nyitogató, / Nyitogatom a felleget, a felleget, / Sírok alatt eleget, hateha!” (a fellegajtó az égi és a földi világok közötti varázskapu a közismert kalotaszegi magyar népdalban). Úgy találom, hogy nagyon illik Halmai Tamásra: fellegajtó-nyitogató. Például azért, mert különös viszony fűzi az angyalokhoz. Pál apostol az angyalok nyelvét emlegeti, Halmai Tamás megalkotta az angyalok költészetét (a Tám Lászlóval közös csodálatos fényképes könyvben: Tám László-Halmai Tamás: Mindennapi angyalaink. Fotók és versek, Pécs, 2019.)

• Az angyalok korát / angyal jelenti be / de benned ér az odaát / ide. (Angyalok kora)
• Minden nyelv mögött / szótalan angyal világít. (Vagabund)
• Milliárd évig vándorolt / az az erő hogy nyelveden / mondat legyen / (és a mondatból szerelem). (Hangodon szól)
• Hol ember-, hol angyalkamód / megalkotod az Alkotód. (Alkotó)
• Isten nem vágyik nálad többre / ez a szeretet törvénykönyve. (Tengerért kútra)
• Míg fél mállástól, elmúlástól, / az ember csupán angyalszimulátor. (Szimulátor)
• Mikor az angyal először beszél, / szava a szélcsend, sóhaja a szél. / A gyermek fülébe súg valamit. / Üzenete versben visszhangozik. (Az üzenet)
• Angyal vett szállást bennem; / azóta ketten / élünk az Isten peremén: / az angyal, te meg én. (Szeretetvendégség)

Halmai Tamás magyar Bábel-tornya

Pécsnek van valami különös spirituális kisugárzása. Nem véletlen a harmincas években ott szerveződött szellemi iskola Várkonyi Nándor, Hamvas Béla, Kodolányi János, Weöres Sándor, Thass-Thienemann Tivadar körül. Ennek szellemi vonzásában él Halmai Tamás is. Sajátos metafizikája a vallások fölé emeli, megjelenik nála Jézus, a kereszténység, de legalább akkora erővel a keleti filozófia. Szójátékosan korábban krisztobuddhistának nevezte magát, valamint a taolikus anyaszentegymás tagjának. Manapság leginkább krisztiánus irodalmárként tekint magára, rendszeres szerzője az Új Embernek. Tőkei Ferenc prózafordítása nyomán versbe szedte Lao-ce, a taoizmus alapítójának szövegét (Jáde és kavics: Tao-tö-king-átirat, 2021). Egy jellemző vers a kötetből: „A bölcs vezető az egységet őrzi. / Az égalatti példaképe. / Nem akar pompázni, se győzni; / ezért övé a dicsfény és a béke”, vagy: „Okos az emberismerő. / Bölccsé önismeret tesz. / Aki másokon győz: erős, / Aki magán: hatalmasabb lesz. // Ki megelégszik, gazdag. / Ki törtet, nincstelen. / Soká él, aki jó helyen. / Emléke halhatatlan” (Jáde és kavics, 2021: 22, 33). De a keleti filozófia világa máshol is visszatér költészetében: „Nem részekből: egészből áll a Teljes” (Angyalkert című vers, Kint lények járnak, 2020: 55); „Mindig történik valami. Ne bánd, / ha nem tervek szerint és út gyanánt” (Mit súgna még? című vers, ugyanott, 70). Az Örömnek olaja árad. Bibliai haikuk (2024) című kötetében az Ószövetség gondolatait ülteti át haikukba, s hozza egészen közel a mai olvasóhoz. Egy példa:

Nevét hiába
fel ne vedd. Ne ölj. Ne lopj.
Ne tégy. Ne kívánd. (Örömnek olaja árad, 2024: 19.)

Jézus gyakori alakja verseinek, még kötetcímekben is felbukkan: Jézus öregkora (2019), Az egypartú folyó. Koanok, történetek, Jézus-glosszák (2023).

