Ma, nagypénteken kaptuk egy Sydney-ben 1997-ben Nagypénteken írt verset,
amelynek szerzőjéről Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikona alapján az
alábbiakat tudtuk meg:

Ruttkay Arnold (Hajdúdorog, 1923 – Sydney, 2008) író, újságíró. Budapesten a
Ludovika Akadémiát végezte, túl élte a Don kanyart, 1948-ban menekült el
Magyarországról Ausztráliába. Először Melbourneben élt családjával, később
átköltöztek Sydneybe, ahol a helyi magyar rádióműsor munkatársa volt. Só Bernát
néven írt elbeszéléseit, karcolatait, humoreszkjeit főként a tengeren túli magyar
lapokban publikálta.

Ruttkay Arnold: PALACKPOSTA

Testvérek ott a Duna Partján!
Mit is tudnánk üzenni néktek
Innen, az idegen Világból?
Hét tengerek messzi távolából
Hol legbelül,
Már csak emlékek maradtak bennünk
Egy régi nyárról.
Elfelejtett utcanevekről,
Letűnt időről, ifjúságról…

Üzenjünk, furcsa kettős életünkről,
Vágyainkról…?
Féltve őrzött rendíthetetlen hitünkről?
Vagy hírt küldjünk nektek
Meddő szélmalom harcainkról,
A vele járó kudarcokról…?
Melyek túl az ifjúság álmain,
Mint őszi eső hideg ablakon
Szürkén és kitartón
Kísérnek végig az Élet hétköznapjain…?

Most mégis bátorítva
Testvéri kezet szorítva
Szeretnénk segíteni néktek,
Kiket nyersebben sújtottak
A kíméletlen évek…A visszatérő múlt…
A jaltai vétek…

Magatoknak sem meritek már
Bevallani titokban,
Hogy negyven év súlyos terhét,
Mint a vörös múlt átkos örökségét
Hordozzátok most utódaitokban.

Nincs már nép, kiben bízhatnátok,
Kit megértenétek
Ki baráti kezet nyújtana felétek
Magányosan
Mint siralomházi elítéltek,
Tovatűnt remények senki-földjén éltek.
Európa átjáró útja lett
Árpád büszke birodalma mára
Hol a pénzen vásárolt hazugság
Fojtó ködébe zárva,
Valami váratlan csatára várva,
Még mindig…
Egy jobb jövőt reméltek.

S azt a jobb jövőt,
Ugyan kitől várhatnátok…?
Valami szabadító Mózesre vártok…?
Az égi csoda ma már oly kevés!
Bizony hasznos lenne végre
A józan ráébredés
Közönybe fásult meddő álmok helyett
Jobb lenne, ha jól meggondolnátok
AZ ELHAGYOTT SZAVAZÓFÜLKÉK
ELÁRULT CSÖNDJÉBEN
– Mint költők jósolta látnoki átok…
HOLNAP A NEMZETHALÁL
VÁRNA RÁTOK.

Testvérek, ott a Duna partján!
Múltat sosem feledve
Bízzatok mégis
Az Istenünkbe

Ismeretlen,
Elesett hősök emléke
Adjon nektek hitet
Egy boldogabb jövendőre.
És emlékezzetek arra az őszre,
Mikor a pesti srácok drága vére
Csurgott az utcák szűrke kövére.
Most társtalanul, magányosan
Éhezőn és árván
A kufár világ előtt,
Ezért álljatok büszkén a vártán…
Szívetek együtt dobbanása
A csonka határral,
Együtt éljetek gondolatban
Újvidékkel, Kassával,
Munkáccsal és Kolozsvárral.
Féltőn vigyázzatok

Minden maradék magyar rögre,
Őrizzétek az ősi fészket
S védőn boruljatok rá MINDÖRÖKRE.

És Testvérek!
Ha létetekre tör a lelketlen Pénzvilág
Ökölbeszorult kézzel
Maradjatok őrlő szú a fában
Higgyetek a késő nyárban
A jégverés utáni napsugárban,
Bízzatok a feszített IGAZSÁG
Nagypéntek utáni
FELTÁMADÁSÁBAN.
Higgyetek egymásban
S a lelket romboló
Kilátástalan napokban,
Higgyetek magatokban
Bízzatok a szunnyadó parázsban
A lehetetlenben
A hosszan tűrő néma emberekben
A fagyban nyíló hóvirágban,
A nyomorban született magyar magzat
Első mosolyában.

Rendületlenül bízzunk Testvérek
Az igazságosan ítélő Isten szörnyű haragjában…
És imádságos lélekkel
Soha ne szűnjetek meg hinni
SZENVEDŐ ORSZÁGUNK FELTÁMADÁSÁBAN…

Sydney, 1997. Nagypéntek