Legutóbbi hozzászólások

  1. Szakmailag és lelkileg is áldott, eredményes, hangulatos együttlétet kívánok a szervezőknek, a programfelelősöknek és a résztvevőknek egyaránt. Boldog, aki ilyen…

  2. Ha az olvasónak (nekem mindenképp!) izgalmas és érdekfeszítő a Hamvas-butikkonferenciáról tanúságot tevő összefoglaló, akkor milyen különleges szellemi-érzelmi élményekben lehetett részük…

  3. Annyira örülök, hogy mindezt olvashattam és megtudhattam a mesterséges intelligencia (AI) segítségével. Régi elhatározásom, hogy két macskám legyen, akik Hencida…

  4. Annyira örülök, hogy mindezt olvashattam és megtudhattam a mesterséges intelligencia (AI) segítségével. Régi elhatározásom, hogy két macskám legyen, akik a…

Balázs Géza: Lomtár a Néprajziban: Buhera

2026.11.19. csütörtök, 21:19

1 megtekintés

Amikor a kiállítás címe jobb, mint maga a kiállítás. Buhera – a XX. századi átalakulásnak indult világ és a szocializmus hiánygazdaságának és a magyar ember példamutató kreativitásának terméke. Mindenki gyűjtött, alkotott, szerelt, raktározott – „jó lesz még valamire”.  Motoros eszközök, garázs, pálinkafőző, betonkeverő, talicska, kulló, csettegő. A barkácsolás, az ezermesterkedés, a sufnituning példamutató is lehet. A gányolás, fuserálás, kóklerkedés, tákolás, gányolás már kevésbé. Megcsinálják okosba. A maszek és a szaki nekem még pozitív. A legtöbb aranyáron kiszálló és semmit se csináló gyorsszervizes: nem szaki; hanem lenyúló kókler vagy egyszerűen csak megélhetési szerelő, vagyis gazember, főleg akkor, ha hozzáteszi – ezt már nem lehet javítani, de a kiszállás 50, ha számla kell, plusz áfa.

A koncepció persze remek: a népi lelemény tárgyai, amelyek nagyon sok helyen még ott vannak, szétesve, darabokban, rozsdásodva – jó lesz még valamire.

Ám ahogy belépünk a nagy múzeumi térbe, leginkább a szekerek ragadnak meg, melyeket méltatlanul tekintünk buherának. És feltűnik a túlzsúfoltság, van itt minden, ami schlecht und billig (Hoffmann Tamásnak, a Néprajzi Múzeum egykori igazgatójának mondata). Vagyis mintha egy lomtelepre lépnénk vagy nagypapánk sufnijába. Vagy mintha lomtalanításnál bukdácsolnánk a Nagykörúton.

Nagyon hiányzik a fókusz: ami odavonzza a szemet; a rendezettség, ami gondolati egységekre osztja az összehányt tárgyegyüttest. Mondjuk: minden, ami bicikli. Vagy, hogy a saját témámnál maradjak: tilos pálinkafőzők, azaz tépéefek.

Feliratok próbálnak meg kicsit irányítani: szaki, buherátor, Az építészeti buhera, Gáz van,  Jó lesz még valamire. Felbukkan Esterházy Termelési regényének „trabantos” mottója. A megnyitón három beszédben öt Esterházy-idézet. Mintha más nem szólt volna hozzá a buherához. Csak néhány ötlet: Haraszti Miklós, Tar Sándor, Bertha Bulcsu, Moldova György, de mindenekelőtt Fábry Sándor Dizájn centere. Fábry páratlan nyelvi leleménnyel mutatja be és elemzi a szocializmus mindennapi, köztük buherált tárgyait és embereit. Hogy csak a Csettegő de csucsu című írásból idézzek:

„Soltvadkerten és környékén a nyári alkonyok andalító hangulatához ugyanúgy hozzátartozik a szorgos csettegők csettegése, amint a marhabőgés, a kolompszó és a csattogány dala.  Már a szó is megejtő, az újólag igába vont, kimustrált dízelek meghitt pöfögését fösti itt poézissé a nép nyelvteremtő ereje… Érthetetlen számomra, hogy a csettegőjelenségre nem figyelt fel még a néprajztudomány, a gazdaságtörténet avagy a szociológia. Pedig benne, mint csöppben a tenger, megmutatható lenne parasztságunk harmadfél évtizedes vergődésének krónikája…” (1991)

Hát most fölfigyelt. Összehordtak mindent, ami schlecht und billig. Pedig a Bevezetés a buherába kezdetén mindenképpen meg kellene említeni a példamutatóan hasznos népi alkotókészséget, leleményességet. Utána jöhet a társadalomelemzés: hogy mi minden „került” másodlagos felhasználásra. Majd a csodálkozás, hogy a nagypapa, apa, bátyus is így tevékenykedett. Ha pedig kimosolyogtuk magunkat, akkor nézzünk körül, hogy mit tesznek ma, ha csöpög a csap, ha be kell verni egy szöget, vagy ki kell cserélni egy villanykörtét. A villanykörte „használati utasítása” így kezdődik: „Izzócsere esetén a meghibásodott izzót a foglalatból ki kell venni és a megfelelő pótizzót a foglalatba be kell helyezni.” Jó lehet annak, aki ebben fejlődést lát.

Ha lomtárat akarnak látni egy szép múzeumban: irány a Néprajzi Múzeum Buhera című kiállítása. (Kurátorok: Móser Tamás és Kőszegi Gábor; 2026. november 20. > 2027. szeptember 19.)

Nyelvész a buheráról: https://e-nyelvmagazin.hu/2026/11/19/balazs-geza-nyelvesz-a-buherarol-es-a-buherarol/

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu