MÁTÉ LÁSZLÓ (Kassa), BALÁZS GÉZA (Budapest)

Gál Sándor (1937–2021) felvidéki költő, író, újságíró, szerkesztő életének 84. évében, 2021. május 28-án elhunyt. A Magyar Írószövetség közleményéből: „Gál Sándor 1937. november 29-én született Búcs faluban. Gadócon, egy mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett. 1959–1969 között a Szabad Földműves c. lap szerkesztője volt. Költői pályája 1964-ben, szépprózai munkássága 1968-ban indult. 1969-től a kassai Thália Színház dramaturgja, 1990–1995 között a kassai Keleti Napló alapítója, majd főszerkesztője volt. 1997-től 2000-ig a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke. Szépirodalmi pályája a kezdetektől teret adott minden műnemnek: a lírától a prózán át a drámáig, mindamellett a publicisztika műfajában is maradandót alkotott. Teljes munkássága mintegy hatvan kötet. 1970-ben Madách-díjat, 1994-ben Berzsenyi-díjat, 1994-ben József Attila-díjat kapott; 1997-ben Köztársasági Elnöki Arany Emlékéremben, 2005-ben Madách Posonium Életműdíjban, 2009-ben Pulitzer-emlékdíjban, 2017-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjében részesült. 2005 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Az MMA Gál Sándort saját halottjának tekinti.”

1989–2003 között Gál Sándor az Anyanyelvi Konferencia társelnöke, később a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának alelnöke volt.

Gál Sándor egyik utolsó könyvéről itt írtunk: https://mnyknt.hu/2017/06/05/gal-sandor-kitagult-nap/

Gál Sándor 80. születésnapjáról itt írtunk: https://mnyknt.hu/2017/12/12/ha-irok-elek-ha-elek-irok-a-80-eves-gal-sandor-koszontese-a-felvideken/

A róla szóló MMA-monográfiát itt mutattuk be: https://mnyknt.hu/2017/12/28/fiatalok-meg-itt-van-gal-sandor-figyelmeztet-a-monografia-iroja-markus-bela/

Emlékét kegyelettel megőrizzük.