A 33. bálványosi szabadegyetemen az MCC Magyar Összefogás Intézetének programjában Lakatos Mihály vezetésével folyt pódiumbeszélgetés résztvevői Balázs Géza nyelvész (SZFE, PKE), Betlendi András kisebbségjogász (Kolozsvár), Gudor Botond Kund református lelkész (Gyulafehérvár) voltak 2024. július 24-én. Lakatos Mihály fölvetette, hogy 1844 óta hivatalos a magyar nyelv, ám a nyelv trezor, benne őrizzünk múltunkat, magyar narratíváinkat, s ennek a nyelvnek szüksége van a karbantartásra. Különösen a tudományos életben szaporodtak el az anglicizmusok. Balázs Géza példaként hozta a tudománymetriát, amely az idegen publikációknak kedvez, valamint az egyetemi mesterképzésben a sokszor már teljesen angol nyelvű képzést, de pozitív példaként említette a magyar orvosi nyelvet 25 éve aktívan magyarítók törekvéseit. Bethlendi András a nyelvi otthonosság fontosságát emelte ki, de érzékeltette, hogy Kolozsváron a magyar nyelvhasználat már nem otthonos, a tudományban pedig ott is az angol tör előre. Szólt a „nyelvi főhajtásról”, amelyen azt érti, hogy az kisebbségi nyelvet használó sokszor kénytelen a többségi nyelvet használni. Balázs Géza példaként hozta föl, hogy idegen nyelvet „fölfelé” tanulnak az emberek, a nagy nyelvek pedig lassan felemésztik a kisebb nyelveket. Gudor Botond Kund megfogalmazása szerint „a szórvány egy nemzet öregkora”, Balázs Géza hozzátette, hogy a kétnyelvűség, de különösen a szakmai nyelv föladása pedig sokszor vezet az anyanyelv visszaszorulásához. De Gudor Boton Kund bemutatott egy alvinci közösséget, amelynek korábban csak 12, de ma már 26 magyar nyelvű tagja van, tehát lehetséges az irányokat megfordítani. Igaz, a pluszban benne van a lelkész nagy családja is. A beszélgetés szép kicsengése volt, hogy „meg kell találni annak a módját, hogy kisebbségben is boldogan és elégedetten élhessen az ember”, különösen azért, mert mindenki valahol kisebbségi. A Magyar Összetartozás Intézetének programja a továbbiakban más településeken és rendezvényeken is felbukkan.