Életének 83. esztendejében, 2025. július 19-én Kassán elhunyt Máté László tanár, tanfelügyelő, diplomata, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának meghatározó egyénisége, éveken át elnökségi tagja. 2025. július 23-án búcsúztatták el a felső-gömöri faluban, Szilicén, szülőfalujában, ahol 1942. november 22-én született. A ma7 oldalán Juhász Dósa János találó kifejezéssel „közösségszolgálónak” nevezi.

Iskoláit Szilicén kezdte, majd, mivel ott megszűnt a magyar alapiskola, Rozsnyón tanult és ott is érettségizett 1960-ban. Származása miatt nem vették föl a pozsonyi egyetemre, ezért levelezőn végzi el a nyitrai főiskolát, később itt doktorál Fábry Zoltán életművéből. Tanító Buzitán, tanfelügyelő Kassán, az 1990-es évektől pedig a felvidéki magyar közélet meghatározó egyénisége. 1990-ben Gál Sándorral közösen alapítja meg a Keleti Naplót, amelynek öt évig a főszerkesztője. Később a kassai Főpolgármesteri Hivatalban Rudolf Schuster főpolgármester mellett dolgozik, majd négy évig kultúrdiplomata a budapesti Szlovák Nagykövetségen, Rudolf Schuster köztársasági elnöksége alatt az elnök főmunkatársa.

Élete utolsó évtizedeiben visszatért  az ifjúkorában abbahagyott íráshoz. 2010-ben Sziliceföld, Sziliceföld… címmel szülőfalujának állít emléket, majd harminc meséjét adja ki Csillagnyáj címmel.

2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, 2009-ben megkapta a Czine Mihályról elnevezett díjat. A nagyközönség Rudolf Schuster egykori köztársasági elnök 85. születésnapján rendezett, s a Duna Televízió által is felvett nótaesten láthatta utoljára.

„Máté László, a „közösségszolgáló” ma végleg itt hagyott bennünket, de egy biztos, megpihenni ott fönt sem fog. Nyugtalanul figyeli majd, merre fordul az annyira szeretett felvidéki magyarságának sorsa, s ha épp dörög vagy villámlik, bizonyosan ő üzen nekünk nem épp nyájas szavakkal” – így búcsúzik tőle a felvidék.ma hasábjain Balassa Zoltán.

Máté László rendszeres előadója volt a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága konferenciáinak – fölső képünk 2014-ben, a széphalmi múzeumban megrendezett találkozón készült, alsó képünk 2019 májusában, a határok nélküli irodalom első konferenciáján. Egyik utolsó írása a Balázs Géza szerkesztette Jelentés a magyar nyelvről 2016—2020. című kötetben jelenet meg (Petőfi Kulturális Ügynökség, Budapest, 2021) Korparancs: paradigmaváltás címmel. Emlékét tisztelettel megőrizzük.