Idén augusztus 20-án, Szent István király ünnepén indulunk útnak. Ez a nap különleges jelentőséget ad zarándoklatunknak, hiszen első királyunk ünnepe nemcsak államalapításunkra, hanem keresztény és magyar örökségünkre is emlékeztet bennünket. A zarándoklat mindig több egyszerű gyaloglásnál. Közös út, amelyen van időnk elcsendesedni, beszélgetni, imádkozni, egymásra figyelni, és elgondolkodni azon is, mit szeretnénk továbbadni az utánunk következő nemzedékeknek. Idei utunk egyik fontos gondolata a magyar nyelv megőrzése. Különösen nekünk, akik Magyarország határain kívül élünk, a magyar nyelv nem csupán a mindennapi kommunikáció eszköze. Összeköt bennünket családunkkal, múltunkkal, kultúránkkal és egymással. Anyanyelvünkben őrizzük történeteinket, imáinkat, dalainkat és mindazt, amit magyarságunkból tovább szeretnénk adni gyermekeinknek és unokáinknak. Zarándoklatunk során ugyanakkor magáért a zarándoklat jövőjéért is imádkozunk. Azért, hogy ez a sok évtizedes hagyomány tovább éljen, mindig legyenek, akik útnak indulnak, és legyenek fiatalok, akik egyszer majd továbbviszik azt, amit elődeink elkezdtek. Szent István ünnepén különösen is érezzük: örökséget kaptunk, de ezzel együtt feladatot is. Amit értékesnek tartunk, azt nem elég őrizni – tovább is kell adnunk. Induljunk ezért idén is közösen, hittel és reménnyel, és vigyük magunkkal az útra magyar nyelvünket, közösségünket, imáinkat és egymás iránti felelősségünket.