Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba żwawi, niech im Pan Bóg błogosławi.

Azaz:

Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát, vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre…

Zamárdiban is van (vagy volt) egy helyszín, a mai Aradi utcai iskola. A második világháború kitörésekor a Lengyelországból menekült gyerekeket ebben az intézményben helyezték el. Az épületet az 1990-es évek elején eladták, telkét szétszabdalták, az épület pedig folyamatosan romlik.

Egy 1930-as leírás így mutatja be a gyermeküdülőt: „Budapest székesfőváros gyermeknyaraltatási akciója Balatonzamárdin 1200 négyszögöl területen egy hatalmas, modern igényeknek megfelelő gyermeküdülőtelepet létesített egy I. emeletes épülettel, egy gazdasági épülettel és egy másik kisebb épülettel. Mind a három épület modern igényeknek megfelelő, vízvezetéki berendezést is beleértve, mely vidéken nemigen van. Az egyemeletes épület négy 25—25 ágyat és a hozzávaló felszerelést magában foglaló hálótermeket létesítettünk, két nagy ebédlőt, e mellett jó időben egy szabadbani étkeztetőhelyet, azonfelül az összes gyermekek számára mosdóalkalmatosságot, fürdő- és tusshelyiséget. Szabad terasszal is rendelkezik két helyütt. A vízellátást az épületben elhelyezett 5000 literes ciszternában egy dinamó hajtja a kutakhoz és így a vízvezeték az egész vonalon biztosítva van. A telep közepén van a gazdasági épület, ugyancsak a modern igényeknek megfelelő konyhával, hozzávaló mellékhelyiségekkel, végül a kisebb épületben az intézményes ellátás, a személyzetnek a helye, egy külön pavillon a netalán előálló betegség esetén a gyermekek különválasztására és kezelésére.”

Figyelmükbe ajánljuk még Balázs Géza írását: Derenk, a lengyel emlékfalu https://epa.oszk.hu/03900/03995/00122/pdf/EPA03995_naput_2017_02_141-150.pdf