Elhangzott 2026. szeptember 17-én a balatonkeresztúri Bél Mátyás Látogatóközpontban tartott Hamvas-butikkonferencián

Hamvas az 1962. február 4. című esszéjében ezt írja: »Minden jel arra vall, hogy a legközelebbi korszakban a föld uralkodó lénye nem az ember lesz«.  Több mint hatvan év után, a jelen történeti pillanat mintha igazolná a jóslatot, hiszen embernek lenni a legnehezebb feladatnak tűnik.

Hamvas szerint az ember eltávolodott a hagyománytól, attól a tudástól, amely mindannyiunkban megvan, de megfeledkeztünk róla, elszakadtunk tőle, ezért az alapállást újra helyre kell állítanunk. A gondolat, a szó és a tett egységére kell törekednünk, nyitottá (aletheia), igazzá, tisztává, éberré kell válnunk, meg kell építenünk az autentikus élet alapjait, amelyben véget vetünk a pszeudológiáknak, a korrupt létezésnek, a hazugságszisztémának, és a másokkal szembeni elvárásainkat először magunkon valósítjuk meg. Normalizálni kell a korrupt létet és ez az, amit a modern korban nyilvánvalóan elfelejtettünk, mivel nem tudjuk, hogyan kell csinálni. Ez az, ami nehéz, mert az embertől a legnagyobb szellemi erőfeszítést követeli.

Hamvas írása, amely egybeforrt életével, meghatározó jelentőségű volt számomra, egyedi erővel világította át azokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztattak/nak, érdekeltek/nek, felelet nélkül maradtak, vagy az életem történteit. Hamvas műveit olvasva jöttem rá, hogy az út befelé vezet. Ezért rögtön tudtam, hogy le kell fordítanom szlovén nyelvre, hogy a gondolatai a szlovén olvasó számára is feltáruljanak és azok is beszélgethessenek vele, akik nem tudnak magyarul.

Megtapasztaltam, hogy amikor az ember egy dologra összpontosít, akkor ott történik valami. Így 2003-ban a legnagyobb és nemzetközileg is ismert ljubljani Beletrina kiadónál megjelent a Silentium, a Titkos jegyzőkönyv, az Unicornis szlovén nyelvű fordítása. Munka közben megismertem Dúl Antal szerkesztőt és Danyi Zoltán fiatal Hamvas-rajongót, aki Hamvas kéziratát készítette kiadásra a Medio Kiadónál. Dúl Antal meghívott a Karnevál rendezvényre Balatonfüredre, ahol találkoztam Sava Babičcsal, Hamvas szerb fordítójával, ő mesélte, hogy Szerbiában egy nő utolsó kívánsága az volt, hogy halálakor a koporsóba a feje alá Hamvas könyveket tegyenek.

A következő évben aztán lefordítottam A bor filozófiája című esszét, itt el kell mondanom, hogy az esszét fordításra a könyv szerkesztője és az előszó írója Goran Janković bosnyák menekült javasolta, akinek szívügye volt a könyv megjelenése, hiszen amint az előszóban is leírta, 1991-ben Szarajevóban bukkant rá a Titkos jegyzőkönyv című kötetre, amely sokat segített neki a háború első hónapjainak a túlélésében, és amikor menekült Boszniából, akkor is Hamvas írását vitte magával. Miután Szlovénia befogadta, és a KUD France Prešeren kiadónál rátalált egy olyan közösségre, amely lehetővé tette a számára, hogy „élje Hamvas gondolatait”, nem nyugodott meg, amíg nem hozta létre az Aletheia sorozatot, amelyet A bor filozófiája nyitott meg, habár a Titkos jegyzőkönyvet szerette volna, de a fent említett nagyobb és híresebb kiadó megelőzte.

2010 táján láttam először a Hét nap című filmet, amelyet Sülyi Péter rendezett a nyolcvanas években a Magyar Televízióban bemutatott magyar értelmiségiekről szóló sorozatban. A film forgatókönyve Istenről szóló idézetekből áll Hamvas műveiből. Rátóti Zoltán fiatal színészként szerepel benne. A film elbűvölt. Lefordítottam a szövegét, ellátuk szlovén feliratokkal és kész volt a bemutatásra, de ehhez kellett még egy kis idő. Éspedig az Esemény/Dogodek című koncepció kidolgozásáig és kivitelezéséig. Muraszombaton, ahol most már 40 éve fordítóként dolgozom, toborozni szerettem volna a gondolkodó és alkotó embereket, hogy teret alakítsunk a megmutatkozásra, kinyilvánulásra, találkozásra, együttlétre a közönséggel, amely ne csak közönség, hanem közösség legyen. Az alapfeltétel a pénztől való elhatárolódás volt, a gondolatok, alkotások megosztása. Így alakult ki az Esemény, naggyal írva, a művészek ajándéka a közönségnek/közösségnek, egy egynapos művészi, alkotói megnyilvánulás, képzőművészeti kiállítással, versolvasással, klasszikus élő zenével, építészeti előadással, a központi része pedig mindig Hamvas Béla írásainak közös olvasása volt, úgy, hogy a szlovén nyelvű szöveg ki volt vetítve, így mindenki követhette és könnyebben felfoghatta a hangos felolvasást. Az olvasást beszélgetés követte.

