Száz szeme van fekete,

Vékony nyakon ring feje,

S ha szép is a virága,

Emberben a hitványa.

Akár első, akár sokadik olvasást követően is faggatjuk ezt a négysoros versikét, elsőként is a mákra gondolhatunk, azután meg a tetteiben, szava megtartásában meglehetősen ingatag, ezáltal hitványnak is nevezhető emberre.

A továbbiakban rendszeres és sokféle forrásból történő olvasásra buzdítom mindannyiunkat, ahogy magam is tettem s teszem gyakorta … Még 2017. július 12-én tett közzé Lovassy Ilona tanulságos gondolatokat a fészbúkon (FB) eleink gyógyító tudásáról, amit lehetséges, hogy már majdnem teljesen el is feledtünk. Az egyik gyógyító, gyógyításra is kiváló kincsünk a mák, vagyis a Papaver Sativum és Ahipena. Ezzel összefüggésben máris ismerjük meg, hogy a boldog emlékezetű Heltai Gáspár 1578-ban miképpen kívánt Istentől jó egészséget minden jámbor, istenfélő embernek. Ezeket a gondolatokat vegyük mi magunk is figyelmünkbe: „A Bölcs Isten megteremtette magát az ő teremtésében minden módon, hogy az emberek őt megismerjék, őt tiszteljék segítségre való hívással. Megékesítette a Földet nemcsak sziligy és vad oktalan állatokkal, hanem fáknak, füveknek megmondhatatlan sokféle gyönyörűséges voltával, melyekkel az embereknek nemcsak teste tápláltatnék, hanem szemek is tekintettel gyönyörködnék, és ha betegségek történnek, orvossággal testeket gyógyítanák.”

Érdemes a mákot megismernünk, tisztelnünk, segítségül hívnunk, mivelhogy nemcsak rendkívül kedvelt tápláléka a magyar embernek, hanem szemet is gyönyörködtet a finom-érzéki szépségével, a fátyolszerű virágszirmaival, ráadásul gyógyító is volt egykoron, hát ne is feledjük el, inkább őrizzük és alkalmazzuk a máknak ezt a különleges, betegségűző képességét!

A mák név már 1305 körül, ama híres-nevezetes Besztercei Szójegyzékben, azután 1405 táján a Schlägli Szójegyzékben, majd 1533-ban Murmelius szótárában és 1560 időtájban a Gyöngyösi Szótártöredékben is felbukkant. Az 1570-es években elkészített kéziratos orvosbotanikai művében, az Ars Medica címűben Lencsés György is írt a mákról. Azután olyan jeles tudós személyiségek, mint Melius Juhász Péter és Pápai Páriz Ferenc is tudósított a mákról. Az 1783-as esztendő azért fontos, mert Benkő József könyvében ekkor fordul elő először a kerti mák, az étkezési mák mellett az orvosi mák megnevezés.

A bőven adatolt tudománytörténeti kitekintés után a művelődéstörténeti és a néprajzi tudásunkat csiszolhatjuk, fényesíthetjük.

A mák már évezredek óta a világ minden részén ismert és kedvelt növény. Vallásos szertartásaikban a mákféléket a sumérok a Krisztus előtti III. évezredben használták. Meg ne feledkezzünk a búzatáblák szolgálóleányainak nevezett pipacsokról és az érzéki szépségű kerti változataikról se. Ovidiustól, a római aranykor költőjétől azt is tudjuk, hogy Koré istennő neve mákot jelent. Krétán találtak olyan Koré-szobrot, amelyen az istennő fejdíszét mákgubók díszítik. Olvashatunk egy olyan aranygyűrűről, amelyen az a jelenet szerepel, amikor Démétér (a görög mitológiában a termékenység, a mezőgazdaság és az aratás istennője, a gabonaföldek és az anyaság védelmezője is) mákgubót ad Korénak, aki elfogadja azt, mert számára megnyugvást hoz. Homérosz az Iliászban úgy említi a mákot, mint a gondtalanságot hozó ital növényét. Kínában is igen régi kultúrnövény; a mákkal összefüggő első írásos adatok a Krisztus előtti VIII. századból, a Csen-csang Csi dinasztia idejéből valók.