Halmai Tamásnak a költészetén túl rokonszenves emberi gesztusa: a művész elődökhöz és költő kortársakhoz való odafordulása. „Olvasói vannak, olvasatai alig” írja egyik népszerű költőnkről, talán ezért is írja – szinte olvasónapló gyanánt – versesszéit. Ma milyen sok remek költőnek még olvasói sincsenek, s ebben az esetben a kortársi, élményolvasói olvasatok nyithatnak egy ajtót. A szinte áttekinthetetlen névsorból egy lista: Pascal, Hölderlin, Weil, Rilke, Berzsenyi, Babits, Pilinszky János, Takáts Gyula, Iancu Laura (három önálló kötetben), Károlyi Amy, Fodor Ákos, Bertók László, Hegedűs Gyöngyi, Gergely Ágnes, Székely Magda, Báthori Csaba, Imre Flóra, Izsó Zita, Halmosi Sándor, Kalász Márton, Filip Tamás, Acsai Roland, Uri Asaf, Adrian Mitchell, Emily Dickinson, Miles Davis. Költői olvasónaplónak tekinthető esszéinek, jegyzeteinek gyűjteményei (Nikla és Dardzsiling között. 33 verselemzés, 2019, Templomgyógyítók, 2024, Búvótenger, 2024) szinte reneszánsz-lelkületű, széles körű tájékozódásról tanúskodnak a klasszikus, az újklasszicizáló és a popkulturális irodalom terén.

Említendő költői stílusjátéka, amelyben megidézi és újraalkotja a világ- és a magyar irodalom számos alakját, sőt még a recepcióból néhány irodalmár stílusát is (Egy papagáj gyermekkora, 2023). Lubickol a szójátékokban, olykor az agrammatikusságig elmenve, saját szavaival „kognitív mellékösvényeken”: Romkocsma mélyén kormocska – hálókban és halakban – rumot, romot, rímet remél a úsz is – madárló természet – Bennedből énekel valami – szeretet teremt igazabbságot – Imádkozlak – Hasonos felhők – Gólyádzó lég alatt – szeretésre nógat hitlő hangod – értedező prózai munkásságom – elcsillagzanak váratlan vidékek (Kint lények járnak, 2020)

Folyamatosan feszegeti az emberi lét legnagyobb kérdéseit, kutatva egy emberen túli (transzhumán) és egyének fölötti létminőség lehetőségeit – derűvel (saját szóleleményével: örömmévalósággal) és mély társadalmi elkötelezettséggel:

• „Lehet, hogy a legszebb hely a világon a világ? (…) Mekkora lehet az irodalom felelőssége abban, hogy ilyen a világ? Ha történeteink boldogabbak, ha verseink derűsebbek: vajon másmilyenné alakította volna-e a nyelv a történelmet?” Másként, nyelvtani szinten: “A nyugati és a keleti vallási-bölcseleti hagyományok különbözősége összefügghet-e a latin és a szanszkrit nyelv közötti (grammatikai és mentális) különbséggel?” Az a költő, aki nemcsak érez, de rákérdez a nyelvi relativizmusra. (Örömmévalóság, 2017: 157, 158, 232.) És programot ad: „Ne ünnep legyen, de napi beszéd / a költészet” (Kint lények járnak, 2020: 57)

Halmai Tamás sokrétű, sokhangú költő, világa nem magán, hanem közösségi líra. Búcsúzóul ars poétikának is tekinthető idézetek: “Aki nem hozzáad a világhoz, magát fosztja ki” (Örömmévalóság, 2017: 155). „Amit teszel: a világgal teszed”, „Kapcsolatokkal megszentelt magány”-korszakunkban fontos tanács: „Légy a másé! A másik élet tart életben itt” (Az egyetemes Babits, 2021: 46, 31).

A teljes köszöntő a Halmai Tamás születésnapjára készült összeállításban olvasható: http://www.naputonline.hu/2025/03/15/halmai-50-szuletesnapi-koszontesek/#_ftn3