Emlékszem, hogy az első Esemény 2014. január 25-én a muraszombati várban volt.  És ekkor került bemutatásra A hét nap című film is.

Az Eseményre mindig más-más szövegrészeket vagy esszéket választottam, és érdekes módon minden szépen összehangolódott, a zene, a versek, a beszélgetések. Felolvastuk pl. A rántottleves, a Megrendelés, A cseresznyét szedni, Az ágy című esszét, az utóbbit kinyomtatva odaraktam a székekre, hogy a közönség hazavihesse. A korrupt létről, a hazugságról szóló szövegrészeket, az Interview egy részét, a Metapoiezist stb., volt választék, hiszen 2010-ben megjelent a Patmosz I. kötete, amit két év után követett a II. kötet fordítása is a KUD Apokalipsa kiadónál, amely a pécsi Jelenkor folyóirat szerkesztőségével épp ebben az időszakban működött közre egy Folyóirat a folyóiratban című projekt keretében, ami azt jelentette, hogy a szlovén Apokalipsa folyóiratban megjelent a Jelenkor akkori száma szlovénul (benne egy rész a Patmosz első kötetéből), Pécsen a Jelenkor folyóiratban pedig magyarul egy rész Edvard Kocbek szlovén író és értelmiségi írásaiból. A projekt zárórendezvényén találkozott a két nagy gondolkodó: Hamvas Béla és Edvard Kocbek. De Hamvas az Esemény keretében is találkozott még egy olyan szlovén gondolkodó emberrel, akivel ő, feltételezzük persze, szívesen elbeszélgetett volna. Ez Janez Svetina (1941–1991) szlovén író, fordító, világjáró, a keleti filozófia kutatója volt, aki a szlovén függetlenségi háború első civil áldozata. Egy szemtanú ezt így írta le: »(Gornja Radgonán) Eltávolodott a csoporttól, amely a jugoszláv konvoj előrenyomulását figyelte. Kilépett az utcára, és felemelte a fényképezőgépét, amikor géppuska-sorozatok végeztek vele.« A találkozás azt jelentette, hogy mindkét írótól felolvastunk egy-egy szövegrészt, amit beszélgetés követett.  

Mivel a város vezetősége Muraszombaton nem volt hajlandó helyet biztosítani az Eseménynek, hogy ezt helyben fejlesszük és bővítsük, rákényszerültünk egyéb városokba látogatni, Ljubljanába, Mariborba, Ptujba, Lendvára, Szentgotthárdra, Őriszentpéterre. Egy-egy városban többször is szerepeltünk. Ljubljanában már komoly Hamvas-rajongó csapat alakult ki, amely követte az Eseményt. Voltunk a Szlovén Tudományos Akadémia Kutatóközpontjában, az akkori Balassi Magyar Kulturális Intézetben, a Hostel Celica nevű, börtönből átalakított szállodában.

Az Esemény öt éven át élt, aztán 2019-ben megszűnt. Volt facebook oldala és jelen volt a sajtóban, a médiában.

Meg kell még említenem a Szlovén Könyvvásárt 2018-ban Ljubljanában, a Cankar Otthonban, amely Szlovénia központi művészeti és kulturális intézménye, amelynek fókuszában a magyar irodalom volt. Erre az alkalomra lefordítottam a Nevezetes névtelen című filmet Hamvas Béláról, amelyet Katona Zsuzsa rendezett 2016-ban. Megszerveztem a film bemutatását és a filmet követő beszélgetést is, amelyen Janko Rožič építésszel és esszéistával és Primož Repar filozófussal beszélgettem. Emlékezetes est volt, szép számú közönséggel, érdeklődő emberekkel.

Majd mindhárman részt vettünk Szentendrén egy filozófiai konferencián, amelyre dr. Thiel Katalin hívott meg bennünket, miután jelen volt Ljubljanában a Patmosz II. szlovén fordításának bemutatásán. Nagy élmény volt számomra Szentendrén látni Hamvas házát, jobban el tudtam képzelni, hogy milyen „novemberben kilépni a verandára és sehol semmi, csak a szürkeség…” Ellátogattunk Margescu Mária házába is, aki őrzi Hamvas ágyát és néhány bútordarabját.

Szentendrén találkoztam Palkovics Tibor filozófussal, aki akkor a Hamvas Béla- hagyaték és archívum gondozója volt. Megbeszéltük, hogy készít egy válogatást Hamvas korai írásaiból, amelyek csak folyóiratokban jelentek meg 1936-ig, és amelyek a krízisről szólnak. Így jött létre 2020-ban a Krizologija című szlovén kötet, amely magyarul könyv formájában nem létezik.

Hamvas műveit Szlovéniában írók, filozófusok, művészettörténészek, kritikusok idézik írásaikban, könyveikben, doktori munkájukban. 

Most a Scientia Sacra fordításáról beszélgetünk Primož Repar kiadóval. Ha lesz erőm és a konstelláció is kedvező lesz … »Amíg emberek vagyunk, nincs mitől félnünk«. (Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv, 1962. február 4., 43. oldal)