Nyugodt lélekkel állíthatjuk immáron, hogy minden kulturális és művelődéstörténeti hagyomány szerint az istenek világához tartozó növény a mák.

A mák már az ókorban is fontos kábító hatású gyógynövény volt.

Az ópium élvezete 900 körül terjedt el a mohamedán országokban, ahol az alkohol fogyasztását a vallás tiltotta. A XVII. század óta Kínában is népszerű lett, és kínos-terhes népszokássá vált. Az ópiumbehozatal megtiltása és 20 293 láda megsemmisítése 1839-ben Anglia és Kína között az ópiumháború (1840–42) kitöréséhez vezetett. Az ópiummonopóliumot kézben tartó és a haszonból részesedő angolok a kereskedelem szabadsága címén Hongkong elszakadását kényszerítették ki.

A mákból nyerik a morfint és a kodeint, ezeket a legfontosabb fájdalomcsillapítókat, valamint a heroint is, ezt az erős kábítószert, amelynek a fogyasztása szenvedélybetegséghez vezet. A mák érett magjától eltekintve minden része kábító hatású vagy mérgező. Magyarországon is, a régmúlt időktől ismert volt, például Diószegi Sámuel már 1813-ban ekként írt az Orvosi Fűvész Könyvében a mákról: „Alig van oljan Orvosi szer, meljnek haszna olj sok különböző nyavajákban jóltévő vólna, mint az opium, mert ez igen hatalmas, először ingerlő, azután tsak hamar fájdalomenyhítő, görtsoszlató, és végre álomhozó erővel bír. De annak kirendelését tanult és próbált orvostól kell várni, a’ ki a’ beteg testének alkotásához, érzékeny vótának minéműségéhez, és a’ betegség állapotjához tudja azt intézni: mert különben, ha kelletinél többet vésznek bé belőle, vagy akkor, a’ mikor annak munkája a betegség okát még neveli; elrontja, sőt megöli az embert…”

Régebben gondatlan anyák szirupot készítettek a mákból a kisgyermeknek, mert elalszik tőle és csendben van. A gyermek agyát azonban a méreg megtámadja. Előfordult Kárpátalján is, hogy a száraz gubóból főtt teát itatták a csecsemőkkel, hogy ne sírjanak.

Vannak ám más praktikák is a gyógynövénynek is nevezhető mák használatáról és használatáról, lássunk néhányat a rég- és közelmúlt bölcs könyveiből!

A mákfejek főzetét külsőleg halánték-bedörzsölésre és lábvíznek használták, mert kábítólag hat és álmosságot idéz elő. A mák magvai beleknek folyását enyhítik, kiváltképpen a fehér magok, ha vízben megfőzik őket és így isszák. Vérhasból, kólikából okozott nagy bélfolyásokat enyhítenek a mákszemek. A mák magjai, ha megeszi őket az ember, alvást okoznak és hátráltatják a viszketést, eltüntetik a tomboló tetveket és serkéket. Egyébiránt hűtő természetű is a mák, sőt még a szédelgő fejeknek is jó mindenféle mák. Ám a fekete mák, vagy ennek a vize náthát és fejből folyó rútságot, vagyis a hurutot is megállítja. A szelíd mák, közismerten: a kerti mák magvai belek fájását enyhítik. A mák a hasmenés ellenszere. Elsősorban gyermekek hasmenésének megfogására javasolt.

