Jókai Mór 200 éve, 1825. február 18-án született Komáromban, 1904. május 5-én halt meg Budapesten. Kérésére egyszerű sírban temették el a Kerepesi temetőben. Sírja fölött nincs sírkő és az első fejfa a saját háza kapujának a fájából készült. 1928-ban készült el a sírt körülölelő oszlopos kerengő.

Jókait úgy tartjuk számon, mint a nagy és örök mesemondó, regényíró. Ma már kevesen tudják, hogy saját korában sikeres drámaszerző is volt. Jókai nagy utat járt be: Petőfi és Kossuth barátságától, a 48-as szabadságharc eszméjétől élete végén eljutott a Ferenc Józsefnek is szánt királyhimnuszig. Nyelvi stílusának egyes bökkenőit már életében kritizálták. Fábián Pál nyelvész azonban tágabb összefüggésben így látja: „nemcsak Jókai írt úgy, ahogy mi ma beszélünk, mert ráérzett a nyelvi fejlődés főirányára, hanem mi is úgy beszélünk, ahogy Jókai írt, mert több mint egy évszázadon át milliókat tanított magyarul, s tanuljuk tőle nyelvünket még ma is. Az a hatás, amelyet Jókai irodalmi nyelvünk fejlődésére és az egyes írókra gyakorolt, még szinte teljesen felméretlen.” Ez az idézet is olvasható a Magyar Nyelvőr 149. évfolyamának első számában található Jókai tematikus összeállításban. 

A Magyar Nyelvőr 149. évfolyamának élén Jókai 200 összeállítás: Jókai és a magyar nyelv (Balázs Géza), Jókai a nyelvművész (Adamikné Jászó Anna), Jókai és a nyelvújítás (Lőrincz Julianna, Lőrincz Gábor, Istók Béla), Jókai novellái (Bodnár Ildikó), Jókai mint jogász (Bencze Ádám). További tanulmányok: nyelvjárási tudat (Kiss Anita), (Nem) gluténmentes élelmiszerek nevei (Kovács László, Szalai Vivien, Szőke Viktória). „Ha Kazinczy ma élne, mesterséges intelligenciát kéne használnia” (Geszti Péterrel beszélget Herczeg Zsolt). Acsai Roland Kazinczyhoz című verse – a Nyelvőr olvasóinak.

A lap ingyenesen olvasható itt: https://nyelvor.mnyknt.hu/149-evfolyam-1-szam/