Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Egy autóban Kányádi Sándorral

2019.10.03. csütörtök, 22:32

1 370 megtekintés

BALÁZS GÉZA  (Budapest—Gyula)

 

Ez az írás 2012. február 29-én született, meg is jelent a balazsgeza.hu oldalon. Néhány nappal korábban én fuvaroztam Kányádi Sándort Gyulára és vissza, ahol az Implom József Kárpát-medencei helyesírási versenyen előadást tartott, és átvette az Implom-díjat.

 

Nézőpont kérdése

 

Viszem a legnagyobb élő magyar költőt egy rendezvényre. Lefelé három és fél, vissza három óra. Végig beszél. Néha megfogja a karomat, hogy figyelek-e. Két kamion között. Egyszer telefonálok. Mikor leteszem, azt mondja, hogy ezt nem szabad. Nem bizony, végre én is szót kapok. Ötvenezer forint, ráadásul veszélyeztettem az egyik legnagyobb magyar költő életét. Az egyik? Kérdezi.

Némely történetét többször is elmondja. Emlékszik rá, tudatosan ismétel. Hogy ő magyarországi pénzt soha nem kért. Soha nem adott be pályázatot. Most is romániai nyugdíja van. Romániában 500 írónak-költőnek kiemelt nyugdíja van. Ebből jól meg lehet élni. És az 500-ból 10%-nak mindig magyarnak kell lennie. Életében jó beruházást csinált, sok gyerekverset írt. A gyerekekből szülők, nagyszülők lettek, mindenhol viszik a könyveit. Dedikálásnál nála állnak a legtöbben sorba. Személyre szólóan dedikál.

 

Kányádi Sándor az Anyanyelvápolók Szövetsége közgyűlésén, 2018 májusában (kép: BG)

 

 

A magyarországiak rosszul gondolkodnak. Amikor azt hallja, „erdélyi”, s ezért segíteni kell, már fordul is ki. Illyéssel is így kezdődött. Majdnem otthagyta. Egyébként is a magyarországiak Erdélyben jól érzik magukat, etetik-itatják őket, ha az erdélyi Budapestre jön, előveszik a noteszüket, hogy ezen a héten nem érnek rá.

 

Egyébként is. Egyszer az egyik pesti kerületben tartott előadást. Kérdezi őket, hogy 400 éve volt-e itt magyar iskola? Nem volt. És 200 éve magyar színház? Nem volt. Az ő falujában viszont volt.

 

Rosszul ítélik meg Ceauşescut is. 1968-ban Ceauşescu azt mondta, ha füvet eszünk is, de az adósságot visszafizetjük, mert ha adósok vagyunk, nem vagyunk szabadok. Mikor kivégezték, éppen akkor fizette vissza Románia az utolsó lejt. Irán adósa is maradt Romániának. Közbevetem, hogy Ceauşescunak azért vannak bűnei, eltett embereket láb alól. Kit? Egyetlent mondjak! Nem tudok mondani. Jó, börtönbe zárt embereket, de senkit sem végzett ki. Néhány év múlva át fogják értékelni. Vezetése alatt milliók kerültek vizes-penészes kunyhókból egészséges lakásokba. Igaza volt, amikor azt mondta: puccsot hajtottak végre ellene. Sokszor megkérdezte az írókat-költőket, figyelt a szavukra. Ma melyik politikus kérdez meg írókat, költőket?

 

Sütő jó író volt, de az igazi tragédiát nem írta meg. 25 évesen a kommunista párt központi bizottságának a tagja lett, s ez meghatározta látásmódját. Falujába nagy állami autóval tért vissza, az autót a falu végén hagyta. Az Anyám könnyű álmot ígér akkor lenne nagy mű, ha ezt is beleírta volna.

 

A magyarok sok hibát elkövettek. Apponyi elnyomta a nemzetiségeket, csodálkoznak, hogy megtörtént Trianon, s lett Magyarország körberágott macesz. Márton Áron felhívta a figyelmet arra, hogy a zsidótörvényeket nem szabad megszavazni. Mit keresett a második magyar hadsereg a Donnál? És miért jöttek ide a szovjetek? Aczéllal jóban volt. Szerette az irodalmat. Művelt volt. Megkérdezte, hogy miért nem engeditek a Beszélőt megjelenni, hiszen nincs benne semmi, ami egyébként is meg ne jelenhetne. Azt mondta, azért, mert ezzel mutatjuk meg a Nyugatnak, hogy nálunk létezik ellenvélemény.

 

Kányádi Sándor, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. (kép: BG)

 

És tudod-e, hogy mi a nemzet célja? Fordul hozzám két kamion között. István sem tudta, Géza tudta, mert erdélyi volt. És én is tudom, csippent a szemével. Az, hogy az Isten által számára kiválasztott nyelvet a lehető legtovább fenntartsa. És ez a románnak, az ukránnak is a célja.

 

Nem zavar, hogy állandóan beszélek?

1 hozzászólás

  1. Málnási Ferenc

    Hálásan köszönöm ezt a sok kérdést tisztázó írást,… eddig is sejtettem, hogy drága Sándor bácsink sok-sok problémát másképp lát, mint mi… Igazat adok Neki, s diákjaimnak is elolvasom ezt a szöveget, főleg, amikor Kányádi verset tanítok nekik…
    Köszönettel Málnási Ferenc ny. magyartanár

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu