HAVASI PÉTER (KASSA)

A 2017-ben elhunyt Kolár Péter, a Csemadok kassai szervezetének elnöke, az MNYKNT tiszteletbeli alelnöke 2018. szeptember 29-én posztumusz Magyar Örökség Díjban részesült az MTA dísztermében. Az ott elhangzott laudációval emlékezünk rá.

Kolár Péterről laudációt írni nem tudok elfogultság nélkül. Ifjúkori bajtársam idős koromra is barátom maradt. „Aki barát szeret, de aki szeret nem mindig barát. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős komoly szolgálat a legnagyobb emberi próba és szerep” – idézve Márai Sándor örök értékű gondolatát, Péter élete ennek ékes bizonyítéka volt.

Nyári táborozások, Csemadok rendezvények, fesztiválok, magyar bálok, látogatások Fábry Zoltán írónál és színházi előadások képei peregnek előttem, amelyeknek hátterében az ő következetes munkája, de sohasem hivalkodó személyisége állt.

Kolár Péter, kultúraszervező és színidirektor számára múlt év márciusában végleg legördült a függöny. Életművét majd értékeli a Mindenható, aki Péter távozásával iszonyú terhet akasztott ránk, örökségül feladatot kaptunk, folytatni, amit ő félbehagyott.

Halála előtti napon még kórházi ágyáról felhívott, és türelmetlenül kérdezett a felgyógyulás folyamatáról. Gyötrő szorongások közepette vágyak, álmok, tervek foglalkoztatták élete utolsó pillanatáig.

A képen jobb oldalon Kolár Péter, a nagyszalontai Arany-múzeumnál 2015-ben. (Kép: Balázs Géza)

Kolár Péter 1947. február 3-án született Kassán. Szülei pedagógusok voltak, a Rimaszombathoz közeli Csíz községben tanítottak.  A Gömörben töltött évek meghatározóak voltak számára, itt kezdett iskolába járni, és itt kezdte meg zenei tanulmányait is.  Édesapját, aki a tornaljai magyar gimnázium alapítója és igazgatója volt, hamarosan leváltották, mert eltűrte, hogy magyar irodalom órán a magyar Himnuszt is tanulták. Kolár tanulmányait a Kassai Ipariskolában folytatta. Az érettségi után ugyan a Kassai Műszaki Egyetemen tanult, de párhuzamosan esti konzervatóriumot is végzett. Magyar és szlovák népi együttesek zenei vezetője és prímása lett. Szervezte a kassai népi tánccsoportot, az Új Nemzedéket, segítette a színjátszó együttes fellépéseit, irányította a kassai ifjúsági klubéletet, majd 1968-69-ben, mint a Csemadok egyik kassai vezetője közreműködött a magyar színház, a Thália megalapításában.

Részt vett a kassai magyar értelmiségi csoport, a Batsányi Kör munkájában és segédkezett a kör által kezdeményezett első össz-szlovákiai közművelődési rendezvény, a Kazinczy Napok indításánál.

Az 1968-as prágai tavasz megtorpanása és megtorlása után a további tanulmányoktól eltanácsolták. Így került, apja halálával szinte azonos időben, az utcára. Ekkor a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészeti Karán lelte meg a továbbtanulás lehetőségét. Itt végezte el a mérnök-tanári szakot is, amely a későbbiekben arra jogosította fel, hogy hajdani iskolájában, a kassai Ipariban is taníthasson. Bámulatos volt munkabírása, a sorscsapásokkal dacoló helytállása, szervező képessége, de a maga teremtette stresszhelyzetekben mindig meg tudta őrizni nyugalmát, halk szóval és béketűrő szeretettel oldotta meg a problémás feladatokat is.

1975-től tervezőmérnökként dolgozott, de visszatért a Csemadokba is. Szervezte a klubéletet, zenélt a Regős zenekarban és a Kelet-szlovákiai gépgyár Strojár együttesében, játszott a Szép Szó irodalmi színpadban, művészeti vezetője volt a Csermely Kórusnak, szervezte a magyar kultúrát. Korábbi táborozási tapasztalatait felhasználva kezdeményezője és szervezője lehetett a Somodi Művelődési Táboroknak és az országos klubtanácsnak. Soha nem ringatott valótlan álmokat, mindig egy valós jövőkép reményében hitt.

1980-tól a szlovákiai magyar kultúra hivatásos dolgozója volt, a Csemadok kassai és Kassa környéki titkára. A rendszerváltó 1989-es esztendőt így érte meg. Ekkor kérték fel a Thália Színpad művészei, hogy vállalja el a színház vezetését. Elvállalta, és 1990. július 1-jével az addigi Komáromhoz tartozó kassai színházat sikerült önállósítania.
Az 1990/91-es évadtól négy év megszakítással, majd több újabb pályázati akadály átugrásával 2011-ig volt a kassai Thália Színház igazgatója.

A csehszlovákiai rendszerváltoztatással egyidőben az Együttélés Politikai Mozgalom országos elnökségi tagja lett. 1998-tól az Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának tagja. 1996-tól a Csemadok főtitkára majd 97-től a Csemadok Országos elnöke. Ezt a tisztséget 2000-ig töltötte be, ekkor került a Csemadok kassai a városi választmányának élére. Ezt a tisztséget haláláig végezte. Tisztelte és szerette mindenki, akivel összehozta a sors. Szakmai és baráti kapcsolatait a közösség számára fordította mindig.

Munkásságát 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével is elismerték. További díjai között szerepel: a Julianus-díj; a Magyar Köztársaság elnökének aranyérme; a Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Országos Fesztiválján, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma életpályadíja, a Magyar Művészeti Akadémia aranyérme; Kassa Megye Önkormányzatának díja; Kassa Főpolgármesterének díja, az Ex-libris díj, melyet Brüsszelben vehetett át, és két éve ő kapta az MKP Pro Probitate – Helytállásért-díját is.

Hetvenéves korában, hosszan tartó betegség után hunyt el. Néhány hónapja a Rovás Polgári Társulás központjában a Magyar Jelenlét Házában nyílt meg az a 1750 kötetből álló könyvtár, amit az ő hagyatékából adományozott a kassai magyar közösségnek özvegye, Eszter asszony. Halála után méltán állapították meg róla, hogy a kassai magyarok apostola volt.

Kolár Péter lezárt életműve ezt igazolja.