Gárdonyi Géza egy könyvét olvasom, benne Az én falum remek elbeszéléseit és a gyermekkorára való emlékezéseket.
Ebből értesülök róla – nem tudtam eddig -, hogy Gárdonyi apja, Ziegler Sándor Mihály lakatos, feltaláló a Büktől alig 15 km-re lévő Sopron vármegyei Nemeskéren született és nevelkedett, evangélikus családban. Ő aztán később fegyvergyárosként, tiszti rangban szolgálta a szabadságharc honvédseregét, később pedig az első cséplőgépek üzemeltetői közé tartozott. A szabadságharc bukása után súlyos megtorlás várt volna rá, de sok ötletes akción át mindig elszökött, és hazatért Nemeskérre. Itt az első ember, akivel találkozott, az egyik keresztapja volt (kettő volt neki) – aki besúgta a hatóságoknak, melyek letartóztatták, de egy idő után onnan is ügyesen kikerült.

Három kis nemeskéri részlet a könyvből:
1. „Apám a gyermekkorát a szülőfalujában töltötte. Ott járt iskolába is. Ő még a Kistükör-ből tanult, amelynek cifra verseit sohase felejtette el, s különösen mulatságosnak találta, hogy a könyv írója az egész országban megjelölte azokat a helyeket, ahol jó bort lehet inni.
Az iskolában erősen dolgozott a virgács. Szerepelt a hasábfa és kukorica is, mint térdelést súlyosbító szerek. Ezenkívül a tanító léniával vert körömre.”
2. „Egyszer az iskolában a tiszteletes úr elmagyarázta: milyen volt az a parittya, amellyel Dávid főbe sújtotta Góliátot.
A következő napokon a pap nem csekély megbotránkozással tapasztalta, hogy az üvegháza ablakaira úgy potyog a kő, mintha az égből esne. Az iskolások ugyanis mind parittyát csináltak, s a pap kertje alatt levő réten gyakorolták magukat a parittyázásban.”
3. „Apám a pap házánál otthonos volt. Egyszer, hogy maga ült a szobában, egy nagy, régi nyomtatványon akadt meg a szeme. Címe a nyomtatványnak, amint emlékszem, ez volt: „A csepregi vérfürdő”. (De lehet, hogy más község volt az. Elvégre harmincnál több esztendeje, hogy apám ezt elbeszélte.)
Ebben a könyvben az volt leírva, hogy a római katolikusok a vallási küzdelmek idejében rárontottak a protestánsokra s öldösték őket.”
(Az 1621. évi csepregi veszedelemre utal, melyben természetesen nem általában a római katolikusok, hanem a császári haderő gyilkolta a helyi evangélikusokat. Itt jegyzem meg, hogy bár apja evangélikus volt, Gárdonyit katolikusnak keresztelték, és ő az egyik legszebb katolikus karácsonyi ének, a „Fel nagy örömre…” kezdetű írója.)

A szerző Gyurácz Ferenc, forrás: Facebook