Koncert helyett hangverseny volt,

fotó helyett fénykép;

idegen szók áradata

idegem nem tépték!

Lárva helyett álcát mondtunk,

alga helyett moszatot.

Nem vettünk át más nyelvekből

fölösleges kacatot.

Szélsőséges, rendkívüli

volt, ami ma extrém,

a tanfolyam ma csak kurzus.

Mi ez, ha nem agyrém!

Földrész volt a kontinens és

ki tudja azt vajon még,

hogy a híres kompromisszum

egyszerűen egyezség?

Autentikus: hiteles volt,

a horizont: láthatár.

És ki vette át a sztrókot?

Üldözte tán száz tatár?

A gyógymód ma terápia!

A viszály ma konfliktus.

Vetélytárs volt a rivális,

sértés volt – s nem inzultus…

Orvos ma nem megállapít,

hanem diagnosztizál.

A kétkedő szkeptikus ma,

tétovázó: hezitál…

Már a nemzedék sem ízlik,

csak a generáció!

És a minősítő verseny

ma kvalifikáció…

A döntős ma finalista,

s a döntő a finálé…

Számlát ezért olaszoknak

a miniszter kínál-e?

Ifjúsági junior lett,

új játékos debütál,

és a bőrápoló szerben

a formula hidratál…

Fizikailag jön rendbe

a sportoló mára már.

Hogy testileg jobb szó lenne,

eltitkoljuk ugyebár…

Fizikailag? Kis csacsi!

Csak azt tudnám, hogy hol élsz?

„Fizikálisnak” mondják ma,

ezt hallod, merre csak mész…!

Ibolyántúli sugárzás?

Ma úgy mondják: úvé…

Országot ma nyelvőrzőkért

senki sem tesz tűvé!

Tömegvonzás ma már nincs, csak

gravitáció!

S a tüntetést fölfalta a

demonstráció…

Sztráda lett az autópálya,

s ilyet ki hihet?

Tünetet mondtunk vidáman

szimptóma helyett!

Opció helyett, ha igaz

nem is olyan rég

bátran mertük azt mondani,

hogy lehetőség…

Zűrzavaros? Paraszti szó!

Jöjjön a kaotikus!

És az ősi túl rövid, így

„menőbb”, hogy archaikus…

Régen, aki rögtönzött, ma

csak improvizál,

s aki régen elmélkedett:

teoretizál!

Hagyományos? Micsoda szó!

Említeni kár is,

hisz jóval előkelőbb a

tradicionális!

Magánosítás? Mily rémes!

Kiszáradna Sió,

ha nem mondod azonnal, hogy

privatizáció?

Régi bombára találtak.

A lélegzetem is eláll:

a rendőrség nem kiürít,

embereket evakuál!

Ugyanakkor a környéket

elővigyázatosan

lezárták, de – Uram fia!

Mindjárt hermetikusan!

Levegő most se ki, se be,

s most már az is halottá vált,

kit a rendőrség előtte

hullává nem evakuált…

Régen, egykor volt az anno,

vagy más szóval hajdanán.

Melyik szó szebb? Nyelvész gárda

kapjon ezen hajba tán…

Visszapillantás – de szép szó!

Ám a kor szelleme megró,

ha a múltakon merengek

és nem úgy mondom, hogy retro…

És a szervátültetés ma

csupán transzplantáció

(mely muskátli esetében

ugyanaz a büszke szó…)

Új divatszók sereglenek:

regnál, ráta, dominál…

S aki régen beszélgetett,

ma már csak kommunikál!

S a virágpor – kérdem én, hogy

mit vétett a magyarnak –,

mit a bárgyú pollen szóval

kiirtani akarnak?

A szerves ma organikus,

ünnepély ma fesztivál…

Összpontosít? Régen kihalt.

Ma mindenki koncentrál!

Ám a rosszra még rosszabb jön,

s a koncentrál messze száll:

újmagyarban a „legkúlabb”

szorgalmasan fókuszál!!!

Emblematikust mondanak;

a jelképes mért nem jó?

Sírjában forog szerintem

mindegyik nyelvújító…

Ki inspirál, ihlet, sugall,

avagy akár ösztönöz.

Ki az, aki magyar szókat

elűz és bebörtönöz?!

Identitás? Azonosság!

Mért jobb itt az idegen?

Petíció? Folyamodvány!

Kit hagy mindez hidegen?

Kemikáliának mondják,

ami régen vegyszer volt!

Poloska pusztul e szótól

és a csótány szörnyet holt…

Akartok még botránkozni?

A helyzet nem elég „tré”?

Mit keres a magyar nyelvben

egy ilyen szó, mint a spré???

Forrás: Vezetők Lapja. Magyar cserkészvezetők és szülők félévi értesítője. 66. évf. 124. szám 2019 tavasz; Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklub, 2019. febr. 16. (Facebook)