Legutóbbi hozzászólások

  1. Kiadványaink levélben is megrendelhetők (irodavezeto@mnyknt.hu). Kiadványainkat - ajándékként - igyekszünk eljuttatni a Kárpát-medencében, kisebbségben élő magyarsághoz is.

  2. Gratulálok ez nagyon jó cikk. Méltán tükrözi Katika és Feri fáradhatatlan munkáját, amit a kultúráért, a kisebbségért, a barátságért és…

Örökségünk

2022.05.29. vasárnap, 22:26

114 megtekintés

BALÁZS GÉZA (Budapest–Berettyóújalu–Nagyvárad)

A nyelvészek többsége által elfogadott nyelvi relativitás elképzelése szerint az ember identitását, világlátását, gondolkodásmódját leginkább az anyanyelve határozza meg. Anyanyelven természetesen az elsőnek megtanult, belénk ivódott nyelvet értjük, de az anyanyelv fogalma kiterjeszthető más tudatformákra is. Az emberré válás hajnala az a pillanat volt, amikor az ember magatartásában, gondolkodásában megjelent az absztrakció: és ez egyszerre hozta létre a művészet és a nyelv alapformáit. Kezdetben nem voltak művészeti ágak, hanem az ősi elválaszthatatlanság jegyében egyben volt nyelvi, tárgyi, zenei, mozgásos, ma művészetinek tartott kifejezésmód. Az egykori összetartozásuknak mindmáig nyomai vannak. A népköltészet ének és nyelv, a néptánc zene, ének, mozgás, de minden művészeti jellegű tevékenységet jellemez az utánzás (mimézis), a szimmetriavágy, a ritmus.

A berettyóújfalusi Bihari Népművészeti Egyesület kiállításán elsőként a tárgyi és nyelvi alkotóművészet kapcsolatára hívom fel a figyelmet. A tárgykészítés régebbi, mint a nyelv, mert a gyakorlat, egy-egy mozdulat a nyelv segítségével sokszor le sem írható, hanem egy nyelven túli, ún. hallgatólagos tudás működteti. Viszont az absztrakció, az utánzás ténye szorosan összekapcsolja a kettőt, s ma már aligha működhetnének egymás nélkül. Másik megközelítésben úgy is fogalmazhatunk, hogy a népművészet a tárgyalkotás anyanyelve. A népi alkotóművész, kézműves, iparművész sajátos tárgyi nyelvet használ. Követi a hagyományt, egyszersmind személyiségéhez és a jelenkorhoz igazítja a tárgyat.

Ismerjük, kedveljük, szeretjük ezeket a hagyomány ihlette tárgyakat. Hiszen mindenkinek van élménye, emléke, talán birtokolt népművészeti-népi iparművészeti tárgya, legyen az vászonhímzés, szűcsmunka, kerámia, pásztorfaragás, bútor, hangszer, üveg  vagy  népi ékszer. Ilyesmiket alkotnak a Bihari Népművészeti Egyesületbe tömörült tagok. Vannak, akik eredeti tárgyak (ma már leginkább múzeumi műtárgyak) alapján próbálnak hiteles, eredeti darabokat készíteni. Mások a helyi hagyományelemeket tárják fel és újragondolják. Így fedezik fel, megtanulják és továbbadják a margittai fazekasságot, a bihari rátétes szűrt és göbös szőttest, a különböző gyékény- és vesszőfonási technikákat, a komádi, furtai hímzést. A ma népművésze tárgyalkotó munkájával hasonló tevékenységet végez, mint a nyelvművelő vagy nyelvápoló. Az egyik a tárgy történetéből, funkciójából kiindulva igyekszik megérteni és aktualizálni az alkotást, a másik ugyanezt teszi a nyelvvel.

A történelemben mindig volt, van és persze lesz folklór vagyis népi kultúra. A hagyományos társadalmakban, nálunk egészen a 20. század közepéig a népművészeti tudás természetes hagyományozódással szállt át apáról fiúra, mesterről mesterre. A nagy történelmi változások, a természetközeli vidéki életmód felszámolódása azonban megakasztotta ezt a folyamatot. Erre ébredt rá az 1970-es évek „nomád nemzedéke”, amely a népi értékek átmentését tűzte ki célul, például az éppen most 50 éves táncházmozgalom elindításával. A folklórból többnyire folklorizmus lett, a népművészetből népi kézművesség, népi iparművészet. A kimondottan gyakorlati célú népi kézművesség pedig a háziipar. Talán mondhatjuk azt is, hogy a népi kézművesség a mindennapok művészete, s ebben a gesztusában a művészet gyökereihez vezet vissza bennünket, amikor szorosabb kapcsolat volt műalkotás és gyakorlat között.

