A Börzsöny erdejében, a legmagasabb csúcstól, a Csóványostól mindössze két kilométerre van egy széles rét.

A réten található a Foltán-kereszt.

Közelebb lépve olvassuk: „Jézus nagyobb dicsőségére 1890 Foltán János orozva meggyilkolt erdész emlékezetére.

A bűncselekményt Sziva Zoltán nyomozta ki, és ennek eredményét közreadta a Turista Magazinban. Rábukkant a Budapesti Hírlap 1853. július 7-i számában egy tudósításra, mely igen értékes sajtó- és nyelvtörténeti dokumentum:

„Vácz, júl. 3.

Nem régen egy borzasztó és szívrázó eset adta elő magát a városunktól 3 órai távolságra eső környéken.

Herczeg Eszterházi Pál úr ipolypásztói uradalmában Hont megye innenső szélén hutai alerdész Foltán János f.é. május 2-án d.u. 2 órakor távozott el szerető családja – neje s két növeletlen gyermeke köréből, hivatalát teljesítőleg, de este, midőn az övéinél megszokott jelenni – visszajövetelére hasztalan várakoztak. Nem jött meg reggelre, nem másod s harmadnapra! Távoztával nem tudott róla senki bizonyost mondani, elveszett!

Jun. 24-én Pelczéder Titus erdőpásztor a szokolahutai, ugynevezett „szénpataki” erdőrészben vadászgatván – kopója hajtó – ugatás közt mintegy csalogatva egy csermely árkához inti őt, hol egy iszonyú kőhalom alól ruhát vonszol ki. Említett erdőpásztor megvizsgálván e véletlen tüneményt, látja, hogy a kőhalom alá emberi hulla temetett(?) el, azonnal jelentést tesz az illető erdészi hivatalnál, hol éppen váczi orvos Stróber János úr is jelen levén, rögtön a helyszínre siettek. A kő széthányása után a vízből Foltán János hulláját vonszolták ki, melynek valóságáról bizonyosságot csak a feje alá helyezett vadásztáska, egyenruha, s lábravalójába himzett F.J. betűk tehettek, minthogy már rothadó félben volt. Zsebében találtatott órája is, melynek láncza nem levén lejárva, mutatója 6 óra, 25. perczen állott meg, hihető tehát, hogy a rémítő gyilkosságot esti 6 órakor követték el rajta, s abban hihetőleg többen kellett részt venni. Mindkét szemtekéje kivolt vájva, s hihetőleg hüvelyk – aczél – vagy bicskával, koponyáján több rendbeli fejsze-ütés, tarkója keresztül a nyakcsigolyákon három helyen fejszével bevágva, mellén, s jobb lapcsontja körül számíthatlan késszurásokkal volt megsebesitve. Végre a vízbe vonszoltatott, s egy jó szekér kő volt hullájára gyászravatalul rá hányva.

Biztat a keresztény hit és remény, hogy ártatlan vére bosszúért kiáltva fel a könyörülő egekhez-gyilkosai kézre kerülendnek, kik valóban megérdemlik, hogy a törvény szigora által legkeményebben sujtassanak, miután egy szegény özvegyet két neveletlen árvával, csaknem koldusbotra juttattak.”

És folytatása is lett a tudósításnak (Budapesti Hírlap 1853. augusztus 10.)

„Megírtam volt nemrégen (jul.3.1. B.P.H. 158-dik sz.) ama borzalomteljes tényt, miszerint Hont megyében a hutai erdősz Foltán János kegyetlenül megöletett, gyilkosai most kézre kerültek.

A főgyilkos Bolda András, 23 éves, perőcsényi, hontmegyei születés, Kánai József szokolai lakos szolgája, szabadságos katona. Segédje Bricsko Szabó József, 21 éves, nős, özv. asszony fia Szokoláról. E két gonosztevő f. évi május 2-án a tilosban levén, említett szerencsétlen erdősz által észrevétetve, már előre alkudoztak, hogy odaérkezőt azonnal ki fogják végezni az élők sorából. A boldogult mitsem sejditvén a veszélyről, kérdőre vevés végett megszólítja, s Bricsko Szabó József eléje állván, összetett kézzel rimánkodik – a t. olvasó véleménye szerint – kegyelemért, azonban csak ürügyül, hogy a főgyilkos addig háta mögé sompolyogva lesujthassa! Ez meg is történt, mire szegény erdősz arczra bukván, az alczinkos – fejsze levén kezében – gaztársa által feje levágására unszoltatott, megborzadva azonban a bűntől, nem meré tenni, de amaz kiragadván a fejszét, azzal a szerencsétlen nyakán hármat vágott keresztül, s fokával koponyáját is összezúzta. Itt még nem volt vége az égbekiáltó marczangolásnak, egy elővont hegyetlen késsel melle s oldala összeszurdostatván, a czimbora segélyével a patakba hurczoltatott, s hulláját nagy kőhalmazzal beborították. Csakugyan esti 6 órakor történt a véres áldozat mészárlása, a vallomások igazolták a vizben megállt óra mutatóját, mely a hullával megtaláltatott.

A bűn világosságra hozója egy harmadik egyén volt, ki az nap szintén a tilosban legeltetett. Gyanuból befogatván, a valódi czinkosokra utalt, kik a kerületi derék főbíró igen ügyesen irányzott legügyesebb vallatása következtében – mindent kibeszéltek. Így a gonosztevőket most méltó büntetésük várja.”

A tudósításokból akár egy író tollára kínálkozó dráma bomlik ki. Hogy mi lett a méltó büntetés erre a brutális cselekedetre, egyelőre homály fedi.

Forrás: https://www.turistamagazin.hu/blog-bejegyzes-1/a-borzsony-sziveben-talalhato-kokereszt-legendaja