Kicsinyt emlékezzünk meg a háziasszonyok idevonatkozó tudásáról! Arról van szó, hogy tudták ám ezek a jótét lelkek, hogy a mák közkedvelt migrénűző, görcsoldó, kedélyállapot-javító szer, mivelhogy segít kilábalni az elhanyagoltságból, a bezártságból, a kiábrándulásból, a kibillentségből. Szó, ami szó, hogy a mák enyhíti a lélek fájdalmát, megszünteti a szorongást, feloldja a gátlásokat, ellazít, fokozza az elégedettség és a megnyugvás élményét, folyamatossá teszi az öröm érzését. A mák füstje, főzete légzéskönnyítő hatású, az asztma tüneteinek csökkentésére is alkalmas. Menstruációs görcsök, illetőleg a korai magömlés kezelésére a gubóból készült főzetét fogyasztották a pár percnyi örömteli élménynél többre vágyó férfiak.

Szlovákiában több évvel ezelőtt egy egész temetőnyi sírt kellett exhumálni, amikor áthelyezték azt a falu túlsó oldalára. Mindenki legnagyobb meglepetésére a csontok teljesen ép állapotban voltak, méghozzá olyannyira, hogy tudományos vizsgálatot indítottak az okok felderítésére. Az eredmény egyszerre volt banális és megdöbbentő. Kiderült, hogy a helyi lakosság rendszeresen, heti 3-5 alkalommal fogyasztott étkezési mákot különböző ételek formájában, mivelhogy éppen a máktermesztés volt a falu egyik fő bevételi forrása.

A további tudományos kutatások kiderítették, hogy a mák olajának a rendkívül magas foszfortartalma a felelős a kalcium hatékony felszívódásáért és a csontokba való beépüléséért. A mák nagy mennyiségben tartalmazza azokat az anyagokat, amelyek megkönnyítik a kalcium, a vas, a folsav felszívódását; mindezen anyagok az egészséges csont megtartásához szükségesek. Ha 12-16 hónapon keresztül fogyasztunk napi 1-1 mokkáskanálnyi mákolajat, akkor még az előrehaladott csontritkulás is egészséges állapotba hozható.

Ha tehetjük, lapozzunk bele Rosta Erzsébet Hiedelmek, hagyományok, babonák című könyvébe! A legnyilvánvalóbb információ, hogy a mák a mágikus növények közé sorolandó: a mák a halálhoz és az alváshoz kapcsolódik. A mákgubó számtalan magja a bőséget jelképezi, ugyanakkor kábítószerként és fogamzásgátlóként a hiábavalóság szimbóluma. A néphitben a boszorkányokkal kapcsolatban, mágiában, ráolvasásokban, jóslásokban gyakran szerepelt a mák, minthogy mágikus növény. Termékenységvarázslás céljából az ifjú házasokra mák magvait szórták, hogy különleges szaporodási képessége legyen az ifjú párnak.

De a máknak más oldalait, főképpen a jelentésváltozatait akkor is firtathatjuk-kutathatjuk, ha megszemléljük a népi bölcsességeinkben fogant gondolatokat.

Hasznos segítőnk ebben a tájékozódásban a híres-nevezetes Margalits Ede, aki bölcseleti doktor, filológus, egyetemi tanár, fordító, író is volt; 1864-től 1894-ig gyűjtötte tizenegy nyelven a közmondásokat kis papírszeletre írva, azután rendezte őket a ma is rendkívül népszerű könyvébe, a Magyar közmondások és közmondásszerű szólások címűbe.

Annyi, mint a mákszem. Apró, mint a mákszem. Egy mákszemnyi. Mák ez, nem makk. (A kicsiségre, az apróságra, a cseppnyi mennyiségre való rácsodálkozás kimondása történik nyelvi képpel.)

Jó volna mákot vetni. (Mind elhallgattak az asztalnál, mert mákvetéshez igen csendes idő kell.)

Könnyebb a mákot elszórni, mint összekaparni. (A túlzásra, a nagyzolásra, a hamiskodásra rámutató, hasonlatban felhangzó intés.)

Nagyszemű búza, mint a mák. (Bizony, kritika a javából!)

Szapora, mint a mák. (A bőség kedveskedő megállapítása hasonlat formájában.)

Sok mákszem mázsát nyom. (Ezt az igen szemléletes népi bölcsességet gróf Széchenyi István a Lovakról című könyvében így fogalmazta meg: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”)

Előtte mákszem a hegy is. (Kevély az illető.)

Mákos a feje. (Nem kertelek, mert biz’ ezt jelenti: bolond az illető.)

A mák magja nagyon gazdag olajban, ezért tápláléknak, fűszernek egyaránt használják már az ókor óta. A mákos kalács, a mákos tészta, a mákos patkó még ma is népszerű ételek, de régen még kedveltebbek voltak.

A mák magvaiból préselt aranysárga olaj gazdaságilag fontos cikk, a kellemes íze miatt elsősorban étolajnak használják. Olajfesték is készíthető belőle, levegőn hamarabb megszárad, mint a lenolaj.

Érdemes legalább egy pillantást vetnünk a Luca-szék és a mák kapcsolatára is. Azt régóta tudjuk, hogy termékenységvarázsló nap december 13-a, Luca napja, meg kell tojózni a tyúkokat, hogy bőven tojjanak. Luca napján kezdődik a Luca-szék készítése. Ezt a különleges széket 13 napig 7-, 9- vagy 13-féle fa 13 darabjából kell elkészíteni. Mindennap csak egyet-egyet szabad felhasználnunk. Az utolsó darabot az éjféli misére indulás előtt illeszthetjük a gondosan, türelmesen készített székünkbe. Ha erről a varázs erejű székről a templomban körbe-körbe tekintünk, akkor rámutathatunk a felismert boszorkányokra. A boszorkányok úgy védekeznek az elfogásuk ellen, hogy maréknyi mákot szórnak egy pillanat alatt maguk köré. Amíg az emberek felszedegetik a mákszemeket, a boszorkányok már el is illannak!

Más népek csupán fűszerként, péksüteményre szórva használják a mákot, a magyarok viszont nagykanállal eszik. Azt szoktuk mondani, hogy a magyarok bolondulunk a mákért, legyen az guba, pite, béles, torta, muffin, bejgli vagy kalács.

Ezek után következzék egy-kettő a legbiztosabb mákos sütemények közül! Számtalan mákossütemény-receptet találhatunk a világhálón, ahol ünnepekre és a hétköznapokra is vannak jobbnál jobb receptek. A mákos guba nemcsak nagyon finom, hanem az egyik legspórolósabb (= legtakarékosabb) csemege is. Maradék kifliből, zsömléből, esetleg száraz kalácsmaradékból pillanatok alatt nagyon olcsón összedobható mennyei desszert. Vaníliasodóval vagy fagylalttal kínálva egészen különleges. A magyarok karácsonyi menüjéből sem hiányozhat a mákos guba.

A régimódi mákos pite a nagyi receptje szerint: abbahagyhatatlanul finom. Az omlós, vékonyra nyújtott tésztán vastag mákos töltelék terül el, látványban és ízben is a régi időket idézi. Bár a mákos töltelék isteni, az elkészítésétől sokan tartanak. A félelem oka, hogy folyós lesz. Ahhoz, hogy elkerüljük a malőrt, mindig várjuk meg, hogy a forró tejjel egybeforgatott mák kihűljön, és csak utána keverjük hozzá a tojássárgáját és a keményre vert tojáshabot. A régi receptekben vaj helyett sertészsír kerül a tésztába. Ha hűek akarunk lenni a szokásokhoz, akkor mi se restelljünk zsírt használni, ettől ugyanis sokkal porhanyósabb lesz a tészta.

Magam úgy érzem, hogy eme parányi feketeség és szaporaság, mármint a mák dolgában mindent, amit tudtam és fellelhettem, iparkodtam ismereterősítő, tudásgyarapító és étvágyfokozó szándékkal egybe fogni, jól megforgatni, azután kisimítani, végül az olvasók elé helyezni, hogy sokan örvendezve mondhassuk: ma is tanulhattunk természetbarát, bölcs eleinktől. Úgy igaz-e?

A szerző: Dr. H. Tóth István CSc, egyetemi docens, Kecskemét – Ungvár – Budapest