A kézművesség ma nagy divat. Manapság kézműves lehet a szappan, a sör, a fagylalt, a harisnyavirág, a dekupázs (a szalvétatechnika), a papírfonás, pedig ezek nem népművészeti eredetűek. Ezért jobb, ha a népi kézművesség kifejezést használjuk az olyan jellemző tevékenységekre, mint fazekasság, szövés, fonás, hímzés, gyékény- és vesszőmunka, fafaragás.

A Bihari Népművészeti Egyesület 1993-ban alakult meg. Célja a történelmi bihari térség népi kézműves hagyományainak fölkutatása, továbbéltetésa. Tagjaik között vannak: csuhé-, gyékény-, szalma- és vesszőfonók, fafaragók, gyöngyfűzők, hímzők, nemez-, gyerekjáték-készítők, fazekasok, bőrösművesek, szövők, szűrszabók és szűrrátét-készítők, mézeskalácsosok, hagyományőrző íjászok, kovácsok, hagyományos pipakészítők, tűzzománc- és népi ékszerkészítők, grillázskészítők és viseletkészítők. A hagyományátadást szakkörökben, kézműves alkotótáborokban, szabadegyetemeken és kiállítások segítségével végzik. Olyan országos programokat indítottak, mint a Kitesszük a szűrét! (szűrkészítés, szűcshímzés), a Vándorlegény (gyermek és ifjúsági népi kézműves pályázat). Van mire építeniük, hiszen messze földön híres a komádi és furtai hímzés, a szűrrátét és a rátétes szűrök, a göbös szőttes, a sárréti gyékényfonás, az érmelléki székfaragás és sáskötés, a hencidai szalmafonás, a nagyváradi, margittai, révi fazekasság, és még további értékek várnak fölfedezésre, majd pedig visszatanításra és az új nemzedéknek való átadásra.

A Bihari Népművészeti Egyesület Örökségünk című kiállításán láthatunk népművészeti ihletésű, de már egyedi tervezésű öltözködési, lakberendezési tárgyakat; készséggel, örömmel használható vagyis megvásárlásra és hazavitelre csábító gyékény- és vesszőkosarat, szőtteseket, terítőket, párnákat, pompás fazekastermékeket, népművészeti motívumokkal újragondolt ruhákat, tükröket; és ami a legfontosabb, lehet találkozni, ismerkedni az alkotókkal, akik el tudják mesélni egy tárgy történetét. A népművészetben a legnagyobb érték az alkotó és felhasználó közötti közvetlen kapcsolat. A népművészeti tárgyak ugyanis megszólíthatók, sőt, maguktól is mesélnek.

A művészet lényege: a mindennapokból való kiemelkedés, a katarzis, az emberi lét értelmének a megélése. A népművészet és a népi kézművesség, népi iparművészet annyiban más, hogy évszázadok, ha nem évezredek alatt kipróbált formákat, tartalmakat közvetít, közérthető, vonzó, mindenki számára szóló tárgyi anyanyelven. Mivel az ember nemcsak tárgyalkotó, hanem egyre inkább tárgyfelhalmozó lény, a hagyományos népművészetből táplálkozó népi iparművészet iránt fokozódó igény mutatkozik. A népművészet tehát örök. A történelmi Bihar ma két ország és három megye, a Bihari Népművészeti Egyesület a tárgyi anyanyelv segítségével kapcsolja össze mindazt, ami összetartozik.

(Megnyitó beszéd a Festum Varadinum rendezvényen, a Bihari Népművészeti Egyesület Örökségünk című kiállításának megnyitóján, a nagyváradi várban. A kiállítás június végéig tekinthető meg.)

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A Nyelvünk és Kultúránk elektronikus változatát – E-Nyék – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013. október 31-én bejegyezte.
Címünk: H-1072 Budapest, Rákóczi út 38. I/2.
E-mail: anyanyelvi@mnyknt.hu