A gyászjelentések mellett közölt fényképek felidézik az eltávozott arcát, rábólintunk, hogy igen, ilyennek láttuk utoljára, aztán mellé tesszük gondolatban, vagy valóságosan is saját fényképeinket, saját emlékeinket. Halzl József számomra mindig úgy jelenik meg, ahogyan ott áll a Műegyetem lépcsőjén minden október 22. késő délutánján, és mosolyogva nézi az ezernyi fiatalt, ahogy fáklyáikat egymáséiról gyújtva, sorokba rendeződnek, s elindul a menet a Bem tér felé.
Ezen a fényképen, de inkább filmen, ott vannak Halzl József számára a legfontosabbak: mögötte a Műegyetem, amely nemcsak diplomát, s hivatást adott neki, de 1956 feledhetetlen emlékét is. Ezt őrizni, minden évben megünnepelni –egyike volt ő is a kezdeményezőknek. Mellette ott áll felesége, aki pontosan érzi, milyen felkavaró élmény férje számára az imént lezajlott, az Egmont nyitánnyal véget ért ünnepség, és vigyáz arra, hogy ne csatlakozzon nyolcvan és egynéhány évesként a friss tempójú gyalogmenethez, ha szíve szerint meg is tenné. S ott vannak a fiatalok, akikért Halzl József élete legnagyobb hatósugarú és jelentőségű művét, a Rákóczi Szövetséget megszervezte. A mosoly nekik szól, de azt a megnyugvást is kifejezi, hogy a másik oldalán álló Csáky Csongor személyében alkalmas utód viszi tovább az ügyet.
Amikor bő harminc évvel ezelőtt megjelent a Felvidékről elűzött vagy elszármazott magyarok szerveződő egyesületében, középkorú, mérnöki pályáján elismert vezető volt. Felvidéki gyökerei miatt csatlakozott, s noha együttérzett az akkor többségben lévő, sok szenvedést, megaláztatást átélt idősekkel, tudta, hogy csupán a panaszok sorolására és a nosztalgiára nem lehet tartósan építkezni. Határozott, nyugodt, az olykor feltámadó indulatokat mindig kezelni tudó személye nagyon hamar elnyerte a többség bizalmát, s megválasztották elnökké. A szervezet névválasztása is telitalálat volt. II. Rákóczi Ferenc történelmünknek olyan kivételes alakja, akit minden korszak és minden politikai irányzat elfogad. Sőt, nem csak a magyarok. Az ő jelképes zászlaja alá nemcsak az akkori szervezetben még kisebbségben lévő fiatalok álltak, de – mint tudjuk, tapasztaljuk – újabb és újabb nemzedékek is.
Mai, békésebb körülmények között és egészen más célokkal, de hasonlóan, minden oldal tiszteletét kivívó vezető volt Halzl József. Lánglelkű szónoknak még legelfogultabb hívei sem mondhatták, de minden körülményt felmérő és átlátó, szervező tehetségét azok sem vitathatták el, akik az általa képviselt értékektől és céloktól távol álltak. Módszerét, ha meg lehet fogalmazni, tanítani és követni kellene. Úgyszintén életművét a maga teljességében áttekinteni. Most azonban csak a gyászt érezzük, a veszteséget amiatt, hogy ismét eltávozott a magyarságnak egy kiemelkedő alakja.
A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elnöksége nevében:
Cservenka Judit alelnök
0 hozzászólás