Devecserben 2010. október 4-én, a déli órákban átszakadt az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának gátja. Rövid idő alatt hatalmas mennyiségű lúgos, erős sodrású vörösiszap árasztotta el először a közeli Kolontár község egy részét, majd onnan a Torna-patak völgyében tovább haladva árasztotta el Devecser lakott területének egyharmadát is – hallgattuk megdöbbenve a híreket.

Grác, 2010. október 9: A sajtóból megismerve e szörnyű valóságot a gráci magyarok gyors és rövid szervezést követően egy telepakolt személygépkocsi és utánfutó elindításával elkezdték a vörösiszap károsultjainak megsegítségét. A segélyakció élén nem véletlenül Magistra Petritz Judit állt, mivel sok évvel ezelőtt Ajkáról elszármazva Grácba, jól ismerte a katasztrófát elszenvedő környéket, az ottani viszonyokat.

Grác, 2010. október 12-én este 20 óra: Dr. Fodor János atya kezdeményezésére, aki magyar lelkészként működött már néhány éve Grácban és Mag. Petritz Judit szervezésében több mint 100 ezer darab védőmaszkot és védő öltözetet (kb. 500 ezer Euró értékben, mai árfolyamon 192 millió Ft) szállított a gráci hivatásos- és önkéntes tűzoltóság segítségével Veszprémbe. A szállítmányt egy ORF (osztrák közszolgálati televízió) forgatócsoportja is elkísérte. Jómagam is tagja voltam a kísérő csapatnak, s másnap hajnalban értünk vissza Grácba. Sose fogom elfelejteni, ahogy a magyar rendőrök tisztelegtek konvojunknak az út szélén, tudhatták, hova megyünk, mit szállítunk.

Mivel nagy visszhangot keltett a segélyszállítmány, így a magyar tiszteletbeli konzulátus, majd a Forum Hungaricum – az akkor már adománygyűjtéssé vált – kezdeményezés élére állt.

Devecser várossal a konzulátus, Mag. Rudi Roth tb. konzul és én, a Forum Hungaricum képviseletében 2010. november 17-én vettük fel hivatalosan a kapcsolatot. Nem is gondoltuk akkor, hogy Toldi Tamás polgármester és Kovács László alpolgármester urakkal, azóta is tartó baráti kapcsolat veszi kezdetét.

A Forum Hungaricumról elmondható, mint karitatív egyesület, azzal a feladattal, céllal jött létre, hogy segítse a Grácban, Stájerországban tanuló magyar ajkú, magyar származású diákokat. Egyesületünk  e környezeti, sok-sok embert, gyermekeket érintő katasztrófára is érzékenyen reagált.

Segélyszállítmány felajánlása, szállítása és a katasztrófa sújtott kisváros többszöri látogatása után megállapodtunk, hogy a devecseri „Vackor Óvoda” felújítását anyagilag és tervezéssel támogatjuk. Iskolákból, szervezetektől, magánszemélyektől érkeztek anyagi támogatások, jótékonysági koncertek, művészek által felajánlott alkotások elárverezéséből, jótékonysági sportesemények bevételéből idővel egy komolyabb összeg jött össze az óvoda felújításának finanszírozására.

Grác polgármestere meghívására Devecser vezetői Grácba látogattak, találkoztak az akkori polgármesterrel, Mag. Siegfried Nagl-lel és tartományfőnökkel Mag Franz Voves-sel, s persze egy jótékonysági esten képviselték településüket. Természetesen nem csak anyagi felajánlások érkeztek. Egy ismert csokoládégyár szállítmánya átmenetileg a garázsomban talált helyet, amíg szép lassan sikerült Devecserbe szállítanunk a sok, finom édességet (talán jobb is, hogy nem egyszerre érkezett meg, hanem beosztóan, adagonként). Ezt követően egy osztrák cipőgyár adományait a környék több településén osztottuk szét.

Volt, hogy hatalmas mennyiségű plüss játékot vittünk ajándékba (háztetők szigetelésére fel lehetett használni, mivel tonnaszám álltak a játékok). 

Kérések is érkeztek a károsult Devecserből: levegőtisztítót kért az óvoda, amit Bécsből sikerült beszereznünk. Az óvodai sószoba, más néven sóbarlang, költségeit is támogattuk.

A nagy projekt azonban mégis az óvoda felújítása volt. Először egy bécsi építésziroda két munkatársát vittem el Devecserbe megnézni az óvodát, hogy felmérjék az adott helyzetet, s elgondolkodhassanak a várható, tervezett felújítási munkálatokról. Egy látványtervet dolgoztak ki a lapostető sátortető formává alakítására, a hőszigetelésre, a gépészeti berendezések felújítására és az árnyékolásra. Az elvégzett munkák számláinak az ellenőrzésére az osztrák Caritas-t bíztuk meg.

Az óvoda felújítása elkészült, mi is büszkék voltunk arra, hogy részünk volt benne, hiszen nagyon szép lett.

A megnyitóra, a felújított óvoda ünnepélyes felavatására több küldöttség is velünk tartott Devecserbe. A stájer tartományfőnököt a burgenlandi követte, majd a kereskedelmi kamara elnöke, végül az Osztrák Caritas elnöke is avatóbeszédet mondott a felújított óvoda átadásán, mindig nagy ünneplés keretében. Nem tudom, hogy ezt a gyerekek hogyan élhették meg, de mivel mindig, nekik való ajándékokkal érkeztünk, remélem ők is élvezték a találkozást, s a megszépült óvodát. Előadásuk, amivel biztosan izgalommal készültek, énekük, műsoruk nagy élményt jelentett nekünk.

Barátokra leltünk Devecserben, én szinte hazajárhattam a településre.

14 év telt el a katasztrófa óta! 

Remélem nem csak a vörösiszap szörnyű látványa tűnt el a településekről, Kolontárról, és Devecserből, hanem az emberek lelkébe is visszatért a nyugalom, a béke. Szeretettel gondolok arra a két évre, amikor szinte hetente Devecserbe jártam.

 A szerző: Csicsely Tamás, a Forum Hungaricum akkori elnöke, az MNYKNT jelenlegi alelnöke

A vörösiszap-katasztrófáról Aranyiszap címmel Balázs Géza írt ökodrámát. A Nyelvünk és Kultúránk 2026/4. számában olvasható: https://mnyknt.hu/nyelvunk-es-kulturank-2